TrollFoci: Gerának megszavaznánk a Puskás-díjat! CR nem érhet Pinyő nyomába

HA GERÁT JELÖLIK A PUSKÁS-DÍJRA… – A MAGYAR SZAVAZÓK VERHETETLENEK?

– A magyar internetezők számos fórum szavazásán bizonyították már „képességeiket”, de mit gondol, ha Gera Zoltán felkerül a jelöltlistára, akkor egy olyan voksolást is meg tudnának nyerni, mint a Puskás-díj közönségszavazása, amelyre tényleg az egész világon odafigyelnek?
– Érdekes, hogy az ilyen szavazásoknál össze tud fogni a magyar közeg – válaszolta az NSO kérdésére a TrollFoci kitalálója, Levi admin. – A különböző oldalak, a játékosok vagy akár még a klubok is posztolják, hogy lehet voksolni és mindenki nyomja. Biztos vagyok benne, hogy ez a Puskás-díj esetében is így lenne: „Gyerünk, húzzuk fel a Zolikát, nyerjük meg” alapon, és ha esetleg a végén még sem győzne, az első háromban tuti ott lenne.

– Miért kattanunk rá – a szó szoros értelmében is – ezekre sokkal jobban, mint más nemzetek?
– Nem tudom, hogy ilyenkor mi jön elő az emberekből, a hazafiság érzése, vagy, hogy most megmutatjuk, ha már a pályán nem sikerült, esetleg presztízskérdést csinálnak belőle, mondván, nehogy már más győzzön, de azt tapasztaljuk, hogy amint kiteszünk egy szavazásról szóló posztot, akkor azt az olvasóink tovább osztják, és olyanokhoz is eljut, olyanok is szavaznak, akiket egyébként nem is érdekel a labdarúgás. Mi azt látjuk, hogy rendkívül népszerűek az efféle szavazások, ezért is foglalkozunk velük.

– Vannak kulisszatitkok?
– Részünkről nincsenek. Azt már például megfigyeltük a kommentek alapján, hogy ha egy szavazásban van angol jelölt, akkor nagyon hirtelen meg tud ugrani az arab voksolók száma, és azt sejtjük, hogy sokszor programozott, internetes robotokról van szó. Volt olyanra is példa, ha jól emlékszem, még korábban, Szalai Ádám esetében, amikor a forduló legjobbjának jelölték Németországban, hogy kilencvenhét százalékkal vezetett, aztán egy óra alatt hirtelen megfordult az állás. Ott valami nem volt tiszta, de figyeljük a voksolások állását, és ilyenkor ismét felhívjuk a figyelmet a szavazásra. Mi ugyanakkor csak tiszta eszközökkel játszunk, és nem is feltételezem, hogy valaki munka után hazamegy, és azzal foglalkozik, hogy írjon egy szavazószoftvert, amivel meg lehet nyerni egy ilyen voksolást.

BAJNER, BALATONSZEMES ÉS A JÓTÉKONYSÁGI AKCIÓK – EZ NEM AZ ANGOL TROLL FOOTBALL

– Ugyanakkor nemcsak „voksgyűjtéseknél” működnek közre, egyéb projektjeik is vannak. Gondolok például arra, amikor Bajner Bálint angliai meccsére „toborozták” az embereket, és számos jótékonysági akcióban is szerepet vállaltak. Ezek is azt mutatják, hogy a TrollFoci és közvetve a magyar futball közönsége, legalábbis annak internetező része, „mozgósítható”.

– Amikor Bajner a Notts Countyhoz szerződött, a posztok megosztásából már láttuk, hogy milyen nagy népszerűségnek örvend. Ekkor kerestek meg minket Angliában élő magyarok, hogy kilátogatnának az egyik meccsére, mi ezt kitettük az oldalunkra, és lett belőle, ami lett. Aztán tavaly például az egyik megyei bajnokira utaztunk le Balatonszemesre. Az ország különböző pontjairól érkeztek az emberek, hatalmas szurkolást csaptunk, volt füstbomba, görögtűz, ami szerintünk hozzátartozik az igazi futballhangulathoz. Az addig a csoportjában utolsó helyezett csapat kettő-egyre győzött. Az első jótékonysági akció talán az volt, amikor a magyar hallássérült válogatottól megkerestek minket, hogy utaznának a szófiai Eb-re, de nincs rá pénzük. Közzétettük a kérésüket, és ennek hatására adományokból összegyűlt a szükséges összeg. Utána hálájuk jeléül kaptunk tőlük egy emlékplakettet, ami máig kint van a szobám falán. Nagyon jó érzés volt, hogy tudtunk segíteni. Sok megkeresést kapunk, mindent nem tudunk megosztani, de az olyanokat igen, amiben látjuk az adományozó szándékot és a futballvonatkozást. Legutóbb például egy állatmenhely megsegítését célzó mezárverésben segédkeztünk.

