NFL: Clowney az 1/1, Manziel Clevelandben, Bridgewater sehol - mock draft

A HAJNALI 2 ÓRAKÖR KEZDŐDŐ ELSŐ KÖRRŐL, CSAK ÚGY, MINT A TOVÁBBI NAPOK TÖRTÉNÉSEIRŐL ÉLŐ TUDÓSÍTÁSSAL JELENTKEZÜNK!

1/1 Houston Texans: Jadeveon Clowney, DE/OLB, South Carolina

A Texans két verzió alapján kezdheti meg az újjáépítést. Az egyik, hogy a draft legjobb védőjének, és legnagyobb tehetségének számító Clowneynak szavaznak bizalmat, a másik, hogy új irányító után néznek. A Schaub-Fitzpatrick váltás után sincsenek ugyanis hosszú távon megnyugtatva a houstoni drukkerek a gárda sikerességét illetően, és mint kiderült Case Keenum sem megoldás erre a problémára. Az új vezetőedző, Bill O´Brien kimondottan irányító-gurunak számít, így adott lenne a lehetőség, hogy kineveljék a jövő franchise irányítóját, viszont a szezon óta eltelt 4 hónap sem volt elég hozzá, hogy valamelyik egyetemi passzmester kristálytiszta 1/1 várományossá nője ki magát. Teddy Bridgewater értéke zuhanórepülésbe kezdett, Johnny Manziel kiváltképp kockázatos, Blake Bortles pedig csak az idény végén került fel a térképre, nem ilyen játékosoknak szokás adni az 1/1-es mezt.
Ha a Texans a legkisebb kockázatot, és dráma-faktort akarja érvényesíteni a draft politikájában, akkor szimplán leteszi a voksát Clowney mellett, esetleg húznak a 2-3. körben egy irányítót, megnézik Fitzpatrickkel hogyan muzsikál a támadósor, és jövőre visszatérnek a QB-kérdésre, miközben náluk bontogatja majd szárnyait az Év újonca védője-díj legnagyobb várományosa. Clowney junior szezonja nem volt egy diadalmenet, több kritikát kapott, mint dicséretet, de a holt szezonban megmutatta, hogy akkor is reális esélye lett volna 1/1-nek lenni, ha egész évben nem lép pályára. Minden esély megvan rá, hogy 3 év múlva a liga legrettegettebb irányítósiettetője legyen, és J. J. Wattal egy csapatban ez meghatározhatja az egész franchise sorsát. Olyan fajta méret/erő/sebesség/atletikusság kombinációval rendelkezik, amivel nagyon régen nem érkezett a ligába védőjátékos, Bruce Smith 1985-ös 1/1-es helyéig visszamenve sem találunk hozzá hasonló értékű defensive endet. A motivációval a profik közt nem lesz problémája, hiányposztra szállna be, nem lehetne kritizálni a Houstont, ha meglépné a draftolását.
Ha már hiányposztok, Clowneyn és az irányítókon kívül leginkább Greg Robinsont és Sammy Watkinst lehetne felhozni, mint legértékesebb játékosok, de a Texans LT poszton egy Pro Bowl-játékossal bír (Duane Brown) és tavaly választottak 1. körös elkapót – éppen Watkins clemsoni csapattársát, DeAndre Hopkinst. A védőknél kár tovább nézelődni, Clowneynál értékesebbet úgy se találunk, igaz Khalil Mack reális eséllyel pályázna az 1. pozícióra, ha Clowney nem lenne jelen.
A Texans mellesleg nem áll túl jól az 1/1-es választásokkal. A klub első draftpickjének, David Carrnak a karrierjét keresztülhúzta a túl gyenge keret, míg a 2006-os Mario Williams-húzás már jobban sikerült, de vele sem tudott hosszú távon számolni Bob McNair tulajdonos és immár a Billst erősíti. Nagyon valószínű tehát, hogy idén is valamelyik már 1/1-esként látott posztra erősít az NFL legfiatalabb franchise-a.

1/2 St.Louis Rams: Greg Robinson, OT, Auburn

A Rams még a 2012-es Robert Griffin-csere végett birtokolja ezt a választást, és nekik ismét az lenne a legideálisabb, ha tovább tudnának rajta adni. Az eredetileg 13. helyen választó klubnak ugyanis egyetlen olyan égető hiányposztja sincs, amit feltétlen a 2. cédulával kell megoldani, ezért nagyon bíznak benne, hogy lesz rá vevő – leggyakrabban az Atlantát emlegetik, mint potenciális vevőt. Az ár itt a legnagyobb faktor, aminél mértékadó lehet, hogy tavaly az 1/3-as választásért a Miami a 12. és a 42. helyét adta oda az Oaklandnek, ami jóval barátiabb, mint az RG3-ért elkért 3 első és 1 második kör.
Azért megy ez a spekuláció, mert a draft top játékosainak posztján a Rams jól áll. Tavaly választottak top10-ben elkapót, és első körös linebackert is vittek, így Watkins és Mack kiesik. Clowneyt lehet, hogy szívesen látnák, de Chris Long és az NFL sack-éllovasa, Robert Quinn mögött eleinte biztosan csak harmadik számú lehetne, így ebbe a mockba az a Greg Robinson került be, akire Jake Long sérülése miatt lehet nagyobb igény a többieknél. A dolog buktatója, hogy Long tavaly kapott 4 éves, 36 millió dolláros szerződést, ilyen tranzakció után pedig ritka, hogy még egy LT-t válasszanak. Persze Robinson nagyszerűen megél majd a jobb oldalon is, de az nem számít olyan premier posztnak, amire 1/2-es cetliket lövöldöznek el.
Azért is lenne jó a Rams-nek ha kapna (többek közt) egy 2015-ös első kört valahonnan, mert Sam Bradford gigászi szerződése jövőre lejár, és ha csoda nem történik, akkor nem fogják őt marasztalni Missouriban.

