Poszt-trauma: 3–1-re nyerik meg a franciák a döntőt?

VB-DÖNTŐ, SZEMTŐL SZEMBEN!

1. Danijel Subasic – Antoine Griezmann

Mivel a jelenlegi francia válogatott abban is nagyon hasonlít az 1998-as világbajnoki csapatra, hogy nincs klasszikusan gólerős vagy legalább gólpasszerős középcsatáruk, nem Olivier Giroud, hanem az Atlético Madrid fővezére, Antoine Griezmann lő majd minden bizonnyal leggyakrabban kapura. Mégpedig annak a Danijel Subasicnak, aki nagyon jól ismeri a francia labdarúgást, elvégre 2010 eleje óta a Monaco légiósa, volt csapattársa a támadók közül Kylian Mbappé és Thomas Lemar is.

Subasic meglepően jól véd ezen a vb-n, a lövések 75 százalékát hárítja, mérkőzésenként átlagosan 40-et passzol, fel is figyelt rá a Liverpool. A legjobb kapuskorban van, harminchárom éves, és kell is majd kapaszkodnia, mert ugyan Griezmann három eddigi vb-góljából kettőt büntetőből szerzett, de hússzor lőtt eddig kapura, egyszer a kapufára, kilencszer pedig a kapusnak kellett védenie. Subasicnál a ráadások és az orosz rulett csak pozitív élményt hozott, Griezmann lassan már a hatvanadik mérkőzését játssza tavaly nyár óta, de érzésünk szerint ez nem fog számítani, mert ereje teljében van, és a tornán sem futotta szét magát; ellenben kettejük párharca a finálé nagy összecsapása lesz. Meglehet, francia örömmel a végén.

Horvátország–Franciaország 0–1

2. Dejan Lovren–Olivier Giroud

Mint említettük, Giroud nem a csúcsformában lévő Thierry Henryba oltott David Trézéguet, de a szerepe is más: a 16-os előtt labdát szed és oszt, kifárasztja az ellenfél középső védőit, miután kicsalogatta őket őrhelyeikről. Most leggyakrabban egy olyan játékossal fog találkozni, akit nagyon jól ismer, hiszen mindketten évek óta Angliában futballoznak. Giroud nemsokára 32 éves, Lovren huszonkilenc most, azaz nagy futópárbajra ne számítsunk, de ha Giroud ügyesen megmozgatja Lovrent és Domagoj Vidát, akkor biztosan nem érik utol majd a szélről befelé mozgó Mbappét, főleg meg majd a második félidő derekán beszálló fiatal szélsőket (Ousmane Dembélé, Nabil Fekir, Lemar, esetleg meglepetésemberként Florian Thauvin). Igaz, őket már a második percben sem lenne könnyű lefutni, sem a Liverpoolban az idényt végigrobotoló Lovrennek, sem a Dinamo Kijevben edződő Vidának. Ami biztos: Lovren középtávolról nyugodtan hagyhatja lőni Giroud-t, mert a francia a vb-n összesen egyszer találta el a kapu felületét 14 próbálkozásából. Érzésünk szerint nem itt dől el a vb-arany sorsa.

Horvátország–Franciaország 1–2

3. Sime Vrsaljko–Blaise Matuidi (és cseréje)

A horvát jobbhátvéd az érte meglepően sok pénzt fizettető Diego Simeone alatt posztja egyik legjobbja lett, és hogy mennyire fontos eleme a horvát csapatnak, azt mindennél jobban mutatja az elődöntő: előbb adott egy gólpasszt, majd fejjel mentett a gólvonalon. Ha nem lép pályára kisebb sérülése miatt, akkor most nem döntőznek a horvátok. Vrsaljko kisebb sérülése és izmainak fáradtsága kapóra jön talán nem is annyira a középpályássor bal szélén szereplő Blaise Matuidinek (mert hol máshol is játszaná a vérbeli szűrőt, futógépet Didier Deschamps?!), hanem a felfutó Lucas Hernándeznek, vagy még inkább a csereszélsőknek. Matuidi annyiból lubickolni fog a bal oldalon, hogy ideális lesz Vrsaljko előretöréseinek megállítására, mert a francia védőknek lesz elég dolga a sokat forgó horvát szélsők nyomon követésével, és a középpályás egészen biztosan „le fogja harcolni” ellenfelét a hajrára.

Horvátország–Franciaország 1–3

4. Ivan Strinic–Kylian Mbappé

Sokan csak ezen a tornán ismerkedtek meg Ivan Strinic nevével, holott már harmincéves, a Milan profija, és a döntőben lesz 49. alkalommal válogatott. Tavaly kétmilliót adott érte a Sampdoria, most ingyen váltott klubot: már a télen kiderült, hogy a nyáron nem hosszabbítja meg szerződését, és a Milanhoz igazol, ezért az egész tavaszt végigkispadozta Genovában addigi alapemberként.

