nemzetisport.hu 2017.05.08 20:27 Frissítve: 2017.05.09 08:45

Férfi kosár NB I: sorozatban negyedszer Olaj, vagy trónfosztás következik?

Szerdán megkezdődik a férfi kosárlabda NB I rájátszása, amelyben az utóbbi évek legkiegyensúlyozottabb bajnoksága dől el. Hosszú idő után ez az első olyan szezon, amelynek nem a sorozatban hármat nyerő Szolnoki Olaj a legfőbb favoritja, a legnagyobb kihívók között ott van az alapszakasz győztese, az Alba Fehérvár, a tavalyi bronzérmes Egis Körmend, de a remek formában lévő Falco, ZTE páros is jó esélyekkel indul. Felvezetőnkben bemutatjuk, hogyan teljesítettek eddig a csapatok, mire és kikre érdemes figyelni a párharcok során, valamint hogy ki miben bízhat a továbbjutást illetően.

 

A Fehérvár az egyik legfőbb esélyes (Fotó: Koncz György)


ALBA FEHÉRVÁR-PUEBLA PLUS (1.)–KTE-DUNA ASZFALT (8.)


Az Alba számára álomszerű volt a szezon első fele, hiszen az alapszakaszban csupán öt vereséget szenvedett, közben pedig a ZTE-t, a Körmendet és a Szolnokot legyőzve elhódította a Magyar Kupát. A csapat ebben az idényben is rendkívül sok lábon áll, abszolút vezére Lóránt Péter, aki 22.3-es VAL-pontjával (értékindex, ami a főbb statisztikai mutatókat veti össze) a bajnokság leghasznosabb magyar játékosának bizonyul ilyen téren. A válogatott Keller Ákossal és James Farral kiegészülve a legrettegettebb magasember hármast tudja magáénak a Fehérvár és akkor még nem beszéltünk a kisemberekről. Justin Edwards (14.44) az együttes fő pontfelelőse, de Brandon Taylor, Winston Shepard és Alhaji Mohammed is nyerőembernek bizonyult több meccsen, valamint Markovics Luka is hasznos játékkal harcolt ki magának átlagban majdnem 20 percnyi játékidőt.

 A rájátszás lebonyolítása
A rájátszásba azok a csapatok kerültek, melyek a középszakasz végén az összesített tabella első nyolc helyén végeztek. Az 1. a 8.-kal, a 2. a 7.-kel, a 3. a 6.-kal, a 4. az 5.-kel küzd meg az elődöntőbe jutásért. A párharcok az egyik fél harmadik győzelméig tartanak. A mérkőzéseket váltakozó pályaválasztói joggal rendezik, és a jobb helyen kiemelt együttes otthonában kezdődhet a párharc.

A gondok a középszakaszban kezdődtek, amelyben Dzunics Braniszlavnak egyre több alapemberét kellett nélkülöznie ilyen-olyan okok miatt – Tóth Péter és Bradford Burgess akkorra már kidőlt, a szezámcsontját eltörő Edwards (az ő játéka az első körben is kérdéses) is meccseket hagyott ki, Shepard sem volt százszázalékos, valamint ő, Lóránt és Mohammed is kiült egy-egy meccset eltiltás miatt. A foghíjas keret 3–5-tel hozta le a középszakaszt és csak az utolsó fordulóban tudta bebiztosítani, hogy az első helyről kezdje a rájátszást.

Melyben a Kecskemét lesz az ellenfele. A KTE a várakozásokat alulmúló alapszakaszt produkált, 12–14-gyel csípte meg az középház utolsó helyét. A legjobb formája azonban március közepétől kezdett kijönni, amikor az alapszakasz utolsó öt fordulójából négyet megnyert, majd a középszakaszt 6–2-vel zárta, így az utolsó fordulóban a Sopron elleni győzelemmel becsúszott a legjobb nyolc közé.