A Jaguars meghosszabbította Chad Henne szerződését, és megszabadult Blaine Gabberttől, így az irányító posztra szinte biztosan érkezni fog új arc, a kérdés, hogy mikor. A többség úgy véli, hogy a draft 2. napján, feltételezve, hogy Gus Bradley vezetőedző a draftpolitikában is a seattle-i mintát követi, és bízik abban, hogy előző munkaadójához hasonlóan ők is megtalálják a maguk Russell Wilsonját. Ha a terv tényleg ez, akkor két út kínálkozik az első körben. Vagy draftolják Sammy Watkinst, és egy újabb lépéssel eltávolodnak a balhéiról elhíresült Justin Blackmontól, vagy a védelmet igyekeznek megerősíteni a linebacker és defensive end poszton is használható Mackkel. A létszámot tekintve DE poszton rendben vannak a jaguárok, Mack főleg szélső linebackerként segítene az irányítósiettetésben, amolyan helyi Von Millerként. Az NCAA történetének legtöbb kierőszakolt fumble-ját jegyző játékosról van szó, aki bár nem találkozott túl sok nagy névvel karrierje során, de azt már tavaly is láttuk, hogy ez az elit játékosoknál nem feltétlen zavaró tényező, hiszen 2013 1/1-ese, Eric Fisher ugyanabban a konferenciában edződött, mint Mack.
Persze az irányító-választást semmiképp sem szabad kizárni a Jacksonville esetében, főleg ha mindegyik elérhető ezen a helyen. Sokszor szóba kerül, hogy a franchise kevés országos érdeklődésre számot tartó játékossal bír, ráadásul immár Maurice Jones-Drew sincs a keretükben, és ezen egy QB-választás mindenképp változtatna, kiváltképp „Johnny Football" Manziel. Természetesen ez másodlagos szempont a mögött, hogy Chad Henne már bizonyította, hogy nem lehet rá franchise-t építeni, a kérdés, hogy van-e annyi türelem az irányába, hogy ne hozzanak már a 3. helyen a nyakára valakit.

1/4 Cleveland Browns: Johnny Manziel, QB, Texas A&M

A holtszezonban a Browns megköszönte Jason Campbell, és a két évvel ezelőtti elsőkörös QB, Brandon Weeden szolgálatait is, kezdő irányítói közül tehát csak a műtét után lábadozó Brian Hoyer maradt a keretben, akivel mellesleg meglepően jól működött a támadósor. Az tehát egyértelmű, hogy irányítót fognak draftolni, de náluk sem biztos, hogy már a top10-ben meghúzzák a ravaszt, főleg mivel az 1/26-os cetli is az övék, a Trent Richardson-cserének köszönhetően. Ne gondoljuk ugyanakkor, hogy ilyen esetben ráérősen viselkedik a vezetőség, amennyiben kinézték valamelyik top irányítót, biztosan rácsapnak a 4. helyen, nem fognak hazardírozni, hogy lecsúszik-e a kör végéig.
Hogy a három kiemelkedő irányító közül ki tetszik nekik leginkább, azt jól titkolják, ugyanakkor múlt héten szerződést adtak Vince Youngnak, és a pistol offense-t is ismerő Tyler Thigpennek, így feltételezhetjük, hogy a majdani rookie is komoly veszélyt kell, hogy jelentsen a lábaival. Ez legfőképpen Manzielre illik, akivel rég nem látott médiaérdeklődésre is számot tarthat a csapat.

Amennyiben a barnák elhalasztják az irányító-választást, akkor ezen a helyen Sammy Watkins lehet a fő esélyes, mert bár itt van Josh Gordon, az NFL legtöbb yardját elkapó támadója, mögötte nem túl veretes a névsor, és Watkins nem csak elkapóként tudna segíteni rajtuk, ami visszafogott QB-játék mellett aranyat ér.

1/5 Oakland Raiders: Sammy Watkins, WR, Clemson

A Raiders vágott neki a legnagyobb költekezési lehetőséggel a holtszezonnak, és a legtöbb posztra szerződtettek is játékost, még ha kevés is az érkezők között az igazán nagy név. Van azonban hiányposzt így is szép számmal, ezek azonban olyanok, amikre nem felesleges 5. helyen áldozni (FS, OG, OLB), vagy nincs megfelelő értékű játékos ezen a helyen (DT). Benne van a pakliban ugyanakkor az irányító lehetősége, hiszen Matt Schaub Houstonból már kijátszotta magát, és Matt McGloin sem az a fiatal ígéret, akire túl sok időt kellene pazarolni. Extrém esetben ugyanakkor az is előfordulhat, hogy itt már egyik QB sem lesz elérhető.
Sammy Watkins minden lehetőség között megállja a helyét 1/5-re. A már újonc évében all-American válogatottba kerülő fenomén veszélyesebb a labdával a kezében, mint bárki a korosztályából, nem csoda, hogy Clemsonban minél hamarabb igyekeztek megjátszani, ezért kevés tradicionális szélső elkapókra jellemző touchdownt láttunk tőle. A kiemelkedő elkapás utáni yardmennyiség, a kreativitás, a sokoldalúság és az állandó veszélyforrás, amit ő jelent nagyon nagy hasznot jelenthet az itteni támadósor számára.

