MAROSI GERGELY
MAROSI GERGELY
2017.07.18 11:20 Frissítve: 2017.07.18 11:25

Futballhülye funkcionáriusok mutattak stoptáblát a kínai piacnak

Olaszországban az AC Milan új dinasztiát építene hatalmas befektetéssel, Angliában Kyle Walkert a világ legdrágább hátvédjévé tette a féktelen költekezés, Németországban a rekordbajnok Bayern München James Rodríguezzel szövögeti tovább a kontinentális korona megszerzésére irányuló terveit, Spanyolországban elröppent pár harmincmillió eurós transzfer. Az európai topligákkal az előző átigazolási időszakokban versenybe szálló Kínáról viszont alig lehetett hallani. Bár a pénz nem fogyott el, az ázsiai futballsárkány megteremtését alaposan megnehezítik a folyamatosan változó szabályozások.

Anthony Modeste (jobbra) itt még a Köln mezében, egy kínai hírverő meccsen – ő lett a nyár nagy igazolása (Fotó: AFP)

Jó, jó, Kínában most csak a kisebbik, rövidebb, „téli” átigazolási időszak van, de ez nem akadályozta meg a pénzszórásban a Szuperliga klubjait az előző évben sem. Olyan sztárok kerültek az országba 2016 nyarán, mint Hulk (szerény 55.8 millió euróért), Graziano Pelle (15.25 millióért), Anthony Ujah (11.50 millióért), vagy a szenegáli válogatott csatár Papiss Demba Cissé és a brazil bajnokság egyik legjobb támadója, Alan Kardec. Ehhez képest a 2017. nyári, már lezárult transzferperiódusban a 16 szuperligás klub összesen 27.95 millió eurót költött a Transfermarkt összegzése szerint – azaz nagyjából egy fél Hulkot tett ki az átigazolási tevékenység.

A nyári pletykákban is ritkán vetődött fel kínai megatranszfer: azt még senki sem gondolhatja komolyan, hogy ha Cristiano Ronaldo elhagyná a Real Madridot (nagyon úgy tűnik, hogy nem fogja), akkor Kínát választaná, Wayne Rooney esetében az Everton sokkal vonzóbb volt egy esetleges távol-keleti kalandnál, és Pierre-Emerick Aubameyangnak sem „buli” egyelőre egy kínai szerződés. A legnagyobb nyári fogás a Bundesligában kiváló szezont futó Anthony Modeste – a Patót és Axel Witselt is foglalkoztató Tiancsin Csüancsien vette kölcsön az 1. FC Kölntől –, míg a legdrágább a szintén a német élvonalból érkező Adrián Ramos, akiért a Csungcsing Lifan fizetett ki 12 millió eurót a Borussia Dortmundnak.

Hát, ez sovány az előző átigazolási periódusok totális őrületéhez képest. Persze ennek megvan a maga oka – a kínai futball egy kicsit olyan sípályára hasonlít, amelyet kitűztek, majd egy kénye-kedve szerint döntő felső hatalom bármikor, előzetes konzultáció nélkül belenyúlhat. Ez pedig ronthatja a bajnokság versenyképességét.

FIATALSZABÁLYBÓL BOHÓZAT

A kínai labdarúgás „nagy ugrásával” már foglalkoztunk áttekintő anyagban, csak egy rövid summázat: Hszi Csin-ping, a Kínai Kommunista Párt főtitkára és a Kínai Népköztársaság elnöke óriási futballbarát, államtanácsa 2015. március 16-án tette közzé a sportág fejlesztéséről szóló ötvenpontos reformtervet. A cél: az ország labdarúgását a világelitbe emelni. Mivel a politikai elit egyértelműen a futballt támogatja, a gazdasági elit nem habozott beállni Hszi Csin-ping mögé – innen ered az, hogy a kínai egyleteknek szinte korlátlan pénzköltésre nyílt lehetőségük az előző két évben. A futballbarát légkör másik eredménye: a kínai befektetőcsoportok megjelenése a tradicionális európai kluboknál. A kínai üzleti csoportok az európai labdarúgás legnagyobb, kontinensen kívüli befektetőivé váltak.

