A címvédők korát éljük, avagy átrendeződik az európai foci?

ELÖLJÁRÓBAN
– 25 UEFA-tagállamban történt címvédés;
– 21 csapat nemcsak a bajnokságot, hanem az országos kupát is megnyerte;
– 46. alkalommal lett bajnok a skót Celtic, ezzel rekorder a friss bajnokok között;
– 13 bajnoki címet nyert megszakítás nélkül a gibraltári Lincoln Red Imps, ez is csúcs;
– 7 klub most lett bajnok először;
– 19 évnyi volt a leghosszabb a most véget ért bajnoki aranyvárakozások közül.

KARCSÚSODIK AZ ELIT, VAGY EZ A TORLÓDÁS CSAK VÉLETLEN?

„Mindig ugyanazok” jutnak fel a Bajnokok Ligája főtáblájára, „mindig ugyanazok” szerzik meg a legjobb pozíciókat – és most már „mindig ugyanazok” nyerik meg a nemzeti bajnokságokat is. Vaskosan túlzó, de el-elhangzó megállapítások, amelyek létező szurkolói érzületben fogannak, érdemes tehát kicsit utánuk kapirgálni. Nézzük.

Az elmúlt 15 esztendőben háromszor fordult elő, hogy legalább 25 UEFA-tagállamban azt a csapatot avatták bajnokká, amelyiket a megelőző kiírás végén is.

Történetesen éppen a mögöttünk hagyott három esztendőről van szó, s noha most kettővel csökkent a címvédések száma az elmúlt két évhez képest (27, 27, 25), alighanem érdemes lesz elemezni, vajon tendenciával van-e dolgunk – az évezred korábbi éveiben 20 körül ingadozott a szám –, és ha igen, mutatkozik-e összefüggés a megmerevedni látszó erőviszonyok és a Bajnokok Ligájában felmarkolható summák, illetve azok hatékony klubépítésbe visszaforgatása, valamint egy-egy eddig kívül rekedő, de BL-reményeit valóra váltani igyekvő klub kitartó építkezése között.

Cikkünknek nem ez a témája, de annyit megállapíthatunk, hogy bár állandó BL-főtáblás belépőjegyet magukénak tudó országokban is gyakoriak voltak a címvédések az elmúlt 15 évben – Görögország (11), Franciaország (8), Olaszország (8) –, a jelenség inkább a BL-küszöböt alkalmanként átlépni képes bajnokságokban (Horvátország 10, Szlovénia 10, Fehéroroszország 8, Skócia 8, Szerbia 8), valamint a kisebb futballpiaccal működő országokban (Moldova 11, Litvánia 10, Örményország 9, Észtország 8, Finnország 8, Lettország 8) érhető tetten. Az évezred európai csúcstartója Gibraltár (12).

Egyébként a 2000-es években minden UEFA-tagállam bajnokságában történt címvédés, a legkevesebbszer (két alkalommal) Bosznia-Hercegovinában, Cipruson, Csehországban, Svédországban és Törökországban (Montenegró egyetlen címvédését ezúttal „versenyen kívül” kezeljük, hiszen a Szerbiától különváló országban csak 2007-ben avattak először bajnokot).

Ha a kevés címvédést változatosságnak értékeljük – éppenséggel megtehetjük –, akkor a magyar NB I-et a változatos bajnokságok közé sorolhatjuk: az elmúlt 15 évben csupán három címvédésre volt példa, mind a DVSC nevéhez fűződik (2006, 2007, 2010).

TOPLIGÁK ÉS CÍMVÉDÉSEK

A hatalomkoncentráció jelensége (bajnoki címvédések vagy duplázások, esetleg mindkettő) megfigyelhető az öt legjelentősebb bajnokságban is, bajnoki csapatmustránkat célszerű ott kezdeni. A top 5 pontvadászat közül háromban címvédés történt, és ahol nem, ott is olyan bajnokot avattak, amely legfeljebb öt évet várt az újbóli megkoronázásra.

OLASZORSZÁGÉ az öt nagy bajnokság leghosszabb élő győzelmi sorozata: a Juventus sorozatban negyedszer lett bajnok, újból megerősítve helyét az olasz örökranglista élén (31). Húsz év után elhódította a Coppa Italiát is, immár ott is egyedül vezeti a győztesek rangsorát (10), megelőzve a Romát (9), mindeközben 12 év után bejutott a Bajnokok Ligája döntőjébe is.

NÉMETORSZÁGBAN három bajnoki kiírás óta tart a Bayern München legújabb uralma. Legújabb, mert a bajorok történetük során immár negyedszer nyertek meg egymás után három német bajnoki címet, és 25 elsőségükkel ugyanúgy rekordbajnokok hazájukban, mint az előbb említett Juventus.