Sam Baker sérülékenysége és Lamar Holmes botladozása nagyban belejátszott, hogy úgy szerepelt a Falcons tavaly, ahogy. Jon Asamoah leigazolásával máris masszívabb a támadófal, de ha hosszú távon biztonságban akarják tudni Matt Ryant, akkor egy kiköpött franchise LT-re is szükség van. Erre a feladatra Lewan mellett Jake Matthews is megfelel, csak Mike Smith ízlésén múlik, hogy kit lát szívesebben a keretében. Taylor Lewan kemény, már-már túlságosan agresszív stílusa nem biztos, hogy minden edző tetszését elnyeri, ugyanakkor a combine-on bizonyította, hogy ezt ritkán látható atletikussággal tudja párosítani. Valószínűleg kevés játékost fognak jobban utálni az ellenfelek nála.
Nagyon kell Atlantába eközben egy vagy akár két pass rusher is, nem véletlen merült föl a cserélés lehetősége. Amennyiben Mack itt még elérhető, szempillantás alatt rácsaphatnak. A jövőre futtatandó rendszer egyelőre homályosnak tűnik, a tavaszi érkezők a 3-4-es átállásra utalnak, de az irányító siettetésére rendszertől függetlenül nincs emberük. Ráadásul Tony Gonzalez pótlását sem lehet sokáig várakoztatni, limitált számú, kezdő potenciálú tight end van a drafton, így azt is el kell intézni majd a 2. napon.

1/7 Tampa Bay Buccaneers: Mike Evans, WR, Texas A&M

A holtszezon legtöbbet költő csapata lényegében minden lyukat befoltozott az elkapósort leszámítva. Vincent Jacksonra nem lehetett panasz még a gyengén induló előző évben sem, mögötte viszont hatalmas a szakadék, így adja magát, hogy benevezzenek az éppen legtöbbször Jacksonnal párhuzamba állított Evansre. Számtalan alkalommal húzta ki a pácból Johnny Manzielt, és mindene megvan, hogy az NFL-ben is sztárrá érjen. Remek felépítés, ütemérzék, hosszú karok és mindenekelőtt félelmetesen jó kezek, jelentős hatótávolsággal. Jackson és Evans hasonlóan rettegett páros lehetne, mint Chicagóban Brandon Marshall és Alshon Jeffery – akiket történetesen remekül ismer a csapat új irányítója, Josh McCown is.
Lovie Smith már leszögezte, hogy a veterán quarterbackkel számol hosszú távon, Mike Glennon számára tehát nem túl kecsegtető a jövő Tampában. Egy potenciális újoncnak viszont az lehet, és a Buccaneers sötét lóként lehet, hogy már itt kiválasztja az új karmesterét, az elkapókkal pedig vár a második napig, hiszen belőlük nagyon bőséges a kínálat. Mindkét verziónak van realitása.

1/8 Minnesota Vikings: Blake Bortles, QB, Central Florida

Azzal, hogy szezon közben leigazolta a Vikings Josh Freemant, mindenkiben tudatosították, hogy a Ponder, Cassel duóban nem látják a kiugrási lehetőséget. Azóta ráadásul új stáb is érkezett az államba, Norv Turner lett a támadókoordinátor, akinek a filozófiájába egyikük se illik igazán. Ez igaz Manzielre és Bridgewaterre is, szóval, ha bent lesz a Vikings választásánál Blake Bortles, ő tűnik a legkézenfekvőbb megoldásnak. Ő a leginkább prototípusnak nevezhető NFL QB. Magas, erős karú, komoly vezetői képességekkel megáldott és sikeres játékos, sokban hasonlít Turner korábbi tanítványára, Philip Riversre.
Ha más taktika mentén fog választani a Minnesota, akkor a linebacker posztot, főleg C. J. Mosley személye miatt előre vehetjük a lehetőségek között.

A Bills helyzetét elég tisztán át lehet látni, háromféle eshetőség adja magát a keret alapján. Az első, hogy elviszik az évjárat legjobb tight endjét, megkönnyítve ezzel E. J. Manuel életét, de Scott Chandler visszaigazolása után ez a legkevésbé valószínű. A második, hogy a régóta elvágyódó, majd most el is igazoló Jairus Byrd helyére hoznak egy söprögetőt – amely szintén jó eséllyel az első elkelő lesz azon a poszton. Illetve választhatnak a támadófalba egy igazi LT-t, ezzel Cordy Glenn sokkal jobban ki tudna használni erényeit egy másik poszton és máris megbízhatóbbá válna az együttes támadójátéka.
Jake Matthews a 14-szeres ProBowler Bruce Matthews fia, aki szintén a támadófalban szerepelt és legutóbb Titans OL-edzője volt. A népes Matthews família nem minden tagja vitte sokra, például Jake bátyja sem, de a Texas A&M üdvöskéjének minden esélye adott, hogy hasonlóan elismert tagja legyen leendő csapatának, mint például unokatestvére Clay Matthews Green Bayben.