A feneketlen kínai pénznyelő nemcsak Európában váltott ki érthető riadalmat, hanem otthon is. Egyre több kritikus – pártközeli – hang jelent meg, és januárban a kormányzat bejelentette, hogy nem hagyja tovább az esztelen pénzszórást. A következő intézkedéseket harangozták be: ésszerű korlátozások bevezetése annak érdekében, hogy ne lehessen irracionálisan magas átigazolási összegeket fizetni, az elszabadult játékosfizetések csökkentése, a költekezések miatt fizetésképtelenné váló klubok licencének megvonása. A kínai államnak ráadásul nem egy sztárokkal telezsúfolt liga a hosszú távú célja, hanem a helyi játékosok felépítése – nem csoda, hogy behúzták a robogó autón a kéziféket.

A Kínai Labdarúgó-szövetség hetekkel a 2017-es klubszezon indulása előtt jelentette be, hogy szigorítja a légiósszabályt (az eddigi 5 helyett 3 külföldi lehet a meccskeretben a 2018-as idénytől), kötelező csapatonként két 23 év alatti játékost nevezni, és közülük egynek pályára is kell lépnie a kezdőben, különben a mérkőzést az ellenfélnek írják jóvá. Ha a 27 fős bajnoki keretben nem szerepel legalább négy kínai U23-as futballista, az együttesnek nem ad licencet a szövetség.

A húzás érthető módon kiverte a biztosítékot a kluboknál, hiszen átigazolási időszak végére esett, és addigra már szinte az összes csapat túlvásárolta magát – illetve az addig érvényben levő szabályozásnak felelt meg, mire hirtelen megváltozott a regula…

André Villas-Boas többször is nyíltan kritizálta a kínai szövetséget (Fotó: AFP)

„Úgy érzem, a szabályozást túl későn vezették be, és ez nagy nyomást helyez majd a fiatal játékosokra. Értem a kínai szövetség elképzelését a fiatalok fejlesztésére, ám a hirtelen változtatással azt érik el, hogy felkészületlenül kerülnek be a labdarúgók a ligába. Nem segít rajtuk, ha siettetik a bevetésüket” – kritizált a Sanghaj SIPG portugál edzője, André Villas-Boas.

Fogalmazzunk úgy, az U23-as szabály kidolgozása nem sikerült a legjobban: azt nem határozták meg, hogy mennyi ideig kell játszatni az ifjakat, így csapatok sora döntött úgy, hogy az előírásoknak megfelelően betesz egyet a kezdőbe, de még az első félidőben le is hívja. A gonosz kínai tréfa szerint az U23 valódi feloldása a „23 perc játékidő alatt”, szurkolók és szakértők egyaránt a bohózattá váló szabályon nevettek, igaz, elég kényszeredetten. A kínai Szuperligában az első félidő előtti cserék száma alighanem rekord a világfutballt tekintve, és „különös módon” ezek többsége az U23-as futballistákat érinti.

Csak néhány példa: Csia Pao-ven a kontinens egyik legjobb klubjának számító Kuangcsou Evergrande tagja. A 18 éves, utánpótlás-válogatott balszélső öt alkalommal volt kezdő ebben az idényben, és mind az öt alkalommal lecserélték a 29. perc előtt. Csapattársa, a 22 esztendős jobbszélső Vang Csing-pin háromszor kezdett, mindannyiszor lehívták a 22. és a 31. perc között. A Sanghaj SIPG utánpótlásának büszkesége, a védekező középpályás Hua Csen-csang dicséretes módon a bajnokság első tíz fordulójának mindegyikében bekerült a kezdő  tizenegybe. Az összes meccsén lecserélték a 30. perc előtt, nyolcszor még az első 16 percben, egyszer pedig már a 8. percben. Egészen biztosan értékes tapasztalatokat szerzett…

Amikor a Shanghai Daily az első körök után számvetést készített, azt állapította meg, hogy az U23-as játékosok átlagos játékideje visszaesett (!) fordulóról fordulóra, hiszen nem érdem alapon kerültek be a csapatba, az edzők pedig alig győzték lehívni őket. És a szabály tovább szigorodik, 2018-tól ugyanannyi U23-ast kell pályára küldeni, mint ahány légióst lehet, tehát hármat.

