Lippi: Nem hívom vissza Tottit és Nestát a nemzeti csapatba

– Idézet Donadonitól: ”Mindenkinek megvan a maga stílusa”. Ehhez mit szól?
– Azt, hogy miután felálltam a kispadról, négy-öt hónapig szándékosan a háttérbe vonultam, és mindig elismerőleg szóltam Donadoni munkájáról. Sohasem beszéltem feleslegesen és nem ajánlgattam magam. Ám amikor a szövetségből arra kértek, álljak rendelkezésre, igent mondtam, mert úgy éreztem: van törlesztenivalóm azoknak, akiket elhagytam.

– Ezért nem edzősködött az elmúlt két évben?
– Kerestek más országok szövetségeitől, de aki átélt bizonyos érzéseket saját hazájának válogatottjával, ugyanazt nem kaphatja meg máshol, pláne egy év után. Hasonló a helyzet a klubokkal. Miután megtudtam, hogy lehetőségem van visszatérni, már tudatosan nem vállaltam máshol feladatot.

– Ennyire vágyott a visszatérésre?
– Sohasem akartam elmenni, ám tudják, abban a helyzetben a vb alatt már a csehek elleni meccs előtt meghoztam a döntést. Keserű voltam, mert engem és a családomat képtelen dolgokba kevertek bele, amelyek ellen még védekezni sem igazán volt esélyünk.

– És mi változott azóta?
– A helyzet most más. Nyilvánosan meg lehet vitatni a dolgokat, mindenki nyugodtan érvelhet és megvédheti magát.

– Talán a foci is tisztább…
– Amikor a pincédben érlelsz egy kis pecorinót, ezt a nemes olasz sajtot, természetes, hogy lesz rajta penész, de ezért nem kell kidobni az egészet. Egyszerűen lekaparod a penészt, a sajtot pedig jóízűen megeszed a barátaiddal.

– Ön 2006-ban a világbajnok csapatot "adta le", most pedig olyan válogatottat vett át, amelyet jó néhány európai gárda megelőz.
– Tévhit, hogy folyton nyerni kell. A válogatottnál, amely egy ország futballját képviseli, a hangsúly azon van, hogy a csapat mindig értékesnek, karakteresnek mutatkozzon.

– És ön nem kényelmesedett el túlzottan az elmúlt két esztendőben?
– Csak mert van rajtam pár plusz kiló? Fontos élményekkel gazdagodtam, körbejártam a világot, hogy megpróbáljam átadni, hogyan nyertük meg a világbajnokságot. Huszonhárom egyetemen tartottam előadást, és rengeteg focit néztem minden szinten.

– Látjuk még azúrkék mezben Tottit és Nestát?
– Nem szeretném elővenni a válogatottságot egyszer már lemondó játékososok visszahívásának kérdését. Nem lenne helyes és korrekt a döntésükkel szemben. Én maximálisan tiszteletben tartom mások véleményét, pláne ha két ilyen kaliberű futballistáról van szó, akik oly sokat tettek a válogatottért.

– És ha Totti hívná önt az ügyben?
– Gyakran beszélünk, de még sosem merült fel a téma. Ha mégis megtenné, megkérném, hogy gondolja meg jól mind a döntést, mind annak következményeit. Egyébként mindenkinek csak tanácsolni tudom, hogy a jövőben ne mondja le végleg a válogatottságot, inkább tartson egy kis szünetet. Így könnyebb később visszatérni.

– Lippi válogatottja mennyire lesz átalakítva?
– Mindenkit óvnék tőle, hogy egyetlen követendő példaként a spanyolok fiatal gárdája lebegjen a szeme előtt. Ők sohasem nyertek semmit, és az emiatt sikeréhes, fiatal együttesük szép lassan nemzetközileg is érett csapattá vált. Nálunk más a helyzet: nekünk minden esetben mérlegelnünk kell a fiatalok beépítését, anélkül, hogy elköszönnénk bármelyik világbajnokunktól, aki tud még magas szinten futballozni.