A vb-n láthattuk, hogy inkább szürke eminenciás hátul, mintsem bal oldali mindenes: kapura nem lőtt, viszonylag sok, 39 labdát veszített/szórt el, gólpassza nincs. Pechjére ezen a szép vasárnapon a fiatal Mbappé jut rá, aki a vb-n is bizonyította, hogy óriási ígéret, de teljesítménye messze áll még az igazi klasszisok kiegyensúlyozottságától, és annak is tanújelét adta párszor, hogy szellemileg is van még hová érnie (persze az iskolapadba nem fog már visszaülni). Hanem robbanékonysága, lendülete, cselezőkészsége és az a tény, hogy a PSG-ben finoman szólva sem hajtották agyon, Mbappé mellett szól, és posztjából adódóan tíz rossz kísérlet után egy jó elfutással nemzeti hős lesz. Nagy rá az esély...

Horvátország–Franciaország 1–4

5. Marcelo Brozovic–Paul Pogba

Nem valószínű, hogy az idény végére borzalmasan elfáradó, majd három hosszabbítást is megharcoló Luka Modric ezúttal is hátravontan szerepelne. Nem is azért, hogy ne Paul Pogbával csatározgasson, hanem azért, nehogy ismét neki kelljen üldöznie a 16-oshoz közelítő támadókat, ez már az oroszok ellen sem ment neki, most pedig alkalomadtán Griezmannt vagy Mbappét kellene hátulról szerelnie, nem pedig Gyenyisz Cserisevet vagy Artyom Dzjubát. Az Inter középső középpályása, Marcelo Brozovic annál inkább hasznosabb ezen a poszton, az angolok ellen egyenesen élete egyik legjobb teljesítményével rukkolt ki: nem villogott, nem karmesterkedett, csak éppen nagyon sokszor mentett tizenhatosa vagy ötöse előtt. Ellenben Pogba vébéje nem lett olyan, mint amilyet vártak tőle: hajt, izzad, de meccsenként átlagban egyszer (!) lőtt kapura, összesen kétszer annak felületére, nem túl pontosan passzol, eladott 33 labdát, és még csak egy gólpasszt sem jegyez. 1998-ban Zinédine Zidane hős lett egy végigszenvedett vb után, most az elődöntős Brozovicot újra látva nem várunk ilyesmit.

Horvátország–Franciaország 2–4

6. N'Golo Kanté–Luka Modric

Kanté szinte a semmiből robbant be a futballvilág élvonalába, öt éve még ingyen szerezte meg a Caen, kilencmillióért adta el a Leicester Citynek, a Chelsea már 35.8 milliót fizetett érte, és nagyon jól járt még így is. Kanté Oroszországban mérkőzésenként tíz labdát szerzett átlagban, 90 százalékos pontossággal passzolt, a többségét ráadásul közepes távolságra. Most emberére akad, az nem vitás, Modric fizikailag nincs a topon (a tornán ő futotta a legtöbbet, 63 kilométert), de a két góllal letudott csoportkör után vitte előre a szíve, mit vitte, repítette! Csak egy kanadai pontot termelt, egy gólpasszt, és egy sorsdöntőnek látszó büntetőt is elhibázott, ám innen is fel tudott állni, kis szerencsével és sok-sok akaraterővel. Ő harminckettő, Kanté huszonhét éves, meglehet, éppen ez dönti el ezt a duellt a Les Bleus javára, még akkor is, ha Modric ötven, ő hatvan körüli tétmérkőzést vívott ebben a hosszú szezonban.

Horvátország–Franciaország 2–5

7. Ivan Rakitic–Raphaël Varane

Rakitic és Modric a horvát csapata szíve és lelke, motorja és kormánya, együtt sírnak, együtt nevetnek: a kieséses szakaszban a fülükön vették a levegőt, holtfáradtan tekerték a kormányt, taposták a pedálokat, de végül révbe értek, pontosabban már látják az átkelőt a célhoz. Modrichoz hasonlóan Rakitic sem sziporkázott, nem vette a hátára a csapatot, a kanadai pontokkal olyannyira adós maradt, hogy egy gólt jegyez csupán hat fellépésén, még az argentinok ellen (de így is sokan beszavazták a torna álomkeretébe, igaz, hol vannak már az olyan egyszemélyes vb-csapatok, mint az 1986-os Diego Maradona, az 1990-es Salvatore Schillaci vagy az 1994-es Roberto Baggio?). Varane-nak szintén helye van minimum az álomkeretben, a fiatal francia ezen a tornán lépett ki Sergio Ramos köpönyegéből: ő remekelt, madridi kisfőnöke ellenben nem tudta már hozni korábbi világklasszis formáját. Rakitic a középpálya bal oldalán fog előretörni, és a leggyakrabban a 16-os környékén Varane-nal ütközik majd, akinek nem lesz „dedikált” embere, lásd a horvátok egycsatáros játékát. Varane duzzad az erőtől, jóval kevesebbet futballozott az idényben és a tornán is: az előjelek szerint Rakitic nem fogja áttörni őt, és így nyitva lesz az út a francia játékos számára a vb legjobb 11-ébe...