A legdurvább húzás azonban még csak ezután következett.

KOPOGTAT AZ ADÓSZEDŐ

A kínai szövetség május 24-én öt percen belül kiadott két olyan ediktumot, amely bombaként robbant a helyi futballéletben. Szokás szerint konzultáció nélkül hozták meg a kötelező érvényű határozatokat: az egyik a már említett U23-as szigorítás (annyi fiatalnak kell a pályán lennie, mint külföldinek), a másik pedig arról szól, hogy az a klub, amely túlköltekezett (ez az élvonalban mindenkire igaz), csak úgy szerződtethet légióst, ha az átigazolási díjjal egyező mértékű összeget befizet a kínai utánpótlás fejlesztésére létrehozott alapítványába. Magyarán: ha egy klub hetvenmillió eurót ad Diego Costáért, akkor hetvenmillió eurót fizet az utánpótlásalapba. Tulajdonképpen százszázalékos luxusadót vezetett be a szövetség a légiósok szerződtetése után.

A szabályváltoztatás pontosan annyira finom, mint a korábbiak: hirtelen, az átigazolási időszakhoz közel vezették be. Nem csoda, hogy a Szuperliga klubjai ezúttal csak nagyon óvatosan nyitották ki a pénztárcájukat. Ugyanakkor a változtatások valós problémákra adott reakciók – a klubok egyértelműen fenntarthatatlanul költöttek, már csak presztízsből is őrült összegeket adtak ki külföldi játékosokra, holott jóval kisebb összegekért is szerezhettek volna nagy erősítést jelentő légiósokat.

A szabályt aztán június 19-én – a transzferidőszak elején – módosították egy kicsit, a százszázalékos luxusadó a 45 millió jüan (5.8 millió euró) fölötti külföldi és a 20 millió jüan fölötti helyi futballisták szerződtetése után fizetendő.

„Azt hiszem, teljesen világos, hogy ezeket a szabályokat olyanok hozzák, akik nem értenek a labdarúgáshoz. Olyan bürokraták döntenek a sportadminisztrációban, akik ezzel akarnak bizonyítani és megfelelni a feletteseiknek, de a sportágról fogalmuk sincs. A legkönnyebben még talán a légiósok igazolására vonatkozó százszázalékos luxusadó értelmezhető. Az, hogy ugyanannyi U23-as játékost kell szerepeltetni, mint külföldit, valószínűleg ártani fog a Szuperligának” – mondta a változtatásokról a kínai labdarúgással foglalkozó Wild East Football szakírója, Cameron Wilson.

„A teljes katasztrófa a legjobb kifejezés erre a szabályozásra. A külföldi igazolások után kivetett adó akár jó ötlet is lehet, ám a klubok megkerülhetik, viszont azt láthattuk, hogy az U23-as szabályból már ebben a szezonban is bohózat lett”vélekedett a szintén Kínában élő szakíró, Brandon Chemers.

KINYÍRTÁK A PIACOT

„Egy éven belül eljutottak a nyakló nélküli költekezéstől a megszorításokig. Az állam szólt, és amikor Kínában az állam szól, az emberektől elvárják, hogy meghallják a szavát. Ez vonatkozik a sportszervezetekre is. A klubok nagyon óvatosan tevékenykedtek az átigazolási piacon. A szabályváltoztatásokkal tulajdonképpen kinyírták a piacot a Szuperligában. Ott tartottak, hogy mindenki a Szuperligáról beszélt a szenzációs átigazolások miatt, és eljutottak oda, hogy senki sem beszél a Szuperligáról, mert nem jönnek a nagy nevek” – mondta az állami döntések hatásairól az AFP hírügynökségnek a University of Salford sportgazdaságtan-professzora, Simon Chadwick.