1/10 Detroit Lions: Darqueze Dennard, CB, Michigan State

Detroitban a legtöbb fejfájást tavaly a cornerback poszt okozta a vezetőségnek, ehhez képest csak az a Cassius Vaughn érkezett, akivel a kezdőcsapatban aligha számolnak. A korai CB-húzás ellen egyedül a tavalyi Darius Slay-választás szól, hiszen a volt Mississippi State-játékosra is beáldoztak egy 36. cetlit, de ezen a poszton manapság már három kezdőjátékossal lehet számolni, szóval luxusnak semmiképp sem nevezhető két év alatt két top40-es játékos beszerzése. Főleg mivel a többi hiányposzt eltörpül a kiemelkedő corner ínség mellett.
A kérdés, hogy ki lesz az első CB, akire lecsapnak a csapatok. A New England-i Alfonzo Dennard unokatestvére, Darqueze még nála is jobb képességű játékos, és a tipikus shutdown corner, aki egész meccsekre képes kivenni az ellenfél legjobb elkapóját a rotációból. Mellette Justin Gilbert jöhet még szóba a poszt top játékosai között, aki atletikusabb, gyorsabb és labdával is veszélyesebb, ugyanakkor bátrabban fognak dobálni az irányába. A Lions esetében majdnem mindegy ki mellett döntenek, ezen a poszton csak erősödni tudnak.
A draft további részében harmadik számú LB és WR is érkezhet, illetve safety poszton sem feltétlen számolnak majd hosszú távon James Ihedigbóval. A jövőre minden bizonnyal visszavonuló center, Dominic Raiola utódját is lassan meg kéne szerezni, de lehet ezzel nem sietnek idén.

1/11 Tennessee Titans: Anthony Barr, OLB, UCLA

Átmeneti időszakot él a Titans. Új edző érkezett hozzájuk Ken Whisenhunt személyében, új védelmi sémát installálnak a szezon előtt, új futót kell szerezniük Chris Johnson kivágása után, és könnyen lehet, hogy Jake Locker utolsó éve is elérkezik a gárda irányítójaként.
Még az irányító-választás sem zárható ki, de jóval népszerűbbek azok a jóslatok, amik a front7 átalakításának megsegítését emlegetik. Futót pedig valószínűleg idén is csak a 2. napon kezdenek húzni a csapatok, attól függetlenül, hogy számos kezdőpotenciálú running back elérhető.
A külső linebacker posztján Shaun Phillips a kora miatt nem maradhat sokáig, Kamerion Wimbley évek óta keresi magát, Derrick Morgan pedig nem váltotta be az első körös potenciálját. Az itt megszerezhető Anthony Barr az idei draft egyik legnagyobb lehetőségeket magában hordó irányítósiettetője, hiszen csak néhány éve helyezték át a labda védőoldalára, mégis kétszámjegyű negatív yardos szereléssel segítette csapatát az előző két szezonban. Fizikai adottságai a tavalyi 1/3-as Dion Jordanre emlékeztetnek, azzal a kitétellel, hogy Barr jóval eredményesebb egyéni karriert tudhat maga mögött. Az értéke ugyan nem emelkedett a holtszezonban, de ezen a poszton nem nagyon van olyan jelölt, aki be tudná előzni a rangsorban Clowney és Mack mögött a harmadik helyen.

1/12 New York Giants: Eric Ebron, TE, North Carolina

A Giants új támadókoordinátorral várja az idény, Ben McAdoo korábban a Packers TE majd QB-edzőjeként kereste a kenyerét, ehhez képest pont a tight end poszton van a legnagyobb üresség a keretben. A tavasszal több mint 15 játékost leigazoló klub kényelmes helyzetben lehet, hiszen erre a posztra ritkán áldoznak top10-es választást, ők pedig itt, közvetlenül mögöttük lecsaphatnak az általuk legjobbnak véltre.
Ez a közvélekedés alapján Eric Ebron lesz, aki elsősorban elkapásaival tudja segíteni csapatát, de ilyen téren akár 1000 yardos idényeket is el lehet tőle majd várni. Eli Manningnek karrierje kezdete óta nem volt ilyen szintű segítsége a pálya közepén. Ebron lényegében egy TE-testbe bújtatott elkapó, annak minden előnyével és hátrányával, és esélyes rá, hogy Vernon Davis-szerűen termelje a yardokat egy megfelelő irányító mellett. Itt ez megadatna neki.

1/13 St.Louis Rams: Justin Gilbert, CB, Oklahoma State

A 2. választásnál nem került szóba, de a Rams elsőszámú hiányposztja a cornerback. Olyan értékű CB ugyanakkor nincs a felhozatalban, aki megérdemelné, hogy megfontolják olyan korán, itt viszont gond nélkül be lehet nevezni valakire, aki beugrik Cortland Finnegan helyére. A veteránt ugyanis nem marasztalták, miközben Janoris Jenkins nem tudta megismételni fenomenális újonc szezonját, így még az itteni átlag fölötti front7 mögött is elkél az erősítés.
Gilbert illeszkedik az együttes jelenlegi profiljába; dinamikus, fizikális és veszélyes a labdára, hasonló a játéka, mint a csoportrivális Arizona soraiban Patrick Petersoné.
Arra is van sansz, hogy a hátvédsor közepére nézett ki valakit Jeff Fisher, hiszen a Rodney McLeod, TJ McDonald duónál kevés visszafogottabb van a ligában.

1/14 Chicago Bears: Aaron Donald, DT, Pittsburgh

Nem lehetett ráismerni a Bears védelmére 2013-ban, szinte akárkivel találkoztak, át tudott gyalogolni a front7 tagjai között. A fal szélére jelentős beruházásokat tettek Jared Allen és Lamarr Houston megszerzésével, középen viszont továbbra is a limitált és sérülékeny Paea, Ratliff kettőssel kellene kiállni, ha holnap kezdődne az idény. Aaron Donald lényegében az összes falembernek járó díjat besöpörte az NCAA-ben 2013-ban, miután rendszeres vendég volt az ellenfelek backfieldjén, a támadókon feküdve. Ha az ő irányítósiettető képességeit is hozzáadjuk Allen és Houston értékéhez, akkor a szétesőben lévő linebacker-sornak is egyszerűbb élete lehet, és gyorsabban tudnak a fiataljaik fejlődni. Senkiről sem ildomos azt állítani, hogy fel tud majd érni Geno Atkins-szintjére, de előélete alapján Aaron Donaldról joggal gondolhatunk hasonlót.

