Ausztrália futball-vb-t akart; ezt kapta helyette

Az 1916-ban útjára indított Copa América után az első ízben 1956-ban megrendezett Ázsia-kupa a második legrégebbi futball-kontinensviadal, megelőzi tehát az Európa-bajnokságot (1960) is. Az első, hongkongi tornán még csak hét válogatott vett részt, most 16-an versengenek Ausztráliában, míg legközelebb – a helyszínt később jelölik ki – már 24 döntős lesz.

Noha a földrész válogatottjai eddig legfeljebb kisebb meglepetéseket értek el a világbajnokságokon (no meg egy nagyot: Dél-Korea 2002-ben negyedik lett), továbbá eme országok némelyikét nem a sporthírekben, hanem (sokszor aggasztó tartalmú) politikai híradásokban szokták emlegetni, nem árt rögzíteni, hogy a mostani Ázsia-kupa-döntőt megelőző selejtezőkben részt vevő válogatottak a világ népességének több mint felét képviselték.

És mint tudjuk, a minőség feltétele a széles merítési lehetőség – azaz ebből a szempontból az ázsiai foci hosszú távon sikerre van ítélve.

HOGYAN KERÜL AZ ÁZSIA-KUPA AUSZTRÁLIÁBA?

Történelmi jelentőségű torna következik: az Ázsia-kupát most először rendezik meg a kontinens határain kívül. A magyar származású elnök, az ausztrál labdarúgást a kétezres évek elején ráncba szedő Frank Lowy vezette helyi szövetség nyilvánvalóan bizonyítani szeretné, hogy bár vb-pályázata 2010-ben elbukott, a már két nyári olimpiának is sikeresen otthont adó ország a világ második legfontosabb sporteseményét is vendégül tudná látni.

Erre most itt a nagyszerű alkalom. A szervezők félmillió jegy eladását tartanák sikernek – ehhez persze kell a hazai csapat minél hosszabb szereplése –, a 2-3 milliárd tévénéző elérése biztosított, s a 800 milliós elhivatott nézősereg is készen áll.

Ausztrália egyedüli pályázóként nyerte el a most kezdődő torna rendezési jogát négy évvel ezelőtt. Ez is jelzi, hogy Ázsia tárt karokkal fogadta a térség futballjába egy erősödő válogatottat és a nagy sportversenyek sikeres megrendezésében szerzett rengeteg tapasztalatát hozó új tagot. Amely nem mellesleg jelentős gazdasági potenciált (befektetői pénzt, vásárlóerőt) és presztízst is „szállít”.

Természetesen Ausztrália is sok mindent nyer a bolton, de nézzük csak a szakmát: a földrésznyi ország válogatottja sokáig az óceániai konföderációhoz tartozott, ám ott Új-Zéland kivételével szép lassan „kinőtte” az ellenfeleit (négyszer megnyerte a kontinensviadalt), ráadásul a kiírás miatt sosem juthatott ki egyenes ágon a világbajnokságra.

Az erősebb ellenfelek, a jobb nemzetközi beágyazottság és a könnyebben elérhető vb-kvóta iránti igény egyaránt kielégült a konföderációváltással – amely több évtizedes várakozás után, harmadik nekifutásra jött össze 2006-ban.

KIK ÉS HOGYAN JUTOTTAK AZ IDEI 16-OS DÖNTŐBE?

A versenykiírás értelmében a legutóbbi torna első három helyezettje automatikusan résztvevője az ideinek, de a kedvezményt végül csak a címvédő Japánra és a bronzérmes Dél-Koreára alkalmazták, ugyanis az ezüstérmes Ausztrália rendezőként tagja a mezőnynek. (A szisztéma 2019-re, az immár 24 csapatos tornára megváltozik, a selejtezőket részben összevonják a vb-selejtezőkkel.)

Az aktuális erőviszonyok alapján két szinten vívták a selejtezőket: az úgynevezett „felemelkedő és fejlődő” futballországok, azaz a gyengébbek tornájáról (AFC Challenge Cup) a legutóbbi két kiírás győztese (Észak-Korea, Palesztina), míg az „igazi” selejtezőből az öt csoportgyőztes (Arab Emírségek, Bahrein, Irán, Omán, Szaúd-Arábia), az öt csoportmásodik (Irak, Jordánia, Katar, Kuvait, Üzbegisztán) és a legjobb harmadik helyezett (Kína) jutott be a 16-os döntőbe.

EDDIG HOL A TÁVOL-KELET, HOL A „TÁVOL-NYUGAT” URALKODOTT

Jól felismerhető korszakokra osztható a versenysorozat története. Az első két Ázsia-kupát Dél-Korea nyerte meg, hogy azóta csak elveszített finálékra (3) fussa az erejéből.

