Benk András: A szívünket-lelkünket beletettük

Az egyik német gól pillanata (Fotó: Reuters)

„Még kavarognak a gondolatok a fejemben – nyilatkozta Vas Márton. – Nagyon jó mérkőzést játszottunk. Persze, hibáztunk, de végigdolgoztuk a hatvan percet, és végig meccsben maradtunk. Adtunk magunknak sanszot, hogy pontot vagy pontokat szerezzünk. Nem igazán volt szerencsénk, jobban mondva nem dolgoztunk meg a szerencsénkért. Az egész vébét tekintve jó tornánk volt. Amit elterveztünk, azt majdnem teljesen megvalósítottuk. Ez a vébé feltette a karrieremben az i-re a pontot, és tényleg olyan érzésekkel köszönhetek el a válogatottól, hogy büszke lehetek a csapatra.”

„Mindenki száz százalékot próbált meg nyújtani, tíz nap alatt ez volt a hetedik meccsünk – mondta Rajna Miklós. – Igyekeztünk az utolsó cseppig kiüríteni azt a tankot, amelyet a felkészülési időszak egy hónapja alatt feltöltöttünk. Mindenki mindent kitett a jégre, bár most azért picit csalódottak vagyunk. Minden tőlünk telhetőt megtettünk, és mindannyian tükörbe tudunk nézni. Sok munka, taktikai fegyelem, nagyon sok akarat eredménye, hogy már ezen a szinten is számolni kell velünk. Ahogy mentek a mérkőzések, mindenki egyre jobban fel tudta venni a tempót, és egyre jobb játékot tudtunk nyújtani. Napról napra szerettünk volna jobbak lenni, és ezt többé-kevésbé sikerült is megvalósítanunk. A bennmaradásunk még kérdőjeles, de elégedettek lehetünk azzal, amit elértünk.”

„Nehéz lesz holnap úgy értesülni a sorsunkról döntő mérkőzésről, hogy tudtommal nem leszünk a helyszínen. Viszont ami tőlünk telt, azt megtettük, a többi már rajtunk kívülálló tényezőkön múlik. Innentől kezdve fölösleges is ezen idegeskednünk, vagy bármilyen energiát pazarolnunk. Mert tényleg nem rajtunk múlik. Persze, reméljük a legjobbakat. Mi is örülnénk, ha ez a teljesítményünk, amit letettünk az asztalra, végül mégis elég lenne a bennmaradáshoz. De mindenképpen elégedettnek kell lennünk.”

„Ez most nagyon fáj – mondta Sofron István. – Talán, ha ez lett volna az első meccsünk a vb-n, és ilyen teljesítménnyel maradunk alul, ki-ki meccset vívunk egy erős csapattal, akkor tudnék boldog is lenni. Be tudtuk volna biztosítani a bennmaradásunkat, ami végül nem jött össze, de nem szégyenkezhetünk miatta. A második harmadban elveszítettük a fonalat, de előtte és utána azért nagy csapatmunkával azért rendben voltunk. Ez pedig a válogatott fejlődését mutatja.”

„Az első harmadból kellett volna többet kihoznunk – nyilatkozta Bartalis István. – Ott lőhettünk volna még gólt, mert a helyzeteink megvoltak hozzá. A második harmadot odaadtuk az ellenfélnek, akkor öt az öt ellen is úgy játszottunk, mintha emberhátrányban lettünk volna, Miki viszont tartott minket, nagyon jól védett. A harmadikban villanásokra futotta tőlünk. Volt már, hogy nem mentek a lábak, máskor viszont összevisszaságot is éreztem magunkon. Ez most nem jó, nagyon nem jó érzés. Sajnálom, mert a saját kezünkben volt a sorsunk. És most nagyon nem jó érzés, hogy nem tudtunk élni vele. Nincs mit tenni, holnap ezerrel szurkolunk a franciáknak.”

„Csalódott vagyok, hogy nem sikerült nyernünk – mondta Stipsicz Bence. – Néhány apró hibánk döntötte el a meccset, amelyen nagyot küzdöttünk. Ettől függetlenül úgy érzem, hogy kivívtuk a tiszteletet olyan válogatottaktól, amelyek jóval előttünk vannak rangsorolva.”

„A szívünket-lelkünket beletettük ebbe a mai meccsbe – nyilatkozat Benk András. – Persze fájó a vereség, mert a második harmadtól eltekintve, amely egyértelműen az övék volt, meccsben tudtunk lenni velük. Olyan ellenféltől kaptunk ki szoros találkozón, amelyben kiváló, képzett korongosok játszanak, és a negyeddöntőben folytatja a vb-szereplését. Apró hibáink döntöttek, azzal hoztuk igazából fel őket. Az ellenfél meg kihasználta azokat. Emelt fővel jöhettünk le a pályáról, és utazhatunk haza.”