Továbbra is fogja a Vasast az újpesti átok

LABDARÚGÓ NB I
4. FORDULÓ
ÚJPEST–VASAS 1–0 (Nagy D. 24.)
Újpest, Szusza Ferenc Stadion, zárt kapuk mögött. Vezette: Solymosi

A MÉRKŐZÉS ONLINE KÖZVETÍTÉSÉT IDE KATTINTVA OLVASHATJA EL!

Augusztus hatodikán előkerült a hólapát.

Az időjósok nem tévedtek: a fővárosra vasárnap kora este lezúdult az égi áldás. A felhőszakadás ellenére a pálya remek állapotban volt (legalábbis kívülről úgy tűnt...), egyedül a kapuk előtti terület vált olyan mocsarassá, hogy abban egy vaddisznó boldogan dagonyázott volna. Arról persze szó sem lehetett, hogy a jószág bebocsátást nyerjen a sporttelepre, ugyanis a Magyar Labdarúgó-szövetség döntése értelmében az Újpestnek zárt kapuk mögött kellett megrendeznie a mérkőzést.

Na, szóval, a hólapát. A gyepmester háromnegyed órával a kezdés előtt szorgosan merte a vizet az öt és felesen belül, ha kellett, lapátolt, ha kellett, a másik segédeszközét üzembe helyezve, sepert. Ami azt illeti, jó munkát végzett, a két kaput elfoglaló Filip Pajovics és Lubos Kamenár nem panaszkodhatott arra, hogy lápos vidéken járna. Még azt sem mondhatjuk, hogy a legfanatikusabb újpesti drukkerek ingoványos talajra tévedtek: a stadionon kívül vertek tanyát, onnan kiabálták, hogy „Hajrá, lilák!”. Két transzparenst azért bejuttattak, éppen a Himnusz szólt, amikor a rendezők azzal foglalatoskodtak, hogy a kerítésre kifüggesszék azokat...

Murka Benedek mindjárt a fél hazai védelmet akasztotta ki: kezdés gyanánt parádés cselsorozatot mutatott be. Fájdalom, az első negyedórában gyakorlatilag ez volt az egyetlen említésre méltó jelenet. Bezzeg a 16. percben megvillant Zsótér Donát, Szivacski Donát hibáját kihasználva tört kapura, életerős lövését követően a labda alig kerülte el a bal felső sarkot. Járt is érte a jó szó, Nebojsa Vignjevics azon melegében bekiabálta, hogy „Bravó, Doni!”. Hogy négy perccel később mi csúszott ki az újpesti vezetőedző száján, nem idéznénk, csupán azt rögzítjük, hogy a védői kis híján összehoztak egy gólt – a félreértések elkerülése végett tesszük hozzá, hogy a Vasasnak.

Kapott másfajta támogatást is az angyalföldi gárda, időközben ugyanis a piros-kékek hívei is befutottak a Megyeri útra, s onnantól fogva hol az egyik brigád hallatta a hangját, hol a másik. A 25. percben éppenséggel a lilák üvöltöttek boldogságukban: Nagy Dániel mintha csak megnyomta volna az „ismétlés” gombot, úgy tekert a Vasas kapujába, ahogyan egy héttel korábban a Videoton ellen, a különbség mindössze annyi volt, hogy ezúttal néhány méterrel közelebbről lőtt a kapu bal oldalába (1–0). A félidő hajrájában viszont a vendégek (nem mellesleg a Szusza Ferenc Stadion albérlői...) kétszer is egyenlíthettek volna, de Filip Pajovics mindkét esetben megakadályozta, hogy a kapujában kössön ki a labda. Odafönt is sirathatták az elszalasztott lehetőséget, ugyanis egyik pillanatról a másikra leszakadt az ég, Solymosi Péter nyomban véget is vetett az első játékrésznek.

Mire elkezdődött a második, némileg alábbhagyott az eső, csak Vignjevics kiabált kitartóan. Holott csapata nem futballozott rosszul, tíz perc alatt négy nagy helyzetet is kialakított, és ha nincs Kamenár, hamar lezárhatta volna a mérkőzést. Passzív volt a Vasas, és passzív volt az edzője is: Michael Oenning sokáig fel sem állt a helyéről, de amikor végre kiállt az oldalvonal mellé, akkor is karba font kézzel, csendben figyelte az eseményeket. Amikor pedig újra rázendített az eső, visszaült a kispadra. Azért igyekezett belenyúlni a meccsbe, Kulcsár Tamás és Ádám Martin személyében két támadót is bevetett a 68. percben. Más kérdés, hogy ez különösebb változást nem hozott az angyalföldiek játékában, helyzetük nem is adódott – a 86. percig. Akkor azonban Kulcsár Tamás lábában volt az egyenlítés, de Branko Pauljevics önfeláldozó bevetődéssel megmentette csapata kapuját a góltól, egyben attól, hogy negyedszerre is döntetlen játsszon az Újpest.

Semmi kétség, a lila-fehérek megérdemelten szerezték meg idénybeli első győzelmüket – szólt is az örömének az esőben...

A MÉRKŐZÉS ONLINE KÖZVETÍTÉSÉT IDE KATTINTVA OLVASHATJA EL!