Minden más

Londonban futballnagyüzem zajlott szombaton. A Fulham a Sunderlandet fogadta, az Arsenal szerda után most bajnokin látta vendégül a Liverpoolt, a másodosztályban a Preston a Queens Park Rangers vendégszeretetét élvezte, és ráadásul lejátszották az FAkupa elődöntőjének első meccsét a zsúfolásig megtöltött Wembleyben. Szerény számítások szerint is mintegy 175 ezer szurkolót mozdított meg ez a négy találkozó, akik a meccsek lefújása után elindultak hazafelé, ahogy illik.Ez a 175 ezer derék angol keresztül-kasul utazott Londonon, és a zöm felbukkant a belvárosban, a Piccadilly környékén, beugrott a Sohóba egy-két-három pint sörre, közben énekelt – az eredménytől függően örömében vagy a szebb jövőbe vetett hittel.Valamennyien egész jó meccseket láttak. Ezen mi ne nagyon tépelődjünk, a Premiership a világ legerősebb bajnoksága, a másodosztály is fényévekre, a horizonton túl fekszik a magyar élvonaltól. Ha akarjuk, ha nem, ezt tudomásul kell vennünk. Ha például Cristiano Ronaldo többet kereshet egy év alatt, mint az egész magyar profi mezőny költségvetése, akkor dőreség arról álmodni, hogy a hazai pályákon iparkodó játékosok valaha akár csak meg is szoríthatják a megasztárokat.Ez a tömérdek ember tucatnyi metróvonalon utazott. Csodás hangulatot teremtettek, és egyetlen penny kárt sem okoztak. Magyar ésszel nem is értem, hogyan állták meg, hogy ne zúzzák be az ablakokat, ne nyomjanak barackot a velük egy kocsiban utazó nyugdíjasok kobakjára, és amikor két vagy akár több tábor képviselői összefutottak, az újságoknak nem kellett mozgósítaniuk az Öböl-háborúkban edződött haditudósítókat – a barátságos pacsizgatás, évelődés nem adott rá okot.Elképzelem ugyanezt otthon: jönnek a kispestiek, a fradisták, amonnan érkeznek a lila ultrák, és az aluljáróban felbukkannak mondjuk a debreceniek is. Helyesbítek: inkább nem képzelem el.Más futball, más kultúra.Nem tudom, ki hogy van vele: nekem is a futball hiányzik annyira.