Szépen játszott a FTC, csúnyán nyert az Újpest

„Remek mérkőzés volt, attól eltekintve, hogy kikaptunk, mert az én időmben ez nem igen fordult elő velünk. Nem volt szokásunk vesztesen lejönni a pályáról az Újpest ellen" – mondta honlapunknak a ferencvárosi Mészöly András, becenevén Kandúr, aki a hetvenes években a sportág kimagasló alakjának számított. Mai „reinkarnációját" Palkovics Krisztián testesíti meg. – A fiataljaink lámpalázasnak tűntek, sorra hagyták ki a helyzeteket, a ziccereket. Talán a sok néző miatt... Nekünk még megszokott dolog volt a tömött lelátó, utódainknak már egyre kevésbé, a maiaknak pedig alighanem teljesen szokatlan újdonság. Akikkel speciel személy szerint én olyan sok nagy csatát vívtam a Fradi–Újpesteken, azok nem játszottak. Nekem a jégkorong iránti szeretetem a mai napig megmaradt, játszom is rendszeresen, úgyhogy edzésben voltam. Jövőre visszavágunk."

A Ferencváros gyorsaságáról ismert kiváló szélsőjének, Kiss Tibornak a játéka és tudása a mai napig eladható volt, más kérdés, a helyzetkihasználással bizony ő is erősen hadilábon állt.

„Lazán kezdtünk, túl lazán – sajnálkozott az öltözőbe menet Kiss Tibor, a sportág Golyója. – Túljátszottuk a támadásainkat és hiába alakítottunk ki számtalan helyzetet, azokkal nem tudtunk élni."

„Ne fogalmazz többes számban, nyugodtan mondd egyes szám első személyben, hogy én nem tudtam élni a lehetőségekkel – végszavazott csapattársának a védő Paraizs Ernő. – A helyzeteket ugyanis nem a Fradi hagyta ki, hanem Kiss Tibi barátunk. De a viccet félre téve, a sport örökigazsága ezúttal is bizonyosságot kapott: ennyi év szünet és ilyen idős korban sem lehet a helyzeteket büntetlenül kihagyni."

A ferencvárosi csapatból többen hiányolták a kőkemény szereléseiről ismert, és a kemény bunyókat is felvállaló hátvédet, Miletics Csabát. Róla ezúttal legyen elég annyi, hogy az „Üss, Mile, üss!" rigmus még akkor is zúgott a ferencvárosi hokimeccseken a jégen kialakuló bunyók láttán, amikor a hátvéd már évek óta befejezte a jégkorongot.

„Persze, hogy hívtak most is, de valahogy nem volt kedvem játszani – tért ki az egyenes válasz elől Miletics, de mivel ezzel nem értük be, további magyarázattal szolgált. –Na, jó, kedvem még csak lett volna. Mi az hogy! De nem vagyok edzésben, így pedig felelőtlenség lett volna részemről igent mondani. Az egykori játszótársak azonban nagy kedvet csináltak nekem is a visszatéréshez, ha most edzésbe állok, és a derekam sem gondolja másként, akkor jövő ilyenkor én is a jégen leszek. Már csak azért is, hogy vissza tudjunk vágni."

No, igen, a találkozó tétje a gálamérkőzésen sokkal több volt, mint szimpla három – anno még csak kettő – pont. Egy teljes évig, de a következő Winter Classicig mindenképpen megy majd a zrika a vasárnapi eredménnyel.

„Hét közben együtt edzünk a ferencvárosiakkal, ott egy-egy mérkőzésnek az eredménye pár napig, legfeljebb egy hétig kísérti csupán a vesztest. Ezt a mostani 2–1-t azonban még nagyon sokáig hallgatják majd tőlünk a fradisták" – nyilatkozta Kovács Csaba, a honi szövetség szakmai alelnöke, a találkozót eldöntő ziccert biztos kézzel értékesítő újpesti hátvéd. A rossz nyelvek szerint pályafutása első szólóját vezethette rá Bóna István kapujára.

„A rossz nyelvek már csak ilyenek. Azért elég hosszú volt a pályafutásom ahhoz, hogy ezen kívül is beleférjen egy-két ziccer. Na, jó, valóban nem volt túl sok belőle, hiszen védőként játszottam. A mérkőzésnek a Fradi volt az esélyese, hiszen csapatuk átlagéletkora nyolc-tíz évvel volt a miénk alatt. Amíg nálunk volt hatvan feletti játékos, náluk akadt negyven alatti. Viszont ettől is szép játék a jégkorong, hogy hiába volt esélyesebb a Fradi, végül mi nyertünk. Ehhez azonban kellett, hogy kapusunk, Eperjesi Miki nagy formát mutasson."

Azért a vér nem válik vízzé, a magyar válogatott egyik legbiztosabb büntető végrehajtója és ziccer értékesítője az Alba Volán támadója, Kovács Csaba. A győztes góllal édesapja a fiát idézte. Vagy a fiú idézi az édesapát?

Már nem győztest gólt szerző védőként, hanem szakmai alelnökként Kovács Csaba elárulta, nagyon bízik benne, hogy hagyományt tudnak teremteni a Winter Classicból. Bár az esemény alapötletét udvariasan átengedi a sportági tanítómestereknek, a magyarországi megvalósításban már főszerepet vállalt. Előzetesen háromezer nézővel számítottak – a hivatalos nézőszám ezt pár százzal haladta meg –, visszafogott nézőtéri becslések szerint is legalább ötezren élvezték a helyszínen az összecsapást.

„Jó meccs volt, különösen a végeredménye miatt – tört lényegre az újpestiek egykori kapusa, Géczi Gábor, aki az öregfiúk között már védőként jeleskedett. – Mi nagyszerűen küzdöttünk, a ferencvárosiak is, csak nem eléggé. A taktikánk az volt, hogy behúzódtunk a saját harmadunkba és kontrákból próbálunk meg eredményesek lenni. Hagytuk az ellenfelet szépen játszani, mi pedig közben csak csúnyán nyertünk."