Csapás

Nemzetközi porond. Valóságos bűvszó: mindenki erről álmodik, a célok netovábbja, az igazi megméretés lehetősége. Nincs olyan valamirevaló klubelnök, edző és játékos, akinek ne ez lebegne a szeme előtt, kijutni az európai színtérre, és ott, a kupameccseken megmutatni, mit is tudunk valójában. Utóbbival nincs is gond, évek óta megmutatjuk, a kontinens meg is mosolyogna minket, ha egyáltalán eljutnánk addig, hogy megismerjen.

Eljutottunk viszont oda, hogy az első mondatokat a sutba dobhatjuk, mert nem igazak. Itt van például a jobb sorsra érdemes Fehérvár. A Ligakupában a Debrecennel játszik Intertotó-kupát érő döntőt, amely csapat szinte biztosan indulhat a BL-ben vagy az UEFA-kupában, tehát a fehérváriakat az isten sem menti meg attól, hogy az Intertotóban selejtezőt játsszanak a kazah Tobol Kosztanajjal.

Senki se szégyellje magát, ha a név nem cseng ismerősen, maradjunk annyiban, hogy a világon sehol sem vonz tömegeket, de ez vele még a legkisebb baj. El kell utazni a messzi Kazahsztánba az egyik meccsre, és az irdatlan sokba kerül, ráadásul macerás is. Védőoltások, átszállások, hosszú várakozások a tranzitban, ráadásul áll a zászló, hogy kiesünk, hiszen a kazah futball lebecsülését mi nemigen engedhetjük meg magunknak, a csapatra rászáll a sajtó, a szurkolók cikizik, ráadásul rövidebb a nyári szabadság – kinek hiányzik ez?

Egy német csapat esete egészen más, neki van esélye megnyerni a sorozatot, naná, hogy töri magát az Intertotó-kupáért, mert ha az élen végez, máris tagja lehet az UEFA-kupa mezőnyének, és ott már egész jól lehet keresni. Legyünk tárgyilagosak: a Fehérvár – vagy bármelyik magyar csapat – nem is álmodhat erről.

Marad tehát a nyűg, amelyet a jelek szerint a fehérváriak nem tudnak elkerülni, az idén ők ennek a rendszernek a kárvallottjai. Kilépnek a nemzetközi porondra. Nem kis csapás, annyi szent. Akik pedig kiestek a Ligakupából, kárörvendően dörzsölhetik a markukat: nyerni nem mindig kifizetődő.