FRANCIAORSZÁGBAN nem a Paris Saint-Germain a legeredményesebb bajnokcsapat, de öt eddigi elsőségéből hármat a legutóbbi három szezonban gyűjtött be, azaz esetében is korunk egyik meghatározó klubjáról beszélünk. Ráadásul Laurent Blanc csapata a francia futballban eddig példa nélküli történelmi négyes ugrást hajtott végre a mögöttünk hagyott évben: a bajnokság mellett a Francia Kupát, a Ligakupát és az idényt felvezető Szuperkupát is megnyerte!

SPANYOLORSZÁGBAN a Barcelona 2013 után lett ismét bajnok – fennállása során immár 23. alkalommal –, a trófeát az Atlético Madridtól hódította vissza. Hogy egyértelmű legyen az uralma, a La Liga első helye mellé beseperte az országos kupasorozat, a Király-kupa trófeáját is, nem beszélve a Bajnokok Ligája Berlinben elhódított serlegéről.

ANGLIA is csak részben kakukktojás: az idén tavasztól ötszörös bajnok Chelsea nem címvédő – a mostani idényt megelőzően legutóbb 2010-ben lett bajnok –, és nem jutott be a legjobb 16 közé az FA-kupában, elhódította viszont az Angliában nagy becsben tartott Ligakupát, azaz ha nem is a klasszikus értelemben, de duplázónak tekinthető.

AKIK MEGKETTŐZVE SZERETIK

Az erőkoncentráció nemcsak az éveket átívelő címvédésekben, hanem a bajnoki cím és az országos kupa egy esztendőn belüli megkaparintásában is megnyilvánulhat. A duplázások száma sem mondható alacsonynak, Európa 21 országa szolgáltatott példát rá ebben a szezonban.

Az élre kívánkozik a Bajnokok Ligája-trófeát is magasba emelő Barcelona, döntőbeli ellenfele, a Juventus, valamint a topligáknál már szintén megsüvegelt PSG.

A nagy sorozatépítők közül itt is helyet követelt magának a Dinamo Zagreb, Olympiakosz, BATE, HJK, Lincoln Red Imps ötös fogat, a nagy trófeagyűjtők táborából a Steaua, a Dinamo Kijev, a Galatasaray, az APOEL és a Maccabi Tel-Aviv, no és ne feledkezzünk meg a korszak meghatározó osztrák csapatáról, a Salzburgról sem, amely Gulácsi Péterrel a soraiban tavaly is, idén is duplázott.

Egymás után kétszer duplázott a litván Zalgiris és a walesi The New Saints is, a Molde először hajtotta végre a bravúrt, az AS Trencín megtáltosodása azonban ezt is felmúlja: az 1992-ben alapított trencséni csapat az idén lett bajnok először, sőt a Szlovák Kupát is első alkalommal hódította el!

A LEGNAGYOBB FRISSÜLŐ GYŰJTEMÉNYEK

A Bayern München, a Barcelona és a Juventus kapcsán már emlegettünk magas számokat, de hiába van hármuknak közösen 79 bajnoki aranyérmük, ha a friss bajnokok eddigi gyűjteményét tesszük mérlegre, nem férnek be az első háromba.

Az idei bajnoki tabló leggazdagabb kollekciója a címvédők között is ott virító Celticé, amely 46-odszor lett Skócia bajnoka – más kérdés, hogy hazájában ezzel sem rekorder, az idén a másodosztályban rekedő Rangers 54-gyel bőven megelőzi.

Negyven felett jár az Olympiakosz is, amely egészen elképesztő, az európai futball történetében szinte példátlan hatalomra tett szert Görögországban: a piros-fehérek 1997 óta 17-edszer lettek bajnokok, és csupán kétszer csúszott ki a kezükből az aranyérem – mindkétszer a Panathinaikoszhoz.

A Benfica a hatvanas és a hetvenes években sajátította ki tartósan hazája bajnokságát, az utóbbi évtizedek inkább a Porto sikereitől voltak hangosak, de a széljárás fordulóban: a lisszaboniak nemcsak nyertek az idén, de – a nyolcvanas évek közepe óta először – a sikeres címvédők közé is bekerültek.

A nagy gyűjtemények titka a rendszeres címvédés – lám, a húsznál több bajnoki címnél tartó idei ünnepeltek közül csak a Barcelona, a Galatasaray és a PSV nem címvédő. Igaz, a Barcának és a Galatának is csak két évet kellett várnia a mostani koronázásra, de az Ajax négyéves uralmát megtörő eindhoveniek hét szűk esztendeje sem a világ vége.

S bár a húsz felettiek aktuális listáján nem szerepelnek, nem szabad megfeledkezni a Dinamo Kijevről és a belgrádi Partizanról sem: előbbi a szovjet érában szerzett bajnoki címeket is beleszámítva 27 elsőségnél tart, és a belgrádiaknak is 26 van, ha a jugoszláv aranyérmeket is a mérleg serpenyőjébe tesszük – ennyit a történelem viharairól.