A két vezér, Ivosev Tomiszlav (15.5 pont, 21.2 VAL) és Marko Djeraszimovics (17.5 pont, 21.6 VAL) olykor egészen elképesztő számokat produkált, mellettük Kemal Karahodzsics (12 pont), valamint a decemberben érkező Milutin Djukanovics (12.65) is képes előlépni, de Pongó Máté is nagyon megbízható teljesítményt nyújt, és Pongó Martin is alapember.

Ebben a szezonban kétszer találkoztak egymással a csapatok: januárban Fehérváron nyert az Alba 90–59-re, míg az alapszakasz utolsó fordulójában, március végén Kecskeméten is nagyon simán győztek Lóránték 88–65-re. A második mérkőzés azonban nem a játékról maradt emlékezetes, hanem három kiállításról és a paprikás hangulatról: Ivosev többször is nagyon keményen faultolta Shepardot, az egyik után az amerikai ököllel akart elégtételt venni, centiken és pillanatokon múlott, hogy nem tört ki óriási verekedés. Később Mohammed és Djukanovics is kakaskodott, melynek végén az Alba játékosa az előző balhé főszereplőihez hasonlóan a kiállítás sorsára jutott.

A Fehérvár egyébként mindkét meccsen hatalmas fölénnyel nyerte a lepattanócsatát (37–23, majd 40–23), emellett pedig a palánk alatt megállíthatatlanok voltak a magasemberei. Az alapszakaszgyőztes a kisemberek terén is jobban áll, az egyetlen negatívum, amit el lehet mondani velük kapcsolatban az az esetleges playoffrutin hiánya. A sokat játszók közül Taylor 1994-es, Markovics és Shepard ’93-as, míg Edwards és Farr ’92-es születésű. Többször is előfordult, hogy amikor nagyon elkezdték élvezni a játékot, akkor átmentek kicsit „fejetlenbe”, ráadásul a jóval rutinosabb és elég keményen játszó kecskeméti délszláv különítmény kizökkentheti az Alba légiósait a komfortzónájukból. Mindezek ellenére a Fehérvárnak óriási butaságokat kellene elkövetnie – emellett pedig Ivosev is Djeraszimovics mellett egy-két embernek extrát kell játszania – ahhoz, hogy problémás legyen számára a továbbjutás.

A párharc menetrendjét ide kattintva tekintheti meg!

FALCO KC SZOMBATHELY (2.)–KAPOSVÁRI KK (7.)

Az előző, csalódást keltő szezon után nagy erősítéseket hajtott végre a Falco, ám a bajnokság elején a jelentősen átalakult gárda sem találta annyira a ritmust. Decembertől aztán összehozott egy négy győzelemből álló sorozatot, melyet később megismételt még kétszer, így az alapszakasz negyedik helyén zárt. A középszakaszra már nagyon belelendült a szombathelyi gárda, öt győzelem mellett csak háromszor kapott ki – ezzel szigorúan a középszakaszbeli eredményeket nézve megnyerte a felsőházat –, és második helyen jutott be a rájátszásba.

A Falco, és az egész mezőny legjobbja, Darrin Govens. Az amerikai hátvéd egészen elképesztő számokat hoz meccsről meccsre – 20.1 pontot, 5.4 lepattanót, 1.4 szerzett labdát és 6 gólpasszt átlagol, miközben meccsenként majdnem 6 faultot harcol ki. Egy ilyen mindenes mellé elég volt egy jó „kiegészítő személyzetet” felépíteni. Ez persze csak a statisztikai mutatókra értendő, hiszen képességekben korántsem ilyen játékosokról beszélünk. A 22 éves kora ellenére már évek óta megbízhatóan teljesítő Váradi Benedek természetesen ebben a szezonban is alapember, szinte bármikor képes hozni egy 15 pontos meccset. Mellé olyan válogatott játékosok érkeztek a nyáron, mint a rutinos Tóth Norbert, és a mezőny egyik legjobb védője, Kovács Péter. A légiós kontingenst Govensszel kiegészülve az irányító testbe bújt 2-es, Lester Medford (13.9 pont), a palánk alatti pontokért felelős Ivan Zsigeranovics, a vajkezű Alekszandar Pustahvar (42 százalékkal dob átlagban több, mint két triplát) és a szintén tíz pont körüli meccsekre képes Andrew Barham.

