Hajnali interjú a repülőút előtt

Labdába rúgtunk végre.

Igen, jártunk már a Schalke edzésén, de Gelsenkirchenben nem laza mediterrán fickók dolgoznak a csapatnál, úgyhogy Szalai Ádámmal csak egy-két mondatot válthattunk, máris siettették tova a miniinterjúktól. Pénteken viszont hasznosult az előző nap az autópályán eltöltött jó darab idő: négy labdarúgónkkal is lebeszéltünk találkát, és hárommal bőségesen is cseveghettünk. A negyedik volt Hajnal Tamás, kezdjük is vele a sort, mert talicskányi köszönettel tartozunk neki.

Merthogy az FC Ingolstadt fél háromtól edzett, amikor mi Fürthből éppen elindultunk csak. A kettő között kerek száz kilométer a távolság, úgyhogy az Ingolstadt tréningjének a végére futottunk be, amely egyébként is zárt volt. De minket beengedtek, mert Tamás volt oly kedves és lebeszélte a sajtófőnökkel, hogy fogadjanak bennünket, így aztán társalogtunk Oliver Samwald kommunikációs vezetővel, amíg Hajnalék befejezték a labdázást: a kolléga amúgy odavan irányítónk technikai képzettségéért. Tán mondani is felesleges, Hajnal volt az utolsó, aki lejött a gyakorlóterepről, amely a stadion mögött helyezkedik el.

Ez egy friss építmény, alig hároméves, 15 ezres kis gyönyörűség tökéletes játékfelülettel, szép piros lelátóval és ultramodern kiszolgáló egységekkel. Szeretnek idejárni az utánpótlás-válogatottak, ami nem csoda: pöpec az aréna. Szerény 20 millió euróból húzták ki a földből, de amúgy sem szenved semmiben hiányt a klub. Hajnal is elmesélte: ha nem is kirívóan, ám azért a másodosztályhoz képest el vannak eresztve. Merthogy az Ingolstadt a másodosztályban küzd, a pocsék szezonkezdet miatt a kiesés ellen. Szóval, Bundesliga 2., osztályozós hely – 20 millió eurós stadion...

Hajnalnak az edzés után igazából egy perce sem lett volna ránk, de szakított időt, és rapid kérdezz-felelekünkben mesélt az idényről, Ingolstadtról és természetesen a magyar válogatott rendkívüli évéről is, úgyhogy ezen interjút is érdemes lesz megtekinteni az NSO-n.

Visszafelé haladva az időben és az autópályán Fürthig jutunk, ahol délben és délelőtt a helyi labdarúgóklub magyar játékosaival találkoztunk. Korcsmár Zsolt és Stieber Zoltán a helyi Greuther első csapatához tartozik, Szilvási Péter meg hivatalosan a másodikhoz, de rendszeresen a felnőttekhez edz ő is. A trió szinte testvérekként éldegél a Nürnberggel lassan összenövő, 120 ezresnél is kisebb városkában, amelynek a címere egy háromlevelű lóherét ábrázol. Ezt átemelte a labdarúgóklub is, szóval mintha a német Panathinaikosznál jártunk volna, minden zöldben úszik és levelek díszítik a stadionnál és az edzőközpontban is. Előbbi a Trolli Arena nevet viseli a tea- és gumicukor-gyártó tulajdonos cége nyomán, utóbbi pedig szintén új építésű az autópálya mellett. Van ott is minden, ahogy kell: füves és műfüves pálya (ez kék vonalakkal besávozva a tolódások okításához), a rögzített szituációk és a támadásbefejezések gyakorlására szakosított két tizenhatosnyi speciális terület, bemelegítő krecli és palánkos dühöngő, de még homokos futófelület is. És a Fürth is csak másodosztályú, bár momentán 12 ponttal többje van, mint az Ingolstadtnak, így a második helyen áll, holott pár hete belenézett egy hármas vereségsorozatba.

Szóval, Korcsmár, Stieber és Szilvási ehhez az egyesülethez tartozik és ezzel mindhárman elégedettek, még ha meg is van az elképzelésük a még feljebb lépésről. De mindannyian megjárták már a hadak útját, ezért igenis értékelik, amijük jelenleg van. Korcsmár elmondta, három évad a Brann Bergennél pontosan jó volt, ideje lett a feljebb lépésnek és Németország a foci szervezettségében is elsőrangú, legyen szó akár a bajnokságról, akár a taktikáról. Stieber az Aston Villától egy angol és három német csapaton keresztül jutott el a Fürthöz, ahol végre egy hullámhosszon van az edzővel. Szilvási pedig körbeturnézta már Európát, sok helyen meg is felelt a próbajátékon, a Honvédtól azonban nehezen engedték...

Ezekről, önmagukról, a külföldi létről, a „magyarfociról" és sok egyébről meséltek több kávé mellett – újabb felhívás a Nemzeti Sport Csoport szemlézésére a következő hetekben –, aztán pedig megleshettük, Korcsmár és Stieber miként edz a leírt kiképzőtáborban.

A gyakorlás a spéci bemelegítőterületen kezdődött mindenféle futóiskolával, mezőnyjátékosoknak is kapusmozdulattal, aztán a rendes pályán folytatódott a kapu legkülönfélébb módú bevételével, miközben a kapusok elvonulva dolgoztak, továbbá néhány szélső, center és középhátvéd a beadásokat skálázta. A tréning egykor kezdődött és bőven tartott, amikor mi Ingolstadt felé vettük az irányt, ahol Hajnal Tamás után még a jégkorongozó Sofron Istvánnal is összefutottunk zárásnak.

„Sofi" és az általunk a napokban meglátogatott német első osztályú hokicsapat, Krefeld Pinguine az ERC Ingolstadtnál játszott és nyert 3–0-ra. Honfitársunk visszakerült eredeti posztjára, a jobb szélre, nem is játszott rosszul, szemmel láthatóan kezdi felvenni az utazósebességet új munkahelyén.
Szombaton pedig mi is utazunk – tovább.