A bajnokság alapszakaszában második helyen végzett a Ferencváros, de a pályaelőny ellenére sem tudta megnyerni a Debrecen elleni elődöntős párharcot. A zöld-fehérek mindkét hazai találkozójukat elveszítették, a másodikat büntetőkkel.

Mindez lelki törést okozott a fárasztó szezon után egyébként is a fáradtság jeleit mutató zöld-fehér játékosoknál, akik magukat mindezektől függetlenítve nagy elszántsággal készültek a kupadöntőre. Mindenek előtt az első, dabasi összecsapásra.

Elek Gábor, a ferencvárosiak vezetőedzője nyomatékosította játékosaiban, a kupagyőzelem nem az első negyedórában, de még nem is az első összecsapáson dől el – vélhetően –, hanem százhúsz percet követően. Ettől függetlenül a győzelem, még inkább a sokgólos győzelem vasárnap jó alapot jelentene a ferencvárosiaknak az idegenbeli visszavágóra.

Kisebb hangorkán fogadta a csapatok bevonulását háromnegyed órával a kezdés előtt, a kapu mögötti álló szektor már ekkorra színültig megtelt. Kis késéssel pedig a Zöld Sas is befutott...

1. FÉLIDŐ

Lendületesen kezdte a mérkőzést a Ferencváros, de az Isabel Ortuno vezérelte spanyolok tartották a lépést. A játékosok pedig idegesek volt, ettől a játék kapkodóvá vált, sok volt az eladott labda, a technikai hiba. Mindez a vendéglátókon látszódott meg jobban – Zácsik Szandrát gyorsan kivették a játékból követő emberfogással –, így a 12. percben Elek Gábor kikérte az idejét. Akkor a vendégek két gyors góllal éppen egalizálták kétgólos hátrányukat.

Nagyon jól jött a röpke pihenő, rendeződtek a ferencvárosi sorok, és onnantól kezdve gyakorlatilag minden a házigazdák elképzelése szerint alakult. Pastrovics Melinda több bravúrt is bemutatott a kapuban, Isabel Ortuno ugyan továbbra is eredményes volt, de gyakorlatilag egyszemélyes együttes benyomását keltették a spanyolok. Ellenben a házigazdákkal.

A csereember Trufán Noémi sorra átlőtte kintről a spanyol hatosfalat, a jobb szélen Kovacsicz Mónika védekezésben rendkívül agresszív volt, támadásban pedig rutinjára hagyatkozva roppant gólerős. Ők hárman átlag felettit nyújtottak, és miután a többiek is rendkívül motiváltan, egyre inkább koncentrálva játszottak – a végére azért csak sikerült Isabel Ortuno semlegesítését is megoldani –, a szünetre ötgólos, megérdemelt előnnyel vonulhatott pihenni a Ferencváros. (17–12)

2. FÉLIDŐ

A szünetről visszatérve alaposan ráijesztett az Alicante a magyarokra. A vendégek bal széle roppant aktív volt, Jovovics a szélről, De Sousa pedig elzárások utáni betörésekből volt eredményes. Így hiába vették ki a zöld-fehérek a játékból Ortunót, társai így is felzárkóztak kétgólos hátrányra (22–20), amit percekig tartani is tudtak.

Elek Gábor a 43. percben jókor kért időt, azt követően a Szucsánszki vezérelte házigazdák nagy rohammal megléptek. Szamoránsky Piroska volt ezekben a percekben a főszereplő, így a hazai szemszögből 9–3-as etap pompás befejezést sejtetett. Amely így sem lett ugyan rossz, de talán lehetett volna jobb is.

A kapuba érkező Elena Abramovic több bravúrral jelentkezett, de a fáradni látszó, így támadásban és védekezésben is gyakran hibázó vendéglátók ellen – elöl eladott labdák, hátul középen rossz zárások – Ortuno ismét megszórta magát, így csökkentve a különbséget, amely a végén ötnél állapodott meg (34–29).