A Kaposvár az alapszakaszban nagyjából felváltva gyűjtötte a győzelmeket és a vereségeket, majd január végétől összehozott egy ötmérkőzéses győzelmi sorozatot, ezzel megteremtette magának a lehetőséget, hogy a felsőházba kerüljön. A bravúr végül nem sikerült, hatodik helyével a középházban kellett kiharcolnia a rájátszásba jutást, 3–5-ös mérleggel zárt, a már tét nélkül játszó Pécs elleni győzelemmel jutott a legjobb nyolc közé.

Winsome Fraziernek kulcsszerepe lesz (kosarsport.hu)


Alapvetően elég szűk rotációval kell dolgoznia Fekete Ádámnak. Januárban érkezett a Falco korábbi közönségkedvence, Winsome Frazier, aki 34 évesen is a KKK legponterősebb játékosa. 17.3 pontot átlagol, nem ritka tőle a 20 pont feletti teljesítmény sem, könnyen elképzelhető, hogy róla és a szombathelyi Govenszről fog szólni a párharc. Ami a kaposvári légiósokat illeti, Malik Cooke játszik még nagyon hasznosan, de a palánkok alatt nagy szerepe van Kenneth Simmsnek is, Jaytornah Wissehnek pedig nem rosszak a számai ugyan, de hajlamos rá, hogy túlpörögjön, és inkább ártson a csapatának, mintsem hasznot hozzon. A Kaposvár győzelmeiben még mindig elévülhetetlen érdemei vannak a 35 éves Fodor Mártonnak, aki Wissehhez képest higgadtabb játékra képes, és az elnyűhetetlen Hendlein Rolandnak, aki az utolsó meccset a hírek szerint törött lábujjal is vállalta – a VAL-mutatót tekintve egyébként ő a 3. legjobb magyar a mezőnyben. Grebenár Péter már, Papp Péter pedig még csak perceket kap, Baki Gergely képes még előlépni egy-két jól helyezett triplával.

A párharcban érdekes lesz a Falco vezetőedzőjének, Szrecsko Szekulovicsnak és Fraziernek a „hazatérése”, valamint, hogy Darrin Govens képes-e tartani azt a lehengerlő játékot, amit eddig is nyújtott. A Szombathely egyébként a teljes mezőnyben egyedüliként veretlen maradt hazai pályán – ez alapján a döntőig elég a hazai meccseit megnyerni. A Falco, Govens rendszeres parádézása és az ennek ellenére jól működő csapatjáték mellett a védekezésének köszönheti remek szereplését – a vasi együttes átlagban csak 81 pontot kapott a középszakaszban, ami a felsőház legjobb védelmi teljesítményét jelenti. Kétszer játszottak egymás ellen ebben a szezonban: a 10. fordulóban 107–80-as Falco siker született, a 23. fordulóban viszont a Kaposvár nyert hazai pályán 94–75-re.

Mindent egybevetve elsőre úgy néz ki, hogy a somogyi csapatnak nem sok esélye van a továbbjutásra, talán abban bízhat, hogy idegenben csak négyszer nyert a Falco (Sopron, Vasas, KTE, Jászberény), viszont ahogy említettük már, a szombathelyieknek elég az otthoni meccseket behúznia.

A párharc menetrendjét ide kattintva tekintheti meg! 

EGIS KÖRMEND (3.)–PVSK-PANNONPOWER (6.)

A Körmendnek ebben a szezonban elsőre nem sikerült olyan jól a légiósválasztás, hiszen két játékosát is elküldte szezon közben, ráadásul sorozatban gyűjtött három vereség után a nagy kedvenc, Teo Cizmic is felállt a kispadról. A vérfrissítés után aztán szépen egyre jobb formába lendültek a vasiak, a második helyen kerültek a felsőházba, majd 4–4-gyel a harmadik helyen zárták a középszakaszt. Ugyan a játékuk sokszor lenyűgöző, aggodalomra adhat okot, ami az utóbbi mérkőzéseken történt.