Horvátország–Franciaország 2–6

8. Mario Mandzukic–Samuel Umtiti

Ha már itt járunk: az egy szem előretolt horvát ékkel a leggyakrabban Samuel Umtiti fog foglalkozni, aki a Les Bleus kvázi emberfogója. Ugyan többször is írtunk már róla, hogy szélsőként csoda hasznosan futballozik, Mario Mandzukic általában középcsatárként fungál a nemzeti csapatban, és az angolok elleni roppant fontos találata volt a másodikja a vb-n, egy gólpassz mellett. Mivel már 32 éves, nagyon fel fogja szívni magát erre a mérkőzésre. Ne feledjük, Manzukic igazi tornacsatár: hat Európa-bajnoki mérkőzésén háromszor, hét vb-fellépésén négyszer volt eredményes. No, de azzal az Umtitivel néz majd leggyakrabban farkasszemet, akire igaz, amit fentebb Varane-ról is írtunk. Kemény csata, Mandzukicot egy másodpercre sem lehet szabadon hagyni, de érzésünk szerint Umtiti nem követi el azt a hibát, amit angol kollégái. Iksz.

Horvátország–Franciaország 3–7

9. Ivan Perisic–Benjamin Pavard

Aki figyelemmel követi a horvát szélső, Perisic pályafutását, nem lepődött meg oroszországi teljesítménye láttán: a csapnivalótól a mezőnyben megbújótól a világklasszisig számtalan arcát mutatta ezúttal is, aki az angolok ellen mutatta a legszebb énjét, és a tornán három kanadai pontnál jár (összesen hússzor lőtt kapura, ennél többször csak Neymar, Coutinho és Cristiano Ronaldo próbálkozott, mögötte Griezmann található egyébként a listán, 19-cel). Figyelmeztetés ez Pavard-nak, aki sokak számára most tűnt fel, mert csak ebben az idényben futott be a VfB Stuttgart színeiben (egyébként a védelem közepén). A franciák nagy tornagyőzelmeikkor mindig feltűnik egy-egy klasszis szélső védő, lásd 1984 és Jean-Francois Domergue, illetve 1998 és Lilian Thuram esetét. Pavard egy minden hájjal megkent Perisiccsel néz szemközt, akit aligha mer gyakran magára hagyni, egyébként sem tanácsos Mbappé mögül felelőtlenül előretörni. Megérzésünk szerint a két játékos „kioltja egymást” a pályán, főleg, hogy Perisicet éppen csak összetákolják majd a fináléra.

Horvátország–Franciaország 4–8

10. Ante Rebic–Lucas Hernández

Rebic a horvátok Pavard-ja, a Frankfurt szélsőjét kevesen ismerték, most meg már a Manchester United legyeskedik körülötte, vicces, ötvenmilliós kikiáltási ára ellenére is. Pedig pocsék hatékonysággal cselezett és passzolt ezen a tornán, helyzeteket hagyott ki, egy argentinoknak lőtt góllal jelentkezett eddig, és mérkőzésenként tíz labdát passzolt rossz helyre, a vb-n ő követte el a legtöbb szabálytalanságot (19), két sárga lapot is kapott – inkább a torna többi szélsőjét minősíti az ő befutása. Lucas Hernández, ha már a testvére a francia és a spanyol válogatott között a padlóra esett, ügyesen képviseli a családot, még egy gólpasszt is adott, és meccsenként egyszer kapura is lőtt. Most Rebic miatt kevesebbszer törhet előre, pedig Matuidi mindig helyet teremt neki: Deschamps egyértelműen a védekezést szabja meg elsődleges feladatául, ráadásul a gyakran helyet cserélő horvát támadók miatt nagyon észnél kell lennie. Ebben nem is lesz hiba.

Horvátország–Franciaország 4–9

11. Hugo Lloris–horvát támadók

Lloris remek kapus, nem véletlenül ez lesz a 104. válogatott mérkőzése, holott még csak harmincegy éves. Most lett azonban világklasszis, mert kiegyensúlyozott teljesítménnyel áll elő a tőle már megszokott káprázatos bravúrok mellett. Érdekes, hogy a David De Geák és Thibaut Courtois-k korában kifejezetten kicsinek tűnik, pedig 188 centiméter magas (De Gea 189, Courtois 199, Alisson 191, Jan Oblak 189, de Ederson 188, Marc-André ter Stegen meg egy centiméterrel alacsonyabb), de a beadásoknál sem lesz gondja Manzdukiccsal vagy Lovrennel, már csak azért sem, mert hat éve Angliában, a Tottenhamben futballozik. Huszonötmillió eurót ér a játékjoga, ezzel éppen csak befér az első tízbe a Transfermarkt ranglistáján: a fináléban azonban az év kapusa lehet. Lesz is, ebben az évben a kapusok közül Loris és Lloris a főszereplő...

