Halálszagú ultramaraton hóban, fagyban, sivatagban és dzsungelben

Vágólapra másolva!
2022.06.23. 17:49
Ha valaki unja az „egyszerű” ultramaratonikat, próbáljon ki valami keményebbet! Adunk néhány tippet.

Hardrock Endurance Run 100

A világ egyik legkegyetlenebb és legtechnikásabb terepversenyét, a kicsivel több mint száz mérföldes (161.7 kilométer) Hardrock 100-at az egyesült államokbeli Coloradóban rendezik meg minden évben (1995-ben a sok hó, 2002-ben erdőtüzek, 2019-ben extrém hóveszély, 2020-ban pedig a koronavírus-járvány miatt törölték az eseményt). Az 1992-ben életre hívott versenyen a résztvevőknek 3500 méterrel a tengerszint felett kell teljesíteniük a távot, miközben összesen 10 000 méter szintkülönbséggel is meg kell birkózniuk.

A terep számtalan kihívást tartogat, és leginkább a természeti erők – viharok, zivatarok – okoznak váratlan meglepetéseket. A szervezők szerint a résztvevőknek állóképesség mellett hegymászótudásra, túlélési és tájékozódási képességre is szükségük van, ha be akarják fejezni a versenyt. Aki pedig a végsőkig kitart, célba éréskor megcsókolhatja a Kemény Sziklát, amelyre egy kos fejét pingálták.

Mint arról mi is beszámoltunk, tavaly júliusban a francia Francois D’haene megdöntötte a spanyol Kilian Jornet korábbi legjobb idejét.

The Jungle Marathon

Nem mindennapi körülmények között, Brazília őserdeiben rendezik a több mint 200 kilométeres dzsungelmaratont, amelyet a szervezők egyszerűen a világ legijesztőbb terepultrájaként aposztrofálnak. A vállalkozó kedvűeknek hat nap alatt kell lefutniuk a távot, miközben a mocsarakon és a sebes folyású folyókon kívül krokodilokkal, kígyókkal és más vadállatokkal is szembe kell nézniük.

A résztvevőknek azzal is számolniuk kell, hogy jaguárbőgésre vagy majomhuhogásra ébrednek, útjuk során pedig hangyák és darazsak csipkedik össze őket, nem beszélve a skorpiókról, a pókokról és a mocsári szúnyogokról.

„Még sikerült megőriznem női vonásaimat – mondta a verseny közben Juli Goldstein, aki 2012-ben egyetlen amerikai nőként teljesítette a távot. – Magamnál hordom a szájfényem, amely az egyetlen kincsem ebben a rengetegben. Aki elindul ezen a viadalon, hamar megtanulja, hogy a legkisebb dolognak is lehet örülni.”

Tor des Géants

Ultrafutókörökben ki ne ismerné Európa egyik legnehezebb terepultraversenyét, a 330 kilométer hosszú Tor des Géantsot, amelyet magyar futók, többek között Rudolf Tamás és Sperka Tamás is teljesített. Az olaszországi Alpokat átszelő viadal során 24 000 méternyi szintkülönbség nehezíti az indulók dolgát, 150 óra áll rendelkezésükre, hogy célba érjenek, és huszonöt 2000 méter felett fekvő hágóval is meg kell küzdeniük.

A körülmények gyakran szörnyűek, hiszen a dermesztő hideget viharos széllökések kísérik, amelyek életveszélyesek is lehetnek, főként a sziklacsúcsokon. A versenyzők sokszor panaszkodnak álmatlanságra és hallucinációra, így adódik a kérdés, egyáltalán mi értelme elindulni a Tor des Géantson. A választ Sperka Tamás adta meg egy korábbi beszélgetésünkben.

„Az egyik reggel például eszembe jutott, milyen jó lenne tojásrántottát reggelizni. A kísérőmnek elmondtam a kívánságomat, és mire beértem a következő ellenőrzőpontra, ott várt a meleg rántotta, amely ugyan a hétköznapokban megszokott ételnek számít, itt, a versenyen, a hegyek között valódi úri lakoma.”

La Ultra – the High

A 333 kilométer hosszú, háromnapos, a Himaláján átvezető egyszakaszos ultrafutóverseny több kemény kihívás elé állítja a futókat. Mivel 5000 méterrel a tengerszint felett zajlik, a résztvevőknek számolniuk kell a magashegyi betegséggel, amely akár halálos is lehet.

A verseny számos kockázatot rejt magában, ezért a szervezők először igyekeznek lebeszélni a jelentkezőket.

Ha nincs ínyünkre a 333 kilométeres táv, választhatjuk a 222 vagy a 111 kilométer hosszút is.

A verseny nehézségeit a 2012-es viadal egyik résztvevője, az ausztrál Lynne Hewett foglalta szavakba a legkifejezőbben:

„Ebben a magasságban a normál szinten belélegezhető oxigén csupán negyven százaléka van jelen. Olyan érzés, mintha legalább két egymást követő nap bedugult orral futnánk.”

https://www.youtube.com/watch?v=Sh-reIBjSxI

Authentic Phidippides Run

A végére hagytuk a 246 kilométeres Spartathlon „bátyját”, a csaknem 500 kilométeres Authentic Phidippides Runt, amelyhez szerencsére nekünk, magyaroknak is van némi közünk, mégpedig eredményesség tekintetében. Tavaly novemberben hat magyar ultrafutó vágott neki a kegyetlen távnak. A 490 kilométer hosszú, egészen brutális Athén–Spárta–Athén versenyt 2015 óta rendezik meg – 2020-ban a koronavírus-járvány miatt elmaradt –, és bizony sokaknak beletörik a bicskájuk.

Blaskó Mihály első magyarként 2019-ben több mint négy nap alatt tudta le a távot, 2021-ben pedig 11. lett. A tavalyi viadalról szép emlékeket őrzünk, hiszen Toldi Péter másodikként, Maráz Zsuzsa harmadikként ért át a célvonalon, míg Ferencz István a 10., Bogár János a 15. helyen fejezte be a versenyt.

(Borítókép: illusztráció, fotó: AFP)

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik