Harminckét nap élmény a Kéken

Gyimesi Szandra több mint tíz év után tért haza Angliából, ezt követően kezdte el a hátizsákos túrázást, utazást. Korábban teljesítette az El Caminót, így nem ismeretlen neki a hetekig tartó, embert próbáló zarándoklat. Legutóbb nagy feladatra vállalkozott, a világhírű Országos Kéktúra útvonalát járta be egyben, harminckét nap alatt, ráadásul télen.

Hogyan jött az ötlet, hogy teljesítse a Kéktúrát?

Hirtelen fellángolás volt. Decemberben olvastam egy cikkben, hogy a huszonöt legjobb útvonal közé választották a „Kéket”, ekkor gondoltam rá, hogy megcsinálhatnám. Szerettem volna kiszakadni a hétköznapokból, a városi betonrengetegből. Nyáron nem lett volna időm rá, ráadásul akkor több a túrázó is az erdőben, ezért úgy döntöttem, télen csinálom meg. Ilyenkor amúgy is gyönyörű az erdő, s a kihívás is nagyobb az időjárás miatt.

Bár még nem túráztam télen több napot egyhuzamban, fel sem vetődött bennem, hogy szakaszokban csináljam meg.

Január másodikán indultam el, az első napokban mindig más túratárssal, de rájöttem, nekem egyedül kell mennem, így nem kell alkalmazkodnom másokhoz, tehetek nyugodtan kitérőket, haladhatok a saját tempómban. Megnéztem a várakat, érdekességeket. Az ilyesfajta élményekből, tájakkal, műemlékekkel kapcsolatos ismeretekből nagy volt a hiányosságom, mivel idehaza keveset kirándultam korábban.

Mi volt a legjobb a túrában, s milyen élményekkel gazdagodott?

Annyi minden történt, hogy még nem is tudtam feldolgozni. Az emberek mindenhol kedvesek, segítőkészek voltak, még a kevésbé jó hírű környékeken is. Gyakran útba igazítottak, ha nem találtam a jelzést, szinte mindenkinek volt egy jó szava hozzám – az emberek hozzáállása volt tehát az egyik legpozitívabb élmény. Sok túrázóval találkoztam, velük is gyakran beszélgettem, mégis meglepett, milyen kevesen járják ilyenkor a természetet, pedig nem volt túl kemény telünk sem.

Különösen nagy élmény volt, amikor Csobánc váránál meglátogatott a bátyám és a keresztfiam, hetek óta először láttam őket.

Tudták, merre járok akkor, ezért úgy gondolták, meglepnek, ami nagyon jól esett. A természet is rengeteget adott a túrán, gyönyörű helyeken jártam, az állatok egészen közel jöttek néha, amikor egyedül mentem.

Volt valami, amitől tartott?

Nem vagyok félős, ám eleinte féltem a sötét erdőben, amikor már túratárs nélkül mentem, de ehhez is hamar hozzászoktam, és később már örültem, hogy éjszaka többet látok az erdei életből. Indulás előtt néhányan mondták, bizonyos területeken rossz a közbiztonság, óvatosan kell egyedül közlekedni, de szerencsére semmilyen atrocitás sem ért.

Hogyan sikerült az éjszakai szállásokat megoldani?

Ez volt a legnehezebb a túrában. Eleinte könnyedén foglaltam előre szállást, később azonban nem tudtam több nappal előtte, hogy mikor érkezem meg, így csak előző nap szerveztem meg, hogy másnap hol alszom.

Az is nehezítette a dolgot, hogy télen sok panzió, kulcsosház be van zárva, így néhol egyáltalán nem vagy csak nagyon drágán tudtam volna szállást szerezni. Végül mindig megoldottam, néha a közösségi média segítségével.

Milyen más jellegű nehézségekkel kellett szembenéznie?

Meglepően kevés gond akadt, talán a korai ébredést tudtam nehezen megszokni. Nem lett volna muszáj, de mindig korán indultam, hogy a végén ne sötétben kelljen bóklásznom az erdőben. Volt néhány kisebb eltévedésem, illetve a terep is okozott kihívásokat. A másik legnagyobb probléma a pihenés volt. Éber alvó vagyok, így általában csak néhány órát tudtam pihenni éjjelente, ami miatt sokszor nagyon fáradt voltam már az indulásnál is.

A kisebb problémák ellenére a túra végig fantasztikus volt, ezernyi látnivalót csodálhattam meg, sokat tanultam, és jobban megismerhettem Észak-Magyarországot, a hazai hegyeket, erdőket.

Mik a tervei?

Rövidebb külföldi utazásokat mindenképpen tervezek, illetve a Camino del Norte-zarándoklatot biztos nem hagyom ki – ez az út nyolcszáz kilométeren át visz a Vizcayai-öböl mentén. Ezenkívül tervezem azt a háromezer kilométeres kihívást, amikor Muxiából hazagyalogolok Budapestre. Sok útvonal tetszik, én pedig legszívesebben mindig mennék, szóval, a jövőben sem fogok unatkozni.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!