Az előző hetekben ugyanis annyi hiányzója volt az MTE-nek, hogy kis túlzással alig tudott kiállni. Horti Bálint több mint egy hónapja semmit nem tudott játszani, de Parish Petty és Terry Allen is több mérkőzést kihagyott – utóbbinak engedélyt adtak az orvosok a játékra, de ügynöke tanácsára nem húzott szerelést. Mindezek mellett Cole Dickerson megelégelte a körmendi levegőt és önként távozott.

Ha mindenki csak a játékkal foglalkozik, akkor kiválóan szerepel a Körmend. Petty remekül egy-egyezik, de néha rátekeredik a labdára, viszont kétségtelen, hogy bármikor benne van egy nagy meccs. Amíg hat légiósa volt a csapatnak, rendszerin Sterling Gibbs maradt ki a keretből, aki úgy néz ki, többre képes, mint amit róla gondoltak. Lenzelle Smith igazi mindenes (14.3 pont, 6.4 pattanó, 3.2 gólpassz), ha játszik, Allen is megállíthatatlan, mint ahogy az év közben igazolt nagy fogás, Lasan Kromah is. Az amerikai egészen elképesztő dobókészséggel rendelkezik, a Szolnok elleni egyik mérkőzésen például úgy dobott 39 pontot, hogy 14 távoli kísérletéből 10-et a helyére küldött. Csak dicsérni lehet Ferencz Csabát is, aki talán az utóbbi évekbeli legjobb szezonját futja, mint ahogy Csorvási Milán is kiváló játékkal harcol azért, hogy bekerüljön a szeptemberi Eb-re utazó keretbe.

A Pécs szezonja felemás eddig. Sokáig olyan jól szerepelt, hogy stabilan az első ötben volt. Az alapszakasz közepén aztán hat meccséből ötön vereséget szenvedett. A középházban nem kellett annyira aggódnia, szinte borítékolható volt, hogy a rájátszásba jut.

Ismet Sejfic a Pécs legveszélyesebb kátékosa (kosarsport.hu)

A baranyaiak az állandóságot képviselik, rendszerint bejutnak a legjobb nyolcba, és a játékoskereten sem szeretnek változtatni. Anthony Nelson és Veljko Budimir is évek óta a csapatot erősíti – a horvát ponterős, az amerikai inkább a gólpasszok kiosztásában jeleskedik, általában nem róla szólnak a meccsek. Harazin Tamás és a saját nevelésű Bíró Olivér csendes szezont produkált, Halász Ákos viszont óriási energiát képes hozni a padról – az ő gyorsasága még a Körmend légiósai mellett is jól látható lesz. Ugyan dicséretes a klub játékospolitikája, nem kell félniük a változástól, hiszen három új játékosuk is nagyon meghatározó. Az Albától érkező Supola Zoltán magyar játékosokhoz képest nagyon ponterős (10.8), ráadásul 48 százalékos hatékonysággal dobja a triplát. Chris Smith a playoffra időzített a legjobb formáját, az utolsó hat meccsen 22.5 pontot átlagolt – leginkább az ő játéka hasonlít a körmendiekére. A Pécs nyerőembere azonban Ismet Sejfic lehet, aki az egész szezonban a PVSK legjobbja volt. A palánk alatt nem nagyon van ellenfele (16.9 pontot és 8 lepattanót átlagol), ha a másik oldalon Csorvási faultgondokba kerül, akkor nehéz elképzelni, hogy bárki is egy az egyben megállítsa a bosnyákot.

Az első egymás elleni meccsüket a Körmend hazai pályán 85–75-re megnyerte, a másodikon 94–75-ös pécsi diadal született, de ezekből a találkozókból nem érdemes kiindulni, hiszen a vasiak merőben más csapatot alkottak mindkét alkalommal. Összességében elmondható, hogy ha a Körmend játékosai nagy kedvvel játszanak – márpedig a playoffban miért ne játszanának úgy –, akkor nem okozhat nekik gondot a továbbjutás.

A párharc menetrendjét ide kattintva tekintheti meg! 