– Talán ez a fajta társadalmi szerepvállalás és az összetartó közösség az, ami alapvetően elkülöníti a magyar TrollFocit az angol Troll Footballtól, amely – gondolom – előképként szolgált az indulásnál, bár azóta tematikailag is teljesen eltérő úton jár a két oldal.
– Mi is az angol oldal mintájára kezdtük el a posztolást 2012 szeptemberében. Eleinte lefordítottuk magyarra az ott látott mémeket, de ahogy magyar témákkal kezdtünk el foglalkozni az európai topcsapatok helyett, robbanásszerű változást tapasztaltunk az elérések számában. Ezt talán pont azzal értük el, hogy a Real Madriddal, a Barcelonával vagy éppen a Manchester Uniteddal minden létező fórumon foglalkoznak, de a magyar labdarúgással már kevésbé. Főleg nem a megyei focival. Miközben pont a megyei bajnokság, annak hétköznapi szereplői a leginkább kézzelfoghatóak a legtöbb ember számára. Érzik, hogy a történetek róluk is szólnak, és érdeklik őket, hogy mit csinált a meccsen a szomszéd Józsi vagy mit kiabált megint Bözsi néni.

A HÉTKÖZNAPI HŐSÖK ÉS A MAGYAR EDZŐI KAR – CR ÉS MESSI A FASORBAN SINCS

– Igen, és valóságos kultuszokat teremtettek Újvári Jocival, az azóta már elhunyt, kiabálós Bözsi nénivel, és még sorolhatnánk…
– Bözsi nénire például az unokája hívta fel a figyelmünket, és aztán több oldal, köztük az NSO is foglalkozott vele, meglátogatta. Az ő története, az, hogy egy hetvenhét éves néni is ilyen szinten tudott rajongani a mi kis focinkért, mutatja a magyar futball erejét és azt, hogy teljesen kortalan. Vagy említhetem az ágfalvi Szasza történetét: nekifutott és bumm, harmincöt méterről óriási gólt lőtt a megyei bajnokságban. Miután megosztottuk, több millióan látták a találatot, nagy külföldi oldalak is átvették, sok gólszépségversenyt is megnyert. Kis magyar futballkultúra – Magyarbánhegyestől Ágfalváig.

– És akkor a legfelkapottabb TrollFoci-arcokról, a magyar edzőkről még nem is beszéltünk.
– Hát igen. Pedig a Lionel Messit és Cristiano Ronaldót – akiket egyébként nagyon tisztelünk a futballtudásuk miatt – degradáló posztjaink is elég népszerűek, de Mészöly Kálmán bával vagy egy jó kis Véber Gyurival – nagyon örülünk, hogy Nyíregyházán visszatért a kispadra – nem tudnak versenyezni. Hogy Pintér Attilát már ne is említsük. Cé Pinyő nyomába sem érhet. Aztán például a nagy egyéniségek közé tartozott Tóth Bálint is, aki mindig vérben forgó szemekkel tudott nyilatkozni, őt nagyon hiányoljuk, kár, hogy eltűnt a képernyőről.

– Mennyit változott az oldal megítélése az elmúlt időben? Mondhatjuk, hogy ma már elfogadja a közeg, és annak szereplői tudják, hogy a bejegyzések nem bántó szándékúak?
– Egyre inkább elfogadják, hogy mi humorral és iróniával dolgozunk. Aki érti, érti, aki nem, nem. Persze mindig vannak az úgynevezett károgó kommentelők, de ma már nem foglalkozunk velük különösebben, a közösségünk általában helyreteszi őket. Labdarúgásunk szereplőivel, főleg a játékosokkal van kapcsolatunk. Kálmán bácsi fiával, Mészöly Gézával már sztorizgattunk is együtt, de Pintér Attila is odajött hozzánk egyszer egy futsal BL-meccsen, Győrben. Vele mondjuk nem sokat beszéltünk, nem is tudom, mit tudnánk mondani egymásnak, de felismert minket, odajött, kezet fogtunk. Mi senkit nem akarunk megbántani. Személy szerint például elismerem Pintér Attila munkáját, mert én sosem leszek magyar bajnok edző.