1/15 Pittsburgh Steelers: Louis Nix, NT, Notre Dame

Hasonló volt a helyzet a Pittsburgh esetében is, mint Chicagóban. A tradicionálisan védelméről elhíresült franchise csak akkor tudott meccseket nyerni, ha támadósora erőn felül teljesített. Náluk azonban kevésbé egyértelmű, hogy a védelmet fogják megerősíteni. Két fontos elkapójuk távozott (Sanders, Cotchery), az év közben idecserélt LT, Levi Brown pedig szerencsétlen módon egy másodpercet sem tudott a pályán tölteni, majd hagyták elsétálni.
A védelemben tisztázottnak látszik safety és a linebacker poszt, a védőfalba és a cornerbackek közé viszont jó eséllyel érkezni fog újonc, akár már az első körben. Az itteni állás alapján jobb értéket képvisel Nix mint bármelyik cornerback, hozzátéve, hogy a későbbi körökben jóval nehezebb a védőfal közepére utánpótlást találni. Louis Nix biztosítani tudná azt az állandóságot az első 2 kísérlet alatt, ami 2 éve, Casey Hampton távozásával megszűnt a védelemben.

1/16 Dallas Cowboys: Dee Ford, DE, Auburn

A Cowboys egyetlen esélye, hogy felzárkózzon az élcsapatokhoz, hogy nagyon erős draftosztályokat hoz össze évről-évre, hiszen a rossz szerződéseik megkötik Jerry Jones kezét, és ezen a tavaszon is inkább gyengültek, mint erősödtek. Távozott a pass rush két alapköve, Jason Hatcher és Demarcus Ware, akik azon kevés védő közé tartoztak, akikkel minden meccsen lehetett számolni, hogy produkálnak valami pozitívumot. A helyükre csak a minimálbérhez közeli kontraktusokkal sikerült játékosokat hozni, egyértelmű tehát, hogy szüksége van a csapatnak egy potenciális sztárjátékosra.
Dee Ford esetében könnyen beleshetünk abba a hibába, hogy a fizikai paraméterei miatt leírjuk, holott eddig egyáltalán nem okozott neki gondot a nagytestű támadófalemberek leküzdése, sőt a Senior Bowlon ugyanúgy falemberként volt az egyik legjobb védő, mint korábban Auburnben. Az eredményesség feltétlen mellette szól, ha azonban Jason Garrettéknek fontosabb a prototípus alkat, akkor lehet, hogy Kony Ealy vagy egyéb defensive end felé nyúlnak, várhatóan a draft 2. napján.

1/17 Baltimore Ravens: Zack Martin, OT, Notre Dame

Ozzie Newsome híres arról, hogy igen ritkán lő bakot, akár a draftot, akár az átigazolási időszakot vizsgáljuk. Ezúttal Steve Smith és Darian Stewart leigazolása jelentette azt a pluszt, amivel két posztot kihúzhattunk a lehetséges első körös jelöltek listájáról, az elkapót és a strong safetyt. A távozók közül Arthur Jones helyén már tavaly óta edződik Brandon Williams, Corey Graham nem a legfontosabb CB volt a keretben, egyedül Michael Oher posztjára nincs egyértelmű megoldás. Eugene Monroe-val hosszabbítottak, így a vak oldal biztosított, Zack Martinnal pedig egy olyan 5. ember érkezne a támadófalba, aki mondhatni 4 poszton bevethető. Kezdhetne a jobb szélen, és adott esetben Kelechi Osemelével válthatnák is egymást, ha nem működik a rendszer.
A Ravens nagyon gyengén futott tavaly, szóval kulcskérdés, hogy visszataláljanak a helyes útra, lehet, hogy emiatt egy Martinnál jobb futásblokkolót néznek ki, de ha csupán a megbízhatóságot nézzük, akkor itt őt éri meg leginkább a falba beépíteni.

1/18 New York Jets: HaHa Clinton-Dix, FS, Alabama

Rex Ryan nem elégedett a helyzetével a free safetyk között, ezt nem tudja tagadni. Ősszel, a szezon közepén adott szerződést Ed Reednek, őt azonban nem tartották meg és mást sem igazoltak a posztra. Máshová azonban igen, így náluk is leredukálódott a hiányposztok száma, a FS azonban kiemelkedő maradt. Belső linebacker-, vagy tight end-igazolással sem indulna el rossz irányba a Jets.
Clinton-Dix nem az a játékos, aki megtölti az összefoglalókat, de az elmondható róla, hogy nagyon ritkán hibázik, ami egy ilyen védőfallal kiálló csapat esetében épp elég és meglesznek majd a lehetőségei, hogy hozzátegye a magáét. Épp elég sztár van a csapatban Decker, CJ2K és Vick leigazolása után, jól fog jönni egy zongoracipelő.