1968-tól jó harminc évig a nyugat-ázsiai válogatottak diadalairól szólt a történet: Irán egymás után háromszor lett bajnok, Szaúd-Arábia négy egymást követő kiírásából hármat nyert meg, és közben egyszer bearanyozta a rendezést Kuvait is.

Japán első ízben két szaúdi koronázás között győzött, aztán a legutóbbi négy kiírásból hármat megnyerve már a torna történetének legjobbjává vált.

A japán sikersorozat közepette a polgárháborús időket élő Irak a torna történetének talán legemlékezetesebb diadalát aratta 2007-ben – a tekintélyes angol szaklapnál, a World Soccernél abban az évben az iraki válogatott lett az év csapata.

A házigazdák reményei szerint az idén ausztrál korszak kezdődik, ami a keretek erőssége alapján sem lenne meglepetés. A Socceroos erőt meríthet abból, hogy hat alkalommal a mindenkori házigazda győzött – igaz persze az is, hogy 1992, azaz Japán első diadala óta ilyesmire nem volt példa.

RÖVID CSAPATMUSTRA AUSZTRÁLIÁTÓL PALESZTINÁIG

A-CSOPORT

AUSZTRÁLIA. A 2013 őszén kinevezett népszerű szövetségi kapitány, Ange Postecoglou a tavalyi vb-n a halálcsoportban bizonyította, hogy az auszik nemcsak a harcos angol stílust képesek játszani, hanem hátulról indított okos passzjátékkal is tudnak építkezni. Tim Cahill, Mark Bresciano, Mile Jedinak és társaik házigazdaként elsöprő biztatásra számíthatnak.

DÉL-KOREA. Az első két kiírást megnyerő Dél-Korea áll ki a legtöbb légióssal (18), és noha vannak közöttük „olajpénzkeresők” is, a német Bundesligából érkező négyes (Kim Dzsin Szu, Szon Hung Min, Pak Dzsu Ho, Ku Dzsa Csol) tekintélyt parancsoló. A legnagyobb név soraikban – ezt persze kritikaként is értelmezhetjük – meg egyenesen német: a szövetségi kapitány a 42-szeres NSZK-válogatott Uli Stielike. A tavalyi vb-jük nem sikerült, ami a csapategységet is kikezdte. Építkezési fázisban vannak.

KUVAIT. Nemrégiben váltottak kapitányt, a brazil Jorvan Vieira helyére szerződtetett Nabil Malulnak mindössze egy hónapja volt az Öböl-kupán gyengélkedő csapat összefércelésére. A hetvenes-nyolcvanas évek sikerkorszaka óta a vezetői elvárások nagyok, ám ezek a keret erősségével általában nem harmonizálnak – félő, most is ez a helyzet.

OMÁN. A francia Paul Le Guen vezetésével kívánják bebizonyítani, hogy sikeres kvalifikációjuk – és általában a sikereik – nemcsak a hazai meccsek sivatagi forróságának, hanem például szervezett játékuknak, jó védekezésüknek is köszönhető. Egyetlen légiósuk a kapus Ali el-Habszi, aki Angliában is megbecsülést vívott ki magának – jelenleg a Wigan Athleticben véd.

B-CSOPORT

ÉSZAK-KOREA. A mindenkori sötét ló. Ha meccset keveset játszottak is az elmúlt időszakban, és közülük még kevesebbet nyertek is meg, biztosra vehetjük, hogy az edzőtáborokban kemény munka folyt, a szükséges erőnlét meglesz. Elvégre a sportsiker politikai kérdés. Dzso Tong Szopnak decemberben kellett beugrania a kapitányi posztra, miután Jun Dzsong Szu egy évre szóló nemzetközi eltiltást kapott sportszerűtlen viselkedés miatt, de ez aligha lehet mentség az esetleges kudarcra.

KÍNA. A korábbi lyoni tréner, Alain Perrin az utóbbi években jelentős ázsiai tapasztalatra tett szert, kínai kapitányként azonban egy rendszerint alulteljesítő csapat kispadján ül, a mostani kvalifikáció során is erősen rezgett a léc – szóval nehéz menet lesz. Sokat segíthet, ha a kizárólag hazai klubokból összeállított, rakkolós csapat esze, Cseng Csi jó napokat fog ki.

SZAÚD-ARÁBIA. A szaúdi királyi család futballügyekben nem ismer türelmet, így aztán hiába a selejtezőbeli meggyőző játék, a más edzők esetében is állásvesztéssel járó novemberi Öböl-kupa – mivel házigazdaként „csak” másodikok lettek – náluk is kapitányváltást eredményezett: a spanyol Juan Ramón López Caro helyére a román világutazó, Cosmin Olaroiu került december közepén. Keretük jó erőkből áll, de a csapategység nem az igazi, meglepetés lenne, ha három eddigi Ázsia-kupájuk mellé éppen most szereznék meg a negyediket.

