Álomjáték! Húsz év után lesz ott mindkét kézilabda-válogatottunk az olimpián

NŐI KÉZILABDA OLIMPIAI SELEJTEZŐ
1. CSOPORT, 3. (utolsó) FORDULÓ
MAGYARORSZÁG–JAPÁN 37–28 (18–11)
Debrecen, Főnix Aréna, 4242 néző. Vezette: M. García, Paolantoni (argentinok)
MAGYARORSZÁG: BÖDE-BÍRÓ – GYŐRI-LUKÁCS 6, KLUJBER 11 (2), Vámos P., Füzi-Tóvizi 1, KUCZORA 3, Szöllősi-Schatzl 1. Csere: Janurik (kapus), PAPP N. 1, SIMON P. 4, Márton 3, Bordás, Kácsor, Debreczeni-Klivinyi 4, Albek 1, Pásztor 2. Szövetségi kapitány: Golovin Vlagyimir
JAPÁN: Kametani – Hattori 1, Kaszai 2, Kitahara, Nagata, Josidome 1, AJZAVA 7 (3). Csere: Baba (kapus), Szaszaki 1, Isikava 3 (1), Nakajama 4, Hacumi 2, Josino 1, Macumoto 1, Okada 4 (1), Szahara 1. Szövetségi kapitány: Sigeo Kuszumoto
Az eredmény alakulása. 5. perc: 3–2. 12. p.: 6–4. 16. p.: 9–4. 23. p.: 13–7. 29. p.: 17–8. 35. p.: 20–12. 41. p.: 23–13. 48. p.: 29–17. 54. p.: 31–22.
Kiállítások: 6, ill 4 perc
Hétméteresek: 2/2, ill. 5/5
MESTERMÉRLEG
Kuszumoto Sigeo: – Gratulálok Magyarországnak, hogy kijutott az olimpiára. Mindent megpróbáltunk, nagyon szerettük volna legyőzni az ellenfelet és megszerezni a párizsi repülőjegyet, de képtelenek voltunk, igazából esélyünk sem nagyon volt rá. Ha hazatérünk Japánba, minden kezdődik elölről, már a 2028-as olimpiára készülünk, köszönöm mindenkinek a stábomból és a csapatomból, hogy eljutottunk idáig.

ÖSSZEFOGLALÓ

Óriási erőt meríthetett a svédek elleni győzelemből a magyar női kézilabda-válogatott, Golovin Vlagyimir vezetésével talán még sosem játszott olyan éretten és kiegyensúlyozottan a csapat egy papíron erősebb ellenféllel szemben. Ennek a lendületnek azonban ki kellett tartania a japánok elleni utolsó fordulóban is, akiktől egyébként eddig még sosem kapott ki a nemzeti csapatunk. Ezúttal a kapus Szemerey Zsófi, a jobbszélső Faluvégi Dorottya és a balátlövő Juhász Gréta maradt ki a keretből.

Lendületesen kezdtünk, Klujber Katrin hetese és Böde-Bíró Blanka védése nyitotta meg a találkozót, de a japánok is harcoltak becsülettel. Hogy mennyire megváltozott az ellenfél az utóbbi években, és hogy már nem csak a gyors és kiszámíthatatlan játék a japánok fegyvere, jól mutatta, mikor a balátlövő Haruno Szaszaki kilenc méterről, a védőfalunk felett ellentmondást nem tűrően bevágta a labdát a bal felsőbe. Ezt leszámítva azonban nem volt annyira energia a játékukban, mint a miénkben.

Az első negyedórában a gyors játékot hibák kísérték, mindkét csapat ötször-ötször adta el a labdát, de simán meg tudtuk őrizni az előnyünket, egyrészt mert sokkal pontosabban lőttünk, másrészt mert a csapatkapitány ezúttal is remekelt a kapuban, az első tíz lövésből hatot kivédett. Az ellenfélnek egyáltalán nem jött be a hét a hat elleni támadójáték, öt percig nem tudtak betalálni a kapunkba, már 9–4-re vezettünk Klujber negyedik találatával, ami egy egész pályás, üres kapus gól volt.

A japán időkérés sem hozott eredményt, mert míg tovább erőltették az emberelőnyös támadásokat, mi újabb üres kapus gólokkal növeltük az előnyünket, és még emberhátrányban is kijátszottuk a már felállt, fürge japán védelmet, Papp Nikolett úgy tört be jobb oldalon, mintha a japán falnak azt a részét szándékosan hagyták volna lyukasan. Az első félidő végén egy japán időn túli hetes után is 18–11-re vezettünk, ami azt jelentette, hogy az ázsiai együttesnek összességében már tizenegy gólos hátrányt kellene ledolgoznia, amire a játék képe alapján semmi esélye sem volt, a magyarok lövéspontosság és védéshatékonyság terén is nagyságrendekkel jobbak voltak.

A második félidőt egy elszánt japán csapatkiáltás előzte meg, a nagy akarás azonban gyorsan egy piros lapos kiállítást eredményezett, az argentin játékvezetők rövid videózás után végleg leküldték a pályáról a beálló Mika Nagatát, aki védekezés közben kiosztott egy könyököst Füzi-Tóvizi Petrának. A játék képe egyébként nem sokat változott, továbbra is a keményen védekező, lelkesen és energikusan, egyszersmind felszabadultabban kézilabdázó magyar csapat tartotta kezében a meccset, amely a szünet után tíz perccel már tíz góllal vezetett, az egyre többet hibázó, kapkodó japánokon pedig látni lehetett, hogy ugyan mennek még előre, de már beletörődtek a vereségbe és abba, hogy nem utazhatnak Párizsba.

A jobbátlövő Klujber Katrin nagyot játszott, egymás után szerezte a szebbnél szebb gólokat, meg sem állt tizenegyig, Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány pedig a második félidő közepén szinte sort cserélt, a kapuba jött Janurik Kinga, a mezőnybe pedig Debreczeni Klivinyi-Kinga, Simon Petra, Albek Anna, Bordás Réka és Pásztor Noémi, akik ugyanolyan lendülettel és kedvvel folytatták a játékot. Az utolsó tíz percre tízgólos előnnyel fordultunk, így a hajrá nem igazán volt már izgalmas, amit a senki sem bánt a Főnix Arénában, a közönség az utolsó percben felállva skandálta, hogy „Szép volt, csajok!”

A magyar válogatott a svédek elleni találkozó után ezúttal is nagyon szép és érett játékkal, megérdemelten győzte le Japánt 37–28-ra, így harmadik mérkőzését is megnyerte a debreceni olimpiai selejtezőtornán. Története nyolcadik olimpiájára készülhet, egymás után a másodikra, és húsz év után lesz újra két csapatunk az ötkarikás játékokon!

1976, 1980 és 2004 után negyedszer fordul elő, hogy a magyar férfi és női kézilabda-válogatott is olimpiai résztvevő. A férfiak márciusban, Tatabányán szerezték meg a párizsi repülőjegyet. A női csapat legjobb eredménye a 2000-es ezüstérem, legutóbb a tokiói játékokon a negyeddöntőben búcsúzva hetedikként zárt. A keddi sorsolás kalapjairól itt olvashatnak!

NŐI KÉZILABDA OLIMPIAI SELEJTEZŐTORNA, DEBRECEN
1. CSOPORT
1. forduló
Magyarország–Nagy-Britannia 49–11
Svédország–Japán 35–28
2. forduló
Svédország–Magyarország 25–28
Japán–Nagy-Britannia 43–16
3. forduló
Svédország–Nagy-Britannia 52–8