1/19 Miami Dolphins: C. J. Mosley, MLB, Alabama

A Miami legszembetűnőbb problémája most is a támadófal, hiszen Branden Albert leigazolása mellett jelentős nevet nem sikerült hozniuk. Ettől függetlenül már csak jobb oldali tackle-t kell szerezniük (vagy guardot, ha Dallas Thomas kerül oda), amit megtehetnek később is. Tannehill állandó fenyegetettsége mellett azonban hasonlóan problémás volt a futás elleni védekezés, amit a két túlfizetettnek tűnő linebacker, Ellerbe és Wheeler gyenge játéka lehetetlenített el. Az alabamai védelem főnöke nem csak játékintelligenciában és képzettségben veszi fel a versenyt nagynevű társaival, bónuszként a mentalitása is sokkal inkább őt teszi vezéralaknak.

1/20 Arizona Cardinals: Calvin Pryor, FS, Louisville

Mindkét safety poszton elkél az erősítés a Cards védelmében. Négy játékos is komoly játékidőt kapott az előző idényben ezen szerepkörben, de nem találtak kielégítő megoldást. Tyrann Mathieu képességeit jobban ki lehet aknázni, ha nickelbackként megy fel a pályára. Ha sorra vesszük, hogy tavaly Rashad Johnson, Yeremiah Bell és Tony Jefferson oldotta meg a safety feladatokat, látható, hogy egyikük sem volt anno jó helyen draftolva, Calvin Pryor érkezése tehát olyan tehetség többletet hozhatna, amire régóta várnak a sivatagban.
A B-terv valószínűleg egy pass rusher lesz. Abraham korosodik, Alex Okafor pedig nem fog olyan konstans veszélyt jelenti az irányítókra, amilyenre feltétlen szükség lesz, ha javítani akarnak a mérlegükön Arians fiai.

1/21 Green Bay Packers: Jimmie Ward, FS, Northern Illinois

Nem új keletű probléma Wisconsinban a free safety-hiány, Nick Collins visszavonulása óta csak kényszermegoldásokat láthattunk ezen a poszton, és immár M. D. Jennings is távozott. A keretben jelenleg az a Chris Banjo az egyetlen FS, akit a tavaly nyár végi keretszűkítések során hívott el Jacksonville-ből Ted Thompson. Mivel Morgan Burnett révén egy elit safety rendelkezésre áll, így zökkenőmenetesen be lehet építeni egy újoncot a csapatba.
Wardról gyakran elfeledkeznek, mint első körös potenciálú safety, valószínűleg azért, mert egész karrierjét a rivaldafényen kívül töltötte. Ettől függetlenül hasonlóan alapos és megnyugtató munkát végez a védelem utolsó emberekét mint Pryor vagy Clinton-Dix.

1/22 Philadelphia Eagles: Odell Beckham Jr, WR, LSU

Ezt a választást a legkönnyebb megindokolni: DeSean Jackson elment. Felépült ugyanakkor Maclin és Benn, de velük ki tudja, mennyire lehet komolyan számolni egy teljes év kihagyás után. Beckham az az elkapó, aki leginkább lefedi Jackson erényeit, azzal a különbséggel, hogy jóval kisebb az egója. Chip Kellynél láthatóan ez is szempont. Nem biztos ugyanakkor, hogy egy DeSean2-t akarnak a rendszerbe, állítólag Kelvin Benjamin irányába jelentős érdeklődést mutat a klub, aki a keret legnagyobb elkapója lenne.
Külső linebackert, safety-t és nose tackle-t még biztosan draftolni fog az Eagles, előbbi kettőre akár az első körben is van esély, ha az előttük lévők bent hagynak egy kedvükre valót.

1/23 Kansas City Chiefs: Brandin Cooks, WR, Oregon State

Egy év alatt Andy Reid még nem tudta teljesen a saját képére formálni a keretet, és az látszódott, hogy egy Cookshoz hasonló, gyors, slot receiver nagyon hiányzik a repertoárjából, ezért is cserélte magukhoz a San Franciscóban leszereplő A. J. Jenkins-t. Neki itt sem sikerült bizonyítani, Cooks ugyanakkor egy 1700 yardos elkapó volt az Oregon State-ben, sebessége és irányváltásai pedig a legnehezebben levédhető támadókká tették. Az elkapás utáni veszélyesség kiemelten fontos egy olyan csapatban, ahol Alex Smith irányít.
A másik problémás terület a támadófal, hiszen Branden Albert, Jon Asamoah és Geoff Schwartz is továbbállt, így legalább egy újoncra mindenképp be kell ruházni.

1/24 Cincinnati Bengals: Ryan Shazier, OLB, Ohio State

Az elmúlt évek legjobban draftoló csapatai közé tartozik a Bengals, így a legtöbb poszton van olyan játékosuk, akik idővel beépülhetnek. Ez most leginkább Shawn Williams miatt aktuális, hiszen strong safetyként jó pár játékos kipróbálta magát, de nem volt megnyugtató megoldásuk. Ha Williams fejlődésével elégedettek, akkor kihagyhatják a draftolást erre a posztra. A távozó Michael Johnson helyére minden bizonnyal Margus Hunt kerül, de az sem kizárt, hogy a DE posztot kívánják első körben feltölteni. Andy Daltonnak tavaly sem sikerült átlépnie a saját árnyékán, ezért egyre hangosabbak az új QB-t követelő hangok, főleg mivel Dalton az utolsó évét kezdi a szerződésének. A második-harmadik napon valószínűbb a vetélytárs megtalálása, de ilyen helyzetben – mikor még Bridgewater elérhető például – sem elítélendő ötlet.
A linebacker posztot komoly sérüléshullám tizedelte, lehet, hogy a felépülőkben látnak annyit, hogy ne akarják Shaziert, de James Harrison távozása mellett logikus lépésnek számítana az Ohio State ütközőgépét megszerezni. Shazier hasonló szerepkörben szerepelhetne, mint Harrison. Állandóan labda közelben van, kellően agresszív, agilis, nagy játékokat bemutató védő, aki a speciális egységben is nagy dolgokra képes. Tavaly a Rams nagyot nyert az első kör végén egy hasonló játékossal, Alec Ogletree-vel. Shaziertől ennyire domináns első évre ne számítsunk, de a benne lévő potenciál és sokoldalúság alapján hamar közönségkedvenc lehet akárhol.