ÜZBEGISZTÁN. A kvalifikáció nem volt diadalmenet, ám taktikai felkészültségük, tehetséges játékosaik, kapitányaik munkamódszerei nyomán mégiscsak ők „Ázsia horvátjai", és mivel déli szomszédaink sem tiltakoznak e címke miatt, illik rájuk figyelni. A kispadon a korábbi sokszoros válogatott Mirjalol Qosimov – Luiz Felipe Scolari utódja a nevezetes Bunjodkornál –, a pályán Server Djeparov a főnök.

C-CSOPORT

ARAB EMÍRSÉGEK. A korábbi válogatott játékos, Mahdi Ali csapata nem kapott nehéz ellenfeleket a selejtezőben, könnyedén tovább is jutott. E válogatott játékosait általában technikásként, de küzdeni kevéssé tudóként jellemzik, ám akik látták őket mostanában játszani, másként vélekednek. Különösen idegenben bizonyultak hatékonynak, és az Öböl-kupa bronzérmét – bár címvédők voltak – nem kudarcként élték meg.

BAHREIN. Adnan Hamad veretlenül, mindössze egy kapott góllal vezette ki a csapatot a tornára, csakhogy az őszi Öböl-kupa az állásába került, és a stabil védelméről, technikás játékosairól ismert legénység már az alig ismert Mardzsan Eid vezetésével érkezett Ausztráliába. A felkészülés viharai nem sok jóval kecsegtetnek…

IRÁN. A torna történetének egyik legsikeresebb csapata, és bár a nagy diadalokat lassan belepi a sivatag pora, a tavalyi vb-n az argentinok ellen nyújtott jó játékukra még sokan emlékeznek, és a Team Mellit aranyesélyesnek tartják. Carlos Queiroz szövetségi kapitány nem tartozik a derűlátók közé, ő a pénzhiányt és a felkészülés szervezetlenségét figyelembe véve legfeljebb a tisztes helytállást és a töretlen küzdőszellemet várja el Dzsavad Nekunaméktól.

KATAR. Leendő vb-rendezőként és a kimeríthetetlennek tűnő pénzforrások eldorádójaként számíthatnak arra, hogy árgus szemek kísérik majd minden megmozdulásukat. A kapitányi székben a korábban Franciaországban és Angliában futballozó algériai Dzsamel Belmadi ül, a keretben honosított afrikai játékosok is vannak, a legnagyobb sztár azonban hazai erő, a csapatkapitány Kalfan Ibrahim. A főpróbájuk kitűnően sikerült: a sokat emlegetett tavalyi Öböl-kupát ők nyerték meg.

D-CSOPORT

IRAK. A 2007-es meglepetésgyőzelmük óta különös figyelem és szeretet övezi őket. Érzelmek vezérelte együttes, amely hajlamos a szélsőségekre, egyszer kiváló, másszor csapnivaló produkciót nyújt. Hakim Saker fiatal és jó szellemű csapattal érkezik, amelyből a szakírók a 21 évesen máris 30-szoros válogatott védőre, Ali Adnanra hívják fel a figyelmet.

JAPÁN. Ők a címvédők, a legutóbbi hat kiírásból négyet megnyertek, és bár bombaerős a keretük, a brazíliai vb-n nyújtott vérszegény játékuk visszafogottságra int. Igaz, időközben kapitányt cseréltek, és a nívós légiósgárdát – Kijotake Hirosi (Hannover), Okazaki Sindzsi (Mainz), Kagava Sindzsi (Dortmund), Haszebe Makoto, Inui Takasi (mindkettő Frankfurt) és Szakai Gotoku (Stuttgart) egyaránt a német élvonalból, Honda Keiszuke (Milan), Nagatomo Juto (Inter) a Serie A-ból, Josida Maja az angol Southamptonból jön – a mexikói Javier Aguirre irányítja. Aki mellett úgy is kitartanak, hogy Spanyolországban meccsmanipulációs ügybe keveredett.

JORDÁNIA. Gyorsak, ügyesek, de a legkisebb ütközésnél is előszeretettel rogynak a földre – vajon a velük élő sztereotípia mely eleme dominál majd az ősszel kinevezett szövetségi kapitány, a 84-szeres angol válogatott Ray Wilkins keze alatt? Esetleg az eddig is elismerést kiváltó küzdeni tudásuk még magasabb szintre emelkedik, és mondjuk Odai el-Szaifi góljai mentén messzire jutnak? Várjuk a válaszokat!

PALESZTINA. A torna egyetlen újoncát a közvélemény inkább a palesztin ügy szószólójának, mintsem valódi futballcsapatnak tekinti. A 70-szeres válogatott Szaeb Dzsendeja minden bizonnyal roppant lelkes legénysége igyekszik majd bebizonyítani, hogy bár nem kis részben a Gázától és a közel-keleti területektől messze élő diaszpórákból verbuválódtak, igenis megérdemlik a részvétel történelmi lehetőségét.