3–1, de micsoda különbség – majd’ 10 hónap után élen a Fehérvár

A FORDULÓ SIKERÉLMÉNYE

A Mol Fehérvár 2019. november 23-án még listavezetőként lépett pályára az NB I-ben, de hazai pályán 3–1-re kikapott a Puskás Akadémiától. Az a nap és az a meccs több szempontból sorsfordítónak bizonyult, ugyanis, a vereség után távoznia kellett a posztjáról a csapatot két és fél évig irányító szerb vezetőedzőnek, Marko Nikolicsnak, a bajnokságban pedig azóta nem állt élen a csapat. Aznap a Kaposvárt legyőző Mezőkövesd lépett az első helyre, majd november 24-én a ZTE elleni 3–2-es győzelemmel a Ferencváros, amely úgy vezetett a Kövesd előtt két ponttal, a Fehérvár előtt hárommal, hogy egy meccset még kevesebbet is játszott riválisainál, és tavasszal meg is nyerte a bajnokságot.

Több mint kilenc hónap elteltével, szeptember 12-én a Mol Fehérvár ismét 3–1-es meccset játszott a Puskás Akadémiával, csakhogy most nem kikapott, hanem győzött hazai pályán, és ezzel újra élre állt az NB I-ben, igaz, a 2. helyen álló FTC-nek csak egy pont a hátránya és most is van egy elmaradt meccse.

– Jó ránézni a tabellára?
– Jó, bizony! – vágta rá a Nemzeti Sport kérdésére a Mol Fehérvár FC kapusa, Kovácsik Ádám. – Persze tisztában vagyok azzal, hogy a nálunk egy-egy meccsel kevesebbet játszó Ferencváros és Puskás Akadémia a vesztett pontok tekintetében jobban áll, de a pillanatnyi helyzet mégiscsak úgy fest, hogy mi vezetjük a tabellát.

– Hogy hosszú idő után újra az élre ugorjanak, az kellett, hogy szombaton három-egyre legyőzzék a Puskás Akadémiát. Emlékszik arra, hogy ezt megelőzően mikor volt listavezető a Fehérvár?
– Hirtelenjében nem is tudom. Az előző idényt hat győzelemmel indítottuk, így az biztos, hogy a hatodik játéknap után még a mi hátunkat nézte a mezőny. Utána talán még egy-két fordulón át voltunk elsők, aztán elénk került a Ferencváros, és már nem is tudtuk visszaelőzni.

– Számít, hogy a csapat a negyedik kör után az élen áll?
– Hogyne számítana! Ez egyfajta visszaigazolás, arról tanúskodik, hogy valamit jól csinálunk. Még akkor is, ha elég sok negatív hangot hallunk: ez így nem jó, az úgy nem jó… Erre azt tudom mondani, hogy ha képesek vagyunk szerényebb teljesítményt nyújtva is győzni, olyan rosszak csak nem lehetünk.

– „Végre nyertünk, de gyengén futballoztunk, borzasztó időszakai voltak a meccsnek” – értékelt a hétvégi győzelem után Márton Gábor. Igaza volt a vezetőedzőnek?
– Nem játszottunk jól, aláírom. Szerencsére mindenki tudja, miben hibázott, miben kell javulnia. A sikernek megvan az az előnye is, hogy utána könnyebb tanulni a hibából. Ha kikapsz, napokig emészted magad, de ha nyersz, hamarabb túllendülsz azon, hogy valamit rosszul csináltál.

– Most önmagáról beszél?
– Magamról is – és a csapatról is. A kapott gólunknál hibáztam, ez egyértelmű. Igyekszem ebből is okulni. Azt nem mondom, hogy belefért, de azt igen, hogy ha már megtörténik, akkor történjen meg, amikor nyerünk.

– A nyolcvannegyedik percben jutottak ismét vezetéshez, a kilencvenegyedikben biztossá tették a győzelmet. A hajrában nem aggódott, hogy elmarad a siker?
– Utólag bevallhatom, aggódtam. A játék képe sem azt mutatta, hogy miénk lesz a három pont, miután egyenlített a Puskás Akadémia, további lehetősége is nyílt a gólszerzésre. A lelkemnek jót tett, hogy több kísérletet is hárítottam, még ha nagy bravúrokkal nem is kellett kirukkolnom. Amikor legjobban kellett, higgadtak voltunk az ellenfél kapuja előtt, ezért is nyertünk. No meg azért, mert az utolsó másodpercig küzdöttünk. Ha nem is futballoztunk jól, azzal senki sem vádolhat minket, hogy ne lett volna bennünk tűz. Ha innen nézem, megérdemelten győztünk.