Horvátország–Franciaország 4–10

12. Horvát cseresor–francia cseresor

Talán itt a legegyértelműbb a párharc kimenetele: a horvát kispadon az Andrij Kramaric, Mateo Kovacic kettősön kívül nincs más jegyzett játékos, de előbbi csak minden negyedik válogatott mérkőzésén talál be (összesen tízszer, ám tétmérkőzésen csak az ukránoknak, a görögöknek, az oroszoknak, a máltaiaknak és az azerieknek), utóbbi pedig harcos középső középpályás, de nem fog meccset nyerni a hajrában. A védők közül Duje Caleta-Car és Tin Jedvaj tapasztalatlan, Vedran Corluka igencsak lelassult, a titkos fegyverként bevethető Juventus-szélső, Marko Pjaca nincs jó formában, pedig pihenten érkezett a vébére, tavasszal kölcsönben a Schalkében szerepelt, de március óta gyakorlatilag a kispadon pihengetett.

A francia kispadról mindent elmond, hogy Aymeric Laporte, Clément Lenglet, Kurt Zouma, Lucas Digne, Dimitri Payet, Anthony Martial, Moussa Sissoko, Adrien Rabiot, Geoffrey Kondogbia, Tiemoué Bakayoko, Kingsley Coman, Alexandre Lacazette és Karim Benzema még a kispad eldugott zugába sem fért oda; másként elrendezve Deschamps lemondott, mert lemondhatott egy Costil – Zouma, Laporte, Lenglet, Digne/Kurzawa – Payet, Rabiot, Bakayoko/Mou. Sissoko/Schneiderlin, Coman/Martial – Lacazette, Benzema/Ben Yedder/Gameiro tizenegyről...

A kispados, vb-résztvevő szélsőkről már szóltunk fentebb, de a Djibril Sidibé, Presnel Kimpembe, Adil Rami, Benjamin Mendy „árnyékvédelem” vagy a középpályán bevethető Steven Nzonzi, Corentin Tolisso páros is sokkal jobb a horvát alternatíváknál – hát ha még egy karmesterük és a gólerős középcsatáruk is lenne...

Horvátország–Franciaország 4–11

13. Zlatko Dalic–Didier Deschamps

A két edző közötti különbségről mindent elmond, hogy a horvát mester teljes nevét igen kevesen ismerik még ma is (nem csoda, játékosként a Hajduk Splitnél magasabbra nem jutott, a volt szűrő a válogatottban sem szerepelt, majd edzőként legismertebb csapata a HNK Rijeka volt, de még 2009-ben, a nemzeti csapathoz az al-Aintól került), Deschamps játékosként nyert BL-t, világbajnokságot és Eb-t, 103-szor szerepelt a válogatottban, a Les Bleus kispadjára a Monaco, a Juventus és a Marseille vezetőedzői posztja után került. 2012-ben, amikor Dalic éppen az al-Hilal tartalékjait edzette... Sokat elmond Dalic és játékosai viszonyáról, hogy a kieséses szakaszban két lesérülő játékos is először Modrichoz ment oda jelenteni, csak aztán beszélt kapitányával a folytatást illetően, de ez természetesnek is nevezhető a hátteret és az erőviszonyokat tekintve, Dédé ellenben tud mit mesélni a régi nagy csapatokról és a régi nagy sikerekről.

Hanem ami dönteni fog a várakozások szerint a franciák javára, az nem a fényes múlt, hanem a sokszor unalmas jelen: szakértők sora szerint Deschamps a francia válogatott Achilles-sarka, mert az eredménycentrikussága miatt a parádés, egymilliárd eurónál is többet érő keretből egy sarabolós, a védekezést szem előtt tartó, szürkécske csapatot fabrikált, a vb-aranyat, és nem a szórakoztatást kitűzve célként.

Mi tagadás: láttunk már pár pocsékul futballozó világbajnok csapatot...

Horvátország–Franciaország 4–12

A matematikai egyszerűsítéseket elvégezve tehát három egyre nyerik meg a döntőt a franciák a horvátok ellen. A BL-döntő előtti összehasonlításunk majdnem bejött, persze a véletlent és a balszerencsét, az ihletett pillanatokat sohasem lehet belekalkulálni az egyenletekbe, erről Gareth Bale és Loris Karius is tudna mesélni...