AZ ÁLARC ÉS AKIK MÖGÖTTE VANNAK – EGYSZERŰ FOCISZERETŐK, MINT AKÁRKI MÁS

– Viszont az évek alatt a néhány ezres látogatottságú oldal szerkesztőiből szép lassan kezdenek hírességekké válni, volt már önálló tévéműsoruk is, novemberben megjelenik a második könyvük. Még ha nagyon sokan nem is ismerik fel önöket az utcán, tekintve, hogy a nyilvánosság előtt általában álarcot viselnek.
– Ez az álarc akkor jött, amikor az első interjúnkat adtuk 2013-ban, éppen az NSO Tv-nek, és izgultunk a kamera miatt, amit így próbáltunk leplezni. Azóta ez már a brand részévé vált. Viszont nagyon sok közönségtalálkozón veszünk részt határon innen és túl, ezeken természetesen nem viselünk álarcot. Nemrég például Erdélyben, Farkaslakán volt egy telt házas előadásunk. Nem is gondoltuk volna, hogy ennyien kíváncsiak ránk, de talán azért is, mert a székely megyei focit is népszerűsítjük, ott is van ám élet… Decemberben a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemre megyünk, de egyetemekre már korábban is hívtak minket előadást tartani közösségi média témakörben. Először még sokan tartanak tőlünk, de amikor közelebbről megismernek minket, látják, hogy ugyanolyanok vagyunk, mint ők – ugyanolyan fociszeretők. Ami az egyéb megjelenéseket illeti: alkalmazkodunk az olvasói igényekhez. Valljuk, hogy amit mi csinálunk, az az amatőr profizmus. Mindig van egy kitűzött projekt amivel foglalkozunk. A televíziózáson például kezdetben nagyon érződött, hogy nem az a fő profilunk, de néhány adás után feloldódtunk a kamerák előtt. Most jön a második, a webshopunkon keresztül rendelhető könyvünk, amelyben már nem annyira magunkat mutatjuk be, hanem sztorikat mesélünk az Eb-ről, külön fejezettel jelentkezik benne Hrutka János és Mervó Bence, illetve nem maradhatnak el a megyei történetek sem, bajnoki meccsek jegyzőkönyveinek formájában. Olyan bírói feljegyzések, „jó kis” elírások is szerepelnek benne, mint hogy „a játékos szólt, hogy vegyem be a nemi szervét, majd miután ez megtörtént, kiállítottam.”

– Az új könyv címe, „Ria-Ria Hungária”, és említette is, hogy a nyári Európa-bajnokság az egyik fő témája. A TrollFocira hogyan hatott az Eb-láz?
– Egészen hihetetlen volt, hogy nyolcvanezerrel megnőtt a követőink száma. Viszont nagyon sokaknak fogalmuk sem volt, hogy mivel is foglalkozunk valójában, csak lájkoltak minket, mert tetszettek az Eb-s posztjaink. Aztán amikor a torna után visszacsöppentünk a magyar valóságba, már nem tudtak mit kezdeni velünk, nem értették meg, hogy nálunk nem kell mindent annyira komolyan venni.

– Kívülről úgy tűnt, hogy az Eb-kvalifikáció után megváltozott a magyar válogatottal kapcsolatos attitűd, és sokkal hangsúlyosabbak lettek a válogatottat bátorító, az ellenfeleket kiparodizáló posztok, mint korábban. Ez mennyire volt tudatos, mire számíthatunk a jövőben?
– Sokan félreértettek minket. Mi mindig is a magyar válogatott mellett álltunk. Csak éppen az amszterdami nyolc-egyes vagy a bukaresti három-nullás vereséget nem lehetett máshogy feldolgozni, csak humorral. A hollandiai meccs után például találkoztunk az öngólt vétő Devecseri Szilárddal, aki tökéletesen megértette, hogy mi nem őt akartuk bántani, hanem csak így tudtunk napirendre térni a történtek fölött. Nem az volt a baj, hogy kikaptunk, vagy hogy hármat kaptunk Bukarestben, hanem az, hogy a játékosok nem köpték ki a tüdejüket, nem éreztük rajtuk, hogy mindent megtesznek a győzelemért. Ellenpéldaként mondhatom a svájciak elleni meccset, amin ugyan hazai pályán vereséget szenvedtünk, de nem volt egy rossz szavunk sem, mert láttuk rajtuk a győzni akarást. A Carpathian Brigade tagjai mondták az egyik interjúban, és mi is valljuk, akkor is ott leszünk a nemzeti együttes meccsein, amikor az Eb alatt a körúton ünneplő tömeg jó része már a tévében sem fogja megnézni a csapatot. Húsz éve járok a válogatott mérkőzéseire, és nem érdekel, hogy nem nyertünk Feröeren, és ha vasárnap öt-nullára kikapunk Andorrától, akkor is utazom a csapattal jövőre is, a portugáliai és az andorrai túrára már be is fizettem az utamat. Történjen bármi, mi mindig ott állunk a fiúk mellett, akkor is, amikor Gera Zoltánnak meg kell szavaznunk a Puskás-díjat és akkor is, amikor az Isten háta mögött kell szurkolnunk a srácoknak.