ZALAKERÁMIA ZTE KK (4.)–SZOLNOKI OLAJ KK (5.)

Ahogy annak lennie kell, a 4. és az 5. csatája a leginkább megtippelhetetlen az összes párharc közül. Igazi hullámvasúton ment át mindkét gárda, mindkettejüknek volt olyan periódusa a bajnokságban, amikor úgy teljesített, hogy bárkit képes volt megverni, de a váratlan vereségek sem álltak távol tőlük.

A Zalaegerszeg az alapszakasz során hol nyert, hol vereséget szenvedett, legnagyobb győzelmi sorozatát (négy mérkőzésből álló) az alapszakasz végén produkálta. Bencze Tamás csapata a középszakaszban is időnként nagyon meggyőző játékot nyújtott, de 5 győzelem mellé itt is becsúszott 3 vereség, pedig ha az utolsó körben megverte volna a Falcót, akkor 2. lett volna.

Emmanuel Ubillának remekül megy a Szolnok ellen (kosarsport.hu)

Némiképp más szerkezetű a gárda az előző szezonban látotthoz képest, az azonban nem változott, hogy 1-2-es poszton két kisebb termetű, de remekül egy-egyező, fáradhatatlan kisember adja meg a lendületet. Az irányító Emmanuel Ubilla szerzi a legtöbb pontot (17.1), de a klasszikus játékszervezésben is jeleskedik (8.2 gólpassz, ebben a kategóriában az egész mezőnyben 1.) – a középszakasz nyolc meccsén 20.25 pont és 9.1 gólpassz volt a mutatója, VAL-számait tekintve az egész mezőnyben ő a harmadik legjobb (27.19). A Szolnok elleni négy meccsen különösen jól ment neki, átlagban 33 VAL-t, 20.5 pontot és 10 gólpasszt hozott össze. Van is persze kiknek osztogatnia, hiszen hátvédtársa, Julian Norfleet 39 százalékkal dobja a hárompontost, Mohácsi Máté meccsenként két triplát süllyeszt el 44 százalékos hatékonysággal, de Benke Szilárd és Szabó Zsolt sincs elveszve, ha kintről kell dobnia – Szabó (12.96 pont) egyébként a 3., Benke (12.65) a 4. legtöbb pontot dobó magyar játékos az egész mezőnyben. Nem lehet szó nélkül elmenni Adomas Drungilas (14 pont, 7.4 lepattanó) mellett sem, aki a bajnokság egyik legjobb légiósának számít, de hasznos taggá vált a februárban igazolt Jerrel Wright és Kis Raul is.

Az előző 6 szezonból 5-öt megnyerő Szolnoki Olaj az utóbbi évekhez képest borzasztó idényt produkál eddig. A Bajnokok Ligájában kezdetben óriási vereséget szenvedő gárda idehaza sem találta a ritmust, a már már borítékolható „nagyok" elleni vereségek mellett kikapott többek között a MAFC-tól, a Kecskeméttől és a Szegedtől is. Utóbbi vereséget követően Sztojan Ivkovics lemondott a vezetőedzői posztról, helyét Kmézics Zorán vette át, akinek a vezetésével valamelyest jobban jöttek az eredmények, így az alapszakaszt a 3. helyen zárta a címvédő, de a középszakaszban megint felemás teljesítményt nyújtott (3–5), így az 5. helyen végzett.

A mumus megint nagy változásokat hozhat Szolnokra
 2015 októberében a ZTE elleni vereséget követően Dragan Alekszics lemondott az Olaj vezetőedzői posztjáról, utódja, Pór Péter pedig ugyanabban a szezonban, februárban adta át a helyét Sztojan Ivkovicsnak, szintén egy Zalaegerszeg elleni fiaskó után. Nagy valószínűséggel a nyáron megint változások jönnek – ha a kispadon nem is, a keretben biztosan –, erre pedig ismét nagy hatással lehet a zalai együttes.