1/25 San Diego Chargers: Kyle Fuller, CB, Virginia Tech

A Chargers se tagadhatja a cornerback-hiányát, előző tavasszal 4 éves szerződést kötöttek Derek Coxszal, de a volt jacksonville-i nem csak a kezdőcsapatból, hanem az aktív keretből is kijátszotta magát a szezon végére, hagyták is, hogy elsétáljon Minnesotába. Veterán igazolással nem pótolták a hiányt, így akár első körben is könnyen elképzelhető, hogy lépni fognak.
Kyle Fuller a defensive back-gurunak számító Frank Beamer mester keze alatt tanulta a szakmát a Virginia Tech-nél, két testvére is megjárta az NFL-t, a profi szemlélet tehát belengte hétköznapjait. Személyében egy nem csak fizikális, jól szerelő, labdára veszélyes védőt, hanem egy univerzális cornerbacket nyer a leendő csapata, aki bármilyen feladatot megold a posztján, sémától függetlenül.

1/26 Cleveland Browns: Kelvin Benjamin, WR, Florida State

Szóba került a 4. választásnál, hogy Gordon mögött nem túl fényes a felhozatal. Kelvin Benjamin méreteiből adódóan a legnehezebb levédekezhető elkapó az idei felhozatalból, és ezt a Florida State többé-kevésbé jól ki is aknázta. Játéka továbbra is nyers, de a koncentrációs gondok leküzdése, és a befektetett munka ezen hamar változtathat. Josh Gordon jelenlétében nem engedheti meg egyetlen csapat sem, hogy Benjaminra egynél több védő figyeljen, ezt a matchup-előnyt pedig a vörös zónában könyörtelenül büntetni lehet. Nem mellesleg, ha beválik az 1/4-es Manziel-jövendölés, akkor neki minél több ilyen, nagytestű elkapóra lesz szüksége, hogy a virtuóz menekülései végén előrevágott labdáit nagy eséllyel saját csapattársai szedjék le a levegőből.
Ha a negyedik helyen nem választ irányítót a Browns, akkor esetleg itt is megteheti. Egyrészt Teddy Bridgewater elérhető, másrészt, ha nekik jobban tetszik Derek Carr vagy Jimmy Garoppolo, akkor ez a pozíció ideális lehet, hogy beruházzanak rá. Vagy ha esetleg elindul a QB-választási hullám, innen egyszerűbb felcserélni, mint a 4. helyről lefelé.

1/27 New Orleans Saints: Marqise Lee, WR, USC

Nem számítottunk rá, hogy a Saints védelme olyan gyorsan összeáll a sémaváltás után, mint azt megtették, ez pedig azt a jótékony mellékhatást is jelenti, hogy nem feltétlen kell első körös tehetséget hozzáadni a kerethez. Ugyan cornerback és külső linebacker poszton feltétlen bővíteni kell a merítési lehetőséget, ennél is fontosabb lehet a támadósor szinten tartása.
Kenny Stills bíztatóan kezdte profi karrierjét, és Colston teljesítménye is egyenletesnek tekinthető szezononkénti bontásban, de rajtuk kívül csak kérdőjeles játékosok alkotják a rotációt. Igazából Marqise Lee is annak számít, hiszen az egyetemi karrierje elején látott sebességét és dinamikusságát teljesen levetkőzte 2013-ra, ezért is lesz még elérhető a kör végén a korábban top10-as játékosnak tartott tehetség. Lee-től alapvetően sok elkapás utáni yardok várhatunk, ez pedig kellene, hogy menjen majdnem bármilyen irányítóval, ő mégsem találta a helyét Matt Barkley lediplomázását követően. A tehetség ugyanakkor nem illanhat csak úgy el, Drew Brees pedig ideális játszótárs, ő bárkit meg tud találni a pályán.

1/28 Carolina Panthers: Morgan Moses, OT, Virginia

Visszavonult Jordan Gross és Travelle Wharton is közel áll hozzá, a Panthers támadófala ezzel pedig csupa rutintalan játékosra szűkült, leszámítva Ryan Kalil centert. Ezen egy újonc sem változtatna, viszont ő lehetne az egység második játékosa, aki elit tehetségnek számít. Akár Moses, akár Cyrus Kouandjio lehetne azonnal kezdőember az első héten, és mindketten jól beleillenek a Carolina erőre alapozó játékos-politikájába. Moses azért került előrébb a sorban, mert a holtszezon alatt bemutatott munkája alapján könnyebb őt elképzelni a vak oldalon, mint a kamerunit. A Virginia híres támadófal-képző, Moses pedig beleillik a D´Brickashaw Ferguson, Branden Albert, Eugene Monroe vonalba, igaz top10-es prospectnek semmiképp sem nevezhető.
Ahhoz képest, hogy kiváló mérleggel végeztek a Párducok, sok bajos poszt van most náluk. Az elkapósor teljesen kiürült, és korábban sem volt túl mély, és a secondaryre is feltétlen áldozni kell, mert csak máshonnan elküldött védőkkel dúsították soraikat, ami nem lehet mindig kedvező lefolyású.

