A végére a nézők is befutottak – az első atlétikai vb az arab világban

 

Új kihívással kellett szembenéznie a sportágnak: először rendezték meg a világbajnokságot az arab világban, szokatlan időjárási körülmények között, a nyugatitól eltérő kultúrában, és mint kiderült, kevés érdeklődő előtt. Pedig Doha már aktív részese volt a sportágnak, 2010 óta itt rendezik a Gyémánt Liga nyitányát. A vb-re csak ötvenezer jegyet adtak el, de ez sem hivatalos adat, azt ugyanis máig nem közölték. A drukkerek csak az utolsó napokra futottak be, leginkább azért, mert a szervezők addigra ingyenessé tették a belépést, és a legnagyobb hazai sztár is akkor versenyzett.

Érdekességet azért így is láthattunk bőven. A férfi 5000 méter előfutamának utolsó körében, az utolsó kanyar előtt a mezőny végén futó szabadkártyás arubai Jonathan Busby mozgása kezdett szétesni, majd egyszer csak előredőlt, és láthatóan a kimerülés határán próbálta meg leküzdeni az utolsó 250 métert. Ám látszott, hogy nem fog neki sikerülni, egyedül biztosan nem. De nem volt egyedül, megérkezett mögé az utolsóként futó bissau-guineai Braima Suncar Dabó, aki átkarolta versenytársát, és így tették meg együtt a pálya utolsó szakaszát a stadionban lévők ovációja közepette.

A hőmérséklet valóban gyilkos volt, a Kalifa Stadiont ugyan óriási klímaberendezésekkel hűtötték, de a városban rendezett versenyszámok résztvevőin nem tudtak segíteni. A női maratoni fináléja több szempontból is történelminek bizonyult: még sohasem rendeztek ilyen későn, éjfélkor maratoni futást, emiatt néhány száz nézőn kívül nem is érdeklődtek iránta többen, az indulókat ugyan nem gyötörte az elviselhetetlen napsütés, de elég volt a 32.7 fokos hőmérséklettel és a 73.3 százalékos páratartalommal megküzdeniük. A hetventagú mezőnyből végül harmincan (!) adták fel, ilyesmire még sohasem volt példa az atlétikai világbajnokságok 1983 óta íródó történetében, mint ahogy arra sem, hogy valaki 2:32:43-mal érjen elsőként a célba. A korábbi 16 világversenyt mindig jobb idővel nyerték meg.

Az 50 kilométeres gyaloglás az extrém körülmények mellett hozott még egy érdekességet: a japán Szuzuki Juszuke mögött a második helyen a 43 éves portugál Joao Vieira végzett, aki a világbajnokságok valaha volt legidősebb érmese lett.

Az esemény végére a nézők is befutottak, egyszer sem zengett úgy a stadion Dohában, mint a magasugró Mutaz Essza Barsim döntője alatt, mintegy harmincezren szurkoltak a hazaiak legnagyobb sztárjának. A katari atléta még az előző évi, székesfehérvári Gyulai István Memorialon sérült meg világcsúcskísérlete közben, és néhány eredménytelen próbálkozás után a hazai vb-n tért vissza. A 230 centis magasságig mindent elsőre vitt, harmadszorra átvitte a 233 centit, majd elsőre a 235-öt és a 237-et is, utóbbin már nem tudta őt követni az addig magabiztosan versenyző két orosz, Mihail Akimenko és Ilja Ivanjuk sem, így az arany Barsimé lett. Igaz, az estére tervezett díjátadóját végül annak ellenére elhalasztották, hogy az érmesek már kisétáltak a pódiumhoz, mert addigra kiürült a stadion...

A 100 méteres gátfutásban Kozák Luca teljesítette a kötelező elvárást, bejutott az elődöntőbe, a döntőbe nem sikerült, de az óriási bravúr lett volna. A fináléban meglepetésre a világcsúcstartó amerikai Kendra Harrisont legyőzte honfitársa, az addig főleg fedett pályán villogó harmincéves Ali Nia, akinek az előző év júniusában született kislánya a kanadai sprinter Andre De Grasse-tól, akivel azóta egyébként már három gyereket nevelnek mint férj és feleség, és mindketten továbbra is aktív sportolók. Még Ali Nia történeténél is elképesztőbb Allyson Felixé, akinek ugyancsak egy éve született meg a gyermeke, Dohában azonban így is rekordot döntött, a saját vb-csúcsát megjavítva 17. világbajnoki érmét szerezte meg, világcsúccsal nyert az amerikai 4x400-as vegyes váltóval, és továbbra is vezeti az örökranglistát.

Dohában összesen hat vb-csúcsot állítottak fel (férfi 800 m, férfi súlylökés, női 1500 m, női 5000 m, női 3000 m akadály, 4x400 m mix váltó), 86 országos rekord született, valamint 21 kontinentális csúcsot döntöttek meg, kétszer annyit, mint két évvel korábban Londonban.

 

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. július 22-i lapszámában jelent meg.)