 

A külföldiekkel és a 23 év alattiakkal kapcsolatos előírások változásainak még egy következménye lesz: tovább nő a helyi futballisták transzferdíja, amely már így is irreálisan magas, és nem tükrözi az ár-érték arányt.

A tehetséges hazai U23-as játékosok bekerülnek egy transzferbuborékba, valós értéküknél sokkal magasabb összegekért fogják adni-venni őket (hasonlót Magyarországon is megfigyelhetünk a fiatalszabály miatt – a szabály „felárazta” a fiatal futballistákat).

Azt, hogy a kínai (nem feltétlenül U23-as) játékosok ára mennyire elszállt már most, jól mutatja, hogy az elmúlt évben hét helyi labdarúgó is 10 millió euró fölötti összegért cserélt klubot.

Cseng Tung-csangért 20.44 millió eurót fizetett ki a Hopej China Fortune, amit még a kínai szakértők is habozás nélkül abszolút őrületnek minősítettek – a Transfermarkt becsülte piaci értéke 475 ezer euró a válogatott ifjúnak. Csak az összehasonlítás kedvéért: Cseng Tung-csang drágábban kelt el, mint például Niklas Süle vagy Juan Cuadrado.

Nyitott kérdés, hogy a szabályozás mennyire változtatja meg a kínai piacot. A luxusadó miatt elképzelhető, hogy a klubok a jövőben inkább a Bosman-szabály értelmében lejáró szerződéssel távozó, nagynevű klasszisokra fognak vadászni, vagy legalábbis jobban meggondolják, hogy kire adjanak ki horribilis összegeket. Ami azt illeti, a liga realitásához ez közelebb is van. Az igazán problémás területnek a helyi szakírók is az U23-asok erőltetését látják, hiszen ha felkészületlen játékosok túl nagy szerepet kapnak – azt az átfogó futballreformprogramban is elismerik a helyiek, hogy nagy gond van az utánpótlásképzésben –, azt a liga színvonala sínyli meg.

Kína persze nem rövid, hanem hosszú távra tervez, és a távlati futballfejlesztési programok csendesen épülgetnek a háttérben. Egyre több külföldi klub száll be a kínai labdarúgó-iskolákba, az oktatási minisztérium jelentése szerint pedig még ebben az évben kiválasztják azt a 20 ezer iskolát, amelyben a jövőben magas szintű képzést kaphatnak a gyerekek. Amíg viszont a gyerekek felnőnek, a kínai labdarúgás kirakatának számító Szuperliga vonzerejét növelni kellene.

Csakhogy ez aligha képzelhető el, ha „futballhülye” funkcionáriusok végzik a szabályozást.

A rekordösszegért érkező Oscar labdaelrúgása után kirobbant tömegverekedés. Nyolcmeccses eltiltás járt érte (Fotó: AFP)
MIT HOZTAK A MÉREGDRÁGA SZTÁRIGAZOLÁSOK?

Ha megnézzük, hogyan teljesítettek az első félévben az év elején Kínába hozott sztárok, akkor megállapíthatjuk, hogy nem feltétlenül a méregdrága igazolás jelenti a nagy dobást.