Edzőváltás mellett a légiósok is jöttek-mentek, az eredetileg tervezett légiós ötösből hárman távoztak, majd egy újabb balul elsült igazolás után végül visszahívták az egyszer már elküldött Aleksza Popovicsot. Az így kialakult csapatban Nikola Pavlicsevics (14.6 pont) rengeteg dobást vállal, hajlamos rá hogy túlpörögjön, de benne megvan az, ami sokakból hiányzik: képes extra teljesítményre. A bajnokság egyik, ha nem a legképzettebb centere, Luksa Andric a márciusi Magyar Kupa-döntő (melyen második lett az Olaj) után gyengébb formába került, de a középszakaszban egyre inkább visszatalált korábbi önmagához. A Szolnokon nagy kedvenccé váló Eilingsfeld János nem szerez sok pontot ugyan, de megalkuvást nem ismerő játéka nagy energiát ad a csapattársainak. Troy Barnies a bajnokság második felére lett a Szolnok talán legstabilabban teljesítő légiósa (15 VAL, 37 százalékos tripla). A csapat vezére viszont nem más, mint Vojvoda Dávid. A magyar hátvéd rengetegszer megmutatta már, hogy „kinőtte" ezt a bajnokságot, sokszor egyedül viszi hátán a csapatát – ebben a szezonban 18.1 pontjával a legeredményesebb magyar, 39 százalékkal céloz távolról, de a lepattanózásból és a játékszervezésből is kiveszi a részét. Nyugodtan lehet mondani, hogy már a jelenlétével is nagy gondot okoz a védőknek.

Úgy tűnik, hogy a ZTE bővebb rotációval számolhat, hiszen bár darabszámra megvan az Olaj, de a már említett Popovics nem sokat tesz hozzá, Milos Boriszov sokszor lassúnak tűnik (főleg védekezésben szembetűnő, támadásban voltak jó mérkőzései), Wittmann Krisztián sok meccsen csak perceket kap, Tóth Ádám pedig rendszeresen faultgondokba kerül.

A lepattanózás és a védekezés lehet a kulcskérdés a párharcban – egyik sem a Szolnok felé billenti a mérleg nyelvét. Szezonbeli négy egymás elleni meccsükből hármat is a zalaiak nyertek, és az összes találkozón az örülhetett a végén, aki több lepattanót szedett. Talán a ZTE az esélyesebb, már csak a pályaelőny, és amiatt, mert a Szolnok szezonbeli mindkét hazai veresége az ő nevéhez köthető. Azt sem szabad elfelejteni viszont, hogy a Tisza-partiak rendszerint akkor játszanak nagyot, amikor már nagyon kell. Egy biztos, a legnagyobb izgalom és talán a legjobb hangulat is ebben a párharcban várható.

A párharc menetrendjét ide kattintva tekintheti meg! 

A Nemzeti Sport digitális formában - az e-újságért kattintson ide!

2017.08.14 22:05:09

Kosárlabda nemzetisport.hu

Talán még sosem volt ilyen kiismerhetetlen Damian Lillard, nagyon könnyű eltévedni.

2017.08.12 00:32:01

Kosárlabda S. TÓTH JÁNOS

NS-VÉLEMÉNY. Az NBA is készen állt arra, hogy átlépje Észak-Amerika határait, s univerzális branddé alakulva megkezdje világhódító üzleti menetelését.

2017.08.08 11:57:25

Kosárlabda FAZEKAS ZOLTÁN

A magyar férfi kosárlabda-válogatott megtapasztalhatta az európai elit szintjét.

2017.07.10 23:25:16

Kosárlabda THURY GÁBOR

NS-VÉLEMÉNY. Hanga Ádám mindkét esetben jól jár, nem mellékesen mentálisan remek állapotban jöhet a válogatotthoz.

2017.07.02 23:49:54

Kosárlabda S. TÓTH JÁNOS

NS-VÉLEMÉNY. Ezért is szép szimbóluma a magyar basketball turbulenciájának, hogy ez az 51 éves, Gölnicbányáról indult vándorlegény, „a Pista” még arra sincs rákényszerülve, hogy afféle szórakozott professzorként legalább egyetlen mea culpát kiragadjon a maga szövegkörnyezetéből, nagy nyilvánosság előtt.