1/29 New England Patriots: Jace Amaro, TE, Texas Tech

Rob Gronkowski már egyetemistaként is sérülékeny volt, ez a profi ligában sem változott, jelenleg is műtét után lábadozik. Azt jól láthattuk, hogy a mai Patriots támadójátéka mennyire TE-függő, Belichick nem engedheti meg magának, hogy ne gondoskodjon B-tervről ha Gronkowski játékra alkalmatlan lesz. Ráadásul a tavalyi Hernandez-ügy is az utolsó pillanatban pattant ki, nem volt idő helyettest találni, így az eltervezett playbooknak jelentős variáláson kellett átesnie közvetlenül a szezon előtt. Amaro felépítését tekintve sokkal jobban hasonlít Gronkowskira, mint Hernandezre, blokkolási tudása viszont eléggé limitált, ezért sok csapat nem is látja benne az első körös potenciált. Elkapásban ugyanakkor ellenállhatatlan tud lenni, ezen a poszton unikumnak számító 1400 yardos szezont is fel tud mutatni, hosszú játékokra és vörös zónás pontszerzésekre egyaránt tökéletes alapanyag.

1/30 San Francisco 49ers: Jason Verrett, CB, TCU

Volt némi jövés-menés a defensive backek között, ami valószínűleg nem ért véget. Tarrel Brown és Carlos Rogers egyaránt a szomszédos Oaklandbe tette át székhelyét, és volt egy Whitner–Bethea váltás a strong safety helyén, ami sebességnövekedést hozhat magával. A szerződtetett Chris Cook ideális rá, hogy a szélen felvegye a versenyt a nagytestű NFL-elkapókkal, így nem okoz gondot a felállásban, ha a nem túl nagydarab, de annál keményebb Jason Verrett lesz a Niners választása. Lényegében a méretbeli hátrányon kívül semmi rosszat sem lehet elmondani Verrettről. Kemény, megbízható, jó kezű, remek hozzáállású és rutinos cornerback, akit lehetetlen lerázni. A rendre magas szinten teljesítő San Francisco front7 nagy haszonélvezője lehet első naptól kezdve.
A 49ers idén is rengeteg top100-as draftcédulával rendelkezik, így folytathatja azt a politikáját, amit az előző években. Számos másodévesüket jegelték 2013-ban. Marcus Lattimore (RB), Tank Carradine (DE) vagy Aldon Smith eltiltása miatt Corey Lemonier (LB) is előléphet bármikor. Ráadásul a sok draftjoggal könnyű felfelé mozogni a drafttáblán, tavaly Eric Reidet tudták így megszerezni, idén pedig egy elkapóra ruházhatnak be hasonlóképp.

1/31 Denver Broncos: Bradley Roby, CB, Ohio State

Rengetegen távoztak Denverből, és a felszabaduló pénzmennyiséget John Elway okosan fordította vissza a csapatba és csak komoly neveket szerződtetett márciusban. A cornerback poszton viszont a Talib–DRC váltás mellett még létszámhiány van, főleg mivel Chris Harris műtéten esett át. Így kerül a képbe Bradley Roby, a legjobb elérhető CB, akinek ugyan nem makulátlan a múltja, de a játékában kevés kivetnivalót találunk. Megbízhatóan szerel, jól olvassa az irányító szándékát, remek mentalitást visz fel a pályára és kiemelkedően eredményes. Illik a franchise jelenlegi képébe, és még a speciális egységben is döntő faktor tud lenni.
Várhatunk még a Broncoshoz középső linebackert, és esetleg elkapót is, ha úgy ítélik meg, hogy Emmanuel Sanders önmagában kevés Decker elvesztett yardjait pótolni.

1/32 Seattle Seahawks: Kony Ealy, DE, Missouri

Sokan elhagyták a bajnok keretét, de egyik tranzakció sem érintette a kezdőcsapatot Golden Tate-et leszámítva. A Seahawks ugyanakkor futó csapat, és még mindig legalább négy olyan elkapója van, aki meccsenként 2-3 labdát legalább meg tud fogni. Nem kizárt, hogy a 32. helyen wide receiverre mennek rá, de annyira nem indokolt.
Ami nagy erőssége volt a csapatnak a többi poszton is, az a mély merítési lehetőség. Hasonlóan a 49ershez, itt is vannak olyan fiatalok, akik most kaphatják meg a lehetőséget, néhány elbocsátás után, mint Tharold Simon (CB) vagy Jesse Williams (DT). Ha tippelni kell az első körös választásra, akkor így vagy a támadófal juthat eszünkbe, vagy az a DE poszt, ahová Michael Bennett visszatér Cliff Avril mellé, de a rotáció nagy része eltűnt. Kony Ealy tán a legtöbbre hivatott klasszikus 4–3-as DE idén Clowney mögött, így nagy értéknek számítana itt az utolsó helyen. Persze Pete Carroll híres az unortodox felállásairól és játékos-politikájáról, szóval a papírforma az, hogy egy jóval meglepőbb választás zárja majd az első kört – ha nem cserélik el ugyebár, hiszen például Bridgewaterre nem akadt vevő.

Edzőváltások, hosszabbítások, átigazolások, sérülések – minden, ami a tengerentúli profi amerikaifutball-bajnokság (NFL) 2014-es idénye előtti uborkaszezon során történik, egy helyen!

A TELJES SORREND ITT!