– Abban egyetértünk, hogy a Hibernians elleni Európa-liga-selejtezőn ennél több kell a továbbjutáshoz?
– Teljes mértékben! Az első körben az ír Bohemians ellen sokan azt várták, hogy három-négy góllal nyerünk, mégis tizenegyesekkel jutottunk tovább. A lényeg persze az, hogy továbbmentünk. Nincs kétségem afelől, hogy csütörtökön is meg kell szenvednünk a sikerért. Idegenben játszunk, olyan márkájú labdával, amilyet idehaza egy csapat sem használ, ráadásul műfüvön.

– Manapság még számít, hogy füvön vagy műfüvön lépnek-e pályára?
– Ha azt kérdezte volna, mikor edzettem legutóbb műfüvön, nem tudnám a választ. Régen, maradjunk annyiban. Más a labda sebessége, másként pattan, de ehhez is alkalmazkodnunk kell. Szerdán lesz alkalmunk a helyszínen edzeni, akkor megtapasztaljuk, milyen a pálya és a labda. Ezek mind nehezítő körülmények, ám ez mit sem változtat azon, hogy ezt az akadályt is vennünk kell.

– Három évvel ezelőtt elbúcsúztattak egy máltai csapatot. A Balzan elleni párharcot érdemes egyáltalán feleleveníteni ennyi idő távlatából?
– Noha a keretünk azóta alaposan kicserélődött, nem árt, ha eszünkbe jut, mi történt akkor. Hazai pályán kettő nullára nyertünk, a visszavágóra úgy utaztunk ki, hogy figyeljünk oda az elejére, nehogy izgulnunk kelljen. Ehhez képest a harmadik percben már egy nullára vezettek a hazaiak. A vége három három lett, a továbbjutásunk végül nem forgott veszélyben, de az intő példa előttünk lebeg: még Máltán sem követhetjük el azt a hibát, hogy az elején gólt kapunk. Mentálisan rendben kell lennünk, száz százalékot kell kihoznunk magunkból. Ha így lesz, nem gondolom, hogy tartanunk kellene a kieséstől.

– Jó, hogy egy meccs dönt a továbbjutásról?
– Amikor te vagy az esélyes, nehezebb egy mérkőzésen kivívni a továbbjutást, mint kettőn, és ez igaz fordítva is: kevésbé esélyesként több esélyed van a sikerre egy meccsen. Nem vitás, ezúttal mi vagyunk a favoritok, de a következő körben már változna a felállás – otthon játszanánk és izgalmas csatát vívhatnánk a Servette vagy a Reims ellen.
PIETSCH TIBOR

Egyáltalán nem tűnt megilletődöttnek. Pedig Bocskay Bertalan szombat délután, a Diósgyőr otthonában (4–2) mutatkozott be az NB I-ben a Bp. Honvéd színeiben.

„Közvetlenül a meccs előtt tudtam meg, hogy kezdő leszek, akkor hirdette ki a csapatot Bódog Tamás vezetőedző – mondta lapunknak Bocskay Bertalan, a kispestiek 18 éves középpályása. – Amúgy sem vagyok izgulós fajta, így pedig időm sem volt rá, hogy megilletődjek. Annak szellemében léptem pályára, hogy óriási élménnyel gazdagodom majd, sok néző előtt, jó hangulatú meccsen mutatkozhatok be, s ez a tudat feldobott. Persze, voltak hibáim, de összességében jól éreztem magam a pályán. Pozitív visszajelzéseket kaptam a szakmai stáb tagjaitól és a csapattársaimtól, mindez nagy lökést ad a folytatásra. Korábban csak a korosztályos csapatokban futballoztam, ebben az idényben játszhattam négy NB III-as bajnokit a Honvéd II-ben, de az élvonal teljesen más kávéház. Erősebbek a futballisták, az intenzitás, a futósebesség teljesen más. Két hónapja készülök az első kerettel, már ebben az időszakban is sokat fejlődtem, s úgy érzem, napról napra, hétről hétre előrelépek. A célom nem lehet más, mint hogy próbáljak minél többet a pályán lenni. Biztosan nem lesz könnyű, mivel erős a keretünk. De nem siettetek semmit, hiszen tanulási folyamat kellős közepén járok. A bemutatkozás után illik egy kis aprósággal meglepni a társakat, nyugodtak lehetnek, nem maradok adós.”

A Budakeszi Labdarúgó Akadémián nevelkedő, majd a Vasasban is megforduló, Kispesten pedig három és fél éve futballozó tehetség várja a csütörtöki, Malmö elleni Európa-liga-selejtező 2. körét, igaz, még nem tudja, kaphat-e szerepet a nemzetközi porondon is. A svéd ellenfél továbbra is élen áll a tabellán, igaz, a legutóbbi három bajnokiján csak két pontot gyűjtött, miután az Elfsborg (1–1) és az AIK (0–0) ellen ikszelt, az Örebrótól pedig vereséget szenvedett (2–3).