VAN, AKI SOROZATBAN 13-NÁL TART

Íme, egy példa arra, hogy az utolsókból is lehetnek elsők: az UEFA-hoz a legkésőbb csatlakozó tagállam, Gibraltár bajnoka, a sorozatban 13. alkalommal bajnokká avatott Lincoln Red Imps büszkélkedhet a leghosszabb élő szériával az európai porondon.

Elérte a két számjegyű zónát a sorozatban a tizedik bajnoki címét megnyerő horvát Dinamo Zagreb, és egylépésnyire megközelítette a fehérorosz BATE (9) is. A sorozatépítők történelmük aranykorát élik, de közöttük is különleges helyet foglalnak el azok, amelyek korábbi korszakos sikerélmények nélkül kezdtek tarolásba.

Ilyen az albán Skënderbeu, amely eddigi hat bajnoki címe közül zsinórban ötöt az elmúlt öt évben szerzett meg, a bolgár bajnokságban négy éve újoncként trónra ülő és onnan azóta sem mozduló Ludogorec, valamint a három bajnoki elsőségéből kettőt az elmúlt két idényben begyűjtő azeri Qarabag.

Itt illik szót ejtenünk azokról a csapatokról, amelyek hosszú uralma – legalábbis átmenetileg – az idén megszakadt. A Sahtarnak nemcsak otthonától, az ostromlott Donecktől kellett búcsút vennie, hanem öt bajnoki cím után az ukrán tabella tetejétől is – kénytelen beérni a második hellyel a Dinamo Kijev mögött.

Az Ajax négy holland aranyév után szorult a PSV mögé Hollandiában, az Anderlecht három bajnoki cím után csak harmadik lett Belgiumban, ugyanez a sors jutott a Sheriffnek Moldovában, és akadt hat csapat (az északír Cliftonville, a grúz Dinamo Tbiliszi, a lengyel Legia, a montenegrói Szutjeszka, a szlovák Slovan, az orosz CSZKA Moszkva), amely sorozatban harmadszor lehetett volna bajnok. Nem sikerült nekik.

OLY RÉGEN ÁHÍTOTTÁK MÁR A SIKERT!

Vannak tehát, akik keserűséggel a szívükben zártak le egy korszakot, de voltak, akik ujjongva. A folytatásban ők következnek.

Érdekesség, hogy a friss – és nem most először nyerő – bajnokok közül a két ír aranyérmes várt a legtovább az újabb bajnoki címre: az ír Dundalk 19 év után lett újra (összesen tizedszer) hazája bajnoka, az északír Crusaders 18 évig hajtott az ötödik aranyéremre.

Jó sokat, 15 évet böjtöltek a San Marinó-i Folgore/Falcano hívei is, de nekik nagyon bejött ez az idény: 43 esztendeje alapított csapatuk nemcsak bajnok lett, hanem a kupát, a Coppa Titanót is elhódította – fennállása során először!

Akad néhány jól ismert csapat is, amely trófeakollekciója méretéhez képest viszonylag sokat várt az újabb bajnoki aranyéremre, közülük a Dinamo Kijev (6 év) és az örmény Pjunik (5) a kupa elhódításával nyomatékosította újbóli színre lépését.

A HETEK, AKIKNEK ELŐSZÖR SIKERÜLT

S végül essék szó Európa „elsőbálozóiról”, arról a hét klubról, amely először lett hazája bajnoka, és ezzel táplálja a mindenkori „kicsik”, az outsiderek, a vérfrissítést jelentő „újak” sikereiért szorítók reményeit. A szlovák Trencín előtt már megemeltük a kalapunkat, úgy is, mint a „hetek” egyetlen duplázója előtt.

A legerősebb mezőnyt a futballszakosztályt 1900 óta működtető KAA Gent gyűrte le, számára a belga aranyérem egyből BL-főtáblás helyet ér. A grúz bajnok Dilában is egy viszonylag régen, 1949-ben alapított klubot tisztelhetünk, a dán Midtjylland sem 1999-es alapítása óta építi múltját (ugyanis más klubok összeolvadásával jött létre), s bár 1960 óta létezik az izlandi Stjarnan is, a You Tube-szaggató gólörömök és a női szakosztály országos sikerei után csak most jött el az ideje annak, hogy végre megszülessen férficsapatuk első bajnoki címe.

A végére hagytuk a két legfiatalabb bajnokcsapatot. A moldovai Milsami 2005-ben jött létre, a kazah FK Asztana pedig 2009 óta működik ebben a formájában, de rövid fennállásuk elegendő volt ahhoz, hogy letegyék névjegyüket nemcsak a hazai, hanem az európai porondon is. Az előbbi a selejtező harmadik köréig, utóbbi – az idei európai bajnoki tabló legfiatalabb klubja – a negyedikig, azaz a főtábla küszöbéig jutott az Európa-liga legutóbbi kiírásában. Rettegj, BL-mezőny?