A tehetetlen nyalka

A kapitány hideglelést kap Németh Krisztián nevének még az említésétől is. Pedig csupán arról van szó, hogy kap egy ötletet, hiszen a tanácstalanság egyre szembetűnőbben eluralkodik rajta és a csapaton is, amikor a támadásokról van szó. Illetve, ez így nem is pontos.

Nekem a dánok és a svédek elleni meccsen is az volt az érzésem, hogy a magyar válogatott arra a nyalka, jóképű fiatalemberre hasonlít, aki képes levenni a lábáról szíve hölgyét, be is csalogatja az ágyába, látszólag minden adva van a boldog nászhoz, csak éppen ott, a legszentebbnek tűnő pillanatokban mond csődöt, mert… Mert. A kettő úgy függ össze, hogy így vagy úgy, de a helyzetre muszáj lenne megoldást találni. Megoldást, nem pedig bűnbakot.

Amikor – kanyarodjunk vissza a futballhoz – a kapitány behívta a keretbe és betette a csapatba Torghelle Sándort, pontosan tudta, hogy a német másodosztályban kergeti a labdát, míg az ellenfélnél ezen a poszton, azaz az ékén a világklasszisokkal teletűzdelt Internazionale aktuálisan legnagyobb sztárja szerepel, tehát az utólagos összehasonlítás aligha számít drámai felismerésnek. Különösen úgy, hogy aki látta a meccset, az tanúsíthatja, Zlatan Ibrahimovic a mezőny leggyengébb emberei közé tartozott, egyik gólban sem vállalt morzsányi szerepet sem, tehát a baj gyökerét bizonyára rossz helyen látja a kapitány, még ha a tényeket tekintve tökéletesen igaza is van. A svédek nem ezért nyertek.

Sokat hangoztatott érv, hogy nem egy vagy két ember, hanem egy egész csapat támad és védekezik, ez a modern futball lényege, tehát szakmailag sem illő, de nem is rokonszenves egyetlen ember vagy poszt nyakába varrni, hogy a dánok és a svédek ellen sem tudtunk a kapuba találni, amikor arra igazán szükségünk lett volna, és a lehetőségünk is megvolt rá. Ettől persze még tényleg nincs nemzetközi szinten jegyzett csatárunk, ami szégyen és elkeserítő.

Ugyanakkor mindig az a legjobb játékos, aki éppen nem kapott helyet a csapatban. Most éppen Németh Krisztián az, akit amolyan „miért ne?” alapon kipróbálhatnánk, és tényleg, miért ne, ám tudnunk kellene, hogy amikor – és most vissza a hasonlathoz – az a bizonyos fiatalember csütörtököt mond, az nem egyetlen pont hibája. Ő maga, egészében mond csődöt.