OSCAR (brazil, Sanghaj SIPG, vételár: 60 millió euró). 13 bajnokin 1 gól és 9 gólpassz nem rossz teljesítmény, főleg, hogy csak hat olyan Szuperliga-mérkőzés volt, amelyen Oscar pályára lépett, de nem jegyzett gólt vagy asszisztot. A képet azért árnyalja az irtózatos vételár és az a nyolcmeccses eltiltás, amelyet a középpályás egy tömegbunyó kirobbantásában játszott szerepéért kapott. Oscart egyébként gyakorlatilag rögtönítélő fegyelmi bizottsági ülés ítélte el, úgy, hogy a játékos elő sem adhatta a sztoriját, és fellebbezni sem tudott, ráadásul aránytalanul súlyos a büntetés. A szövetség aztán lendületből eltiltotta az Oscar eltiltását kritizáló André Villas-Boast és Hulkot is, csak hogy az „idegenek” érezzék, ki az úr a háznál.

ODION IGHALO (nigériai, Csangcsun Jataj, vételár: 23.3 millió euró). A Watford volt csatára, egyben Huszti Szabolcs csapattársa az első 12 meccsén 2 góllal rajtolt, ami elég vékonyka, igaz, a legutóbbi három bajnokin már bepakolt négyet. Ahogy áll: 6 gól, 3 gólpassz – itt jegyezzük meg, hogy az Ighalóhoz nem hasonlítható áru Husztinak ugyanúgy 9 „kanadai pontja” van (4 gól, 5 gólpassz kombinációban), mint a nigériainak.

AXEL WITSEL (belga, Tiencsin Csüancsien, vételár: 20 millió euró). A mikrofonfrizurás középső középpályás megdolgozik a pénzéért: eddig minden percet végigjátszott a bajnokságban, négy gólt és egy gólpasszt tett a közösbe.

ALEXANDRE PATO (brazil, Tiencsin Csüancsien, vételár: 18 millió euró). Pato első találkozója elég rosszul sikerült – elrontott egy rakás ziccert, csapata kikapott –, ám az egykori brazil szupertehetség így is eljutott azóta 9 gólig, no meg hozzátett két gólpasszt. A 9 gól egyébként csak holtversenyben a 6. helyre elég a góllövőlistán, melyet az izraeli Eran Zahavi vezet 14 találattal.

CARLOS TÉVEZ (argentin, Sanghaj Senhua, vételár: 10.5 millió euró). A világ (állítólag) legmagasabb fizetésű játékosa öt mérkőzést kihagyott egy sérülés miatt, kétszer nem nevezték, 9 bajnokin 2 gólja és 4 gólpassza van, ez azért nem eget-földet megmozgató teljesítmény. Tévezzel egyébként is van baj elég: a csapat jobban teljesít, ha nem játszik, a Csangcsun Jataj elleni bajnoki helyett (amelyen nem lépett volna pályára sérülése miatt) inkább családi kirándulást tett a sanghaji Disneylandbe, május végén meg kijelentette, hogy a kínai futball ötven évvel le van maradva az európai mögött, valamint azt is, hogy a helyi játékosok elég ügyetlenek és emiatt könnyen sérülést okozhatnak. Igaza lehet, de a szurkolókkal tuti nem kedveltette meg magát.

 

A Nemzeti Sport digitális formában - az e-újságért kattintson ide!

2017.07.21 09:39:48

Minden más foci BACSKAI JÁNOS

Bakayoko, Germain és B. Silva után B. Mendy, Fabinho és Lemar is távozhat – de kinek a Mbappé?

2017.07.21 10:33:52

Minden más foci SZELI MÁTYÁS

„Az élet hatalmas ajándék. Az ember lát, hall, érez, beszél – miért legyek csalódott, ha boldog is lehetek?”

2017.07.18 23:07:41

Minden más foci SZÖLLŐSI GYÖRGY (ESZÉK)

A másfél éve a szakadék széléről visszarántott NK Osijek újra focilázba hozta szurkolóit.

2017.07.17 13:19:50

Minden más foci MAROSI GERGELY

Bohózat lett a fiatalszabályból, durva az új luxusadó, valós problémákra életszerűtlen megoldások.

2017.07.16 11:45:46

Minden más foci nemzetisport.hu

Július 16. és augusztus 6. között Hollandiában rendezik meg a 12. női labdarúgó Eb-t.