„Alaposan feltérképezzük a svéd csapatot, amely nyilván erős ellenfél, nem lesz könnyű továbbjutni ellene – magyarázta Bocskay. – Csodás lenne játszani s pályára lépni a nemzetközi porondon is. Meglátjuk, hogyan az alakul az élet – rajtam semmi sem múlik.”
CS. A.

Már csak egy nyeretlen csapat van az idényben (a Paksi FC), a ZTE FC ugyanis rendkívül taktikus futballal elhozta a három pontot az MTK Budapest otthonából (3–0), így Boér Gábornak sem kell tovább várnia az első győzelmére élvonalbeli vezetőedzőként. A vasárnapi sikerben a zalaiak balhátvédje, Gergényi Bence is főszerepet vállalt, a 22 esztendős védő ugyanis nemcsak hátul futballozott magabiztosan, a támadásépítésből is kivette a részét – az első gól előtt szép kényszerítő után hozta kihagyhatatlan helyzetbe Artem Favorovot.

„Szerencsére vezetőedzőnk a támadófutball híve, úgyhogy a szélső védőktől megköveteli, hogy folyamatosan húzódjanak előre, amikor nálunk van a labda – mondta lapunknak a Magyar Futball Akadémián nevelkedő játékos. – Fontos, hogy hátul ne váljunk sebezhetővé, nyilván nekem kell éreznem, mikor kapcsolódhatok be a támadásokba, de az alapvető elvárás, hogy végig fel-le robogjunk a szélen. Az első gólunknál sikerült megbontanunk az MTK védelmét, az első játékrész végén szerzett gól lelkileg sokat számított. Alaposan felkészültünk az ellenfélből, lelassítottuk a játékát, többször letámadtuk, ám elöl kevésbé tudtuk megvalósítani, amit a meccs előtt gyakoroltunk. Ellenfelünk térfelén kicsit megilletődöttek voltunk, de az első gól nagy lökést adott. A szünetben arról beszéltünk, hogy ugyanilyen szervezetten kell futballozni, és akkor megőrizzük az előnyünket, sőt szerencsére később még növeltük is. A második gólunk után már nyugodtabbak voltunk, időnként tetszetős akciókat vezettünk, a harmadik gól pedig végképp eldöntötte a meccset.”

B.A.B.

A FORDULÓ KISZOLGÁLÓJA

Néhány nappal a mérkőzés előtt még harmadik számú jelöltnek számított a posztján a Kisvárda újpesti meccsének hőse, Claudiu Bumba.

Claudiu Bumbának egyre szebbek az emlékei az Újpest elleni mérkőzésekről. A Kisvárda román játékosa tavaly decemberben irdatlan nagy egyenlítési lehetőséget szalasztott el a lilák ideiglenes otthonában, Angyalföldön, így maradt az 1–0-s hazai siker, ellenben idén május 30-án már győztes (1–0) góllal segítette csapatát, amely így hétmérföldeset lépett a bennmaradás felé. Vasárnap a várdaiak győztes újpesti meccsén (4–2) Claudiu Bumba valamennyi vendéggólból kivette a részét – sőt, még egy hazaiból is…

„Nem is a gólomnak és a három gólpasszomnak örülök elsősorban, hanem a győzelemnek, amely után mindenki boldog volt, és amellyel kijavíthattuk a Puskás Akadémia elleni hazai botlásunkat – mondta a lapunk által a mérkőzés legjobbjának megválasztott Claudiu Bumba. – És persze annak is, hogy hosszú sérülés után, a mostani bajnokságban először lehetettem a kezdőcsapat tagja. Pedig néhány nappal a meccs előtt még harmadik számú jelölt voltam a posztomon, ám a csütörtöki edzésen Sztavrosz Cukalasz sérült meg, a szombati után pedig a helyettesének szánt Lazar Zlicsics jelezte, nem tudja vállalni a játékot. Ekkor beszéltük meg Supka Attila vezetőedzővel, hogy a tervekkel ellentétben mégis a kezdő tizenegyben kapok helyet.”

A 26 éves játékos három gólpassz­ról beszélt, holott az újpestieknél duplázó Antonio Perosevicet is kisegítette egy „gólpasszal”.

„Valóban, az volt a negyedik a meccsen, de azt sehol sem jegyzik – mosolygott a kisvárdaiak 10-ese. – Van ilyen, rosszul passzoltam hátra Rubus Tamásnak, és az ellenfél csatára csapott le a labdára. Cserébe később adtam egy gólpasszt is Rubusnak, miután Szlobodan Szimoviccsal oda-vissza kiszolgáltuk egymást. Vagyis igazi csapatmunka eredményezte a győzelmet. Most nemcsak a mezszámom, hanem a pozícióm is tízes volt, de szélsőként is jól érzem magam, ott játszom, ahol szükség van rám.”
B. T.