Vizes vb: Rasó egy zseni – Sós Csaba

Némi fecserészés a fűben, közben napfürdőzés: februárban nehéz elengedni a lehetőséget, hogy egy délelőtti edzés után ne süttesse magát az ember Dohában. 

Merthogy az idő épp tökéletes ilyenkor, 25 foknál nincs több, azaz egyáltalán nem perzselő a hőség, mint nyáron. Ennek megfelelően Virth Balázs csapata, Kapás Boglárka, Telegdy Ádám, Márton Richárd, illetve a nyílt vizesek páratlan párosa, Rasovszky Kristóf és Betlehem Dávid vidáman heverészett a külső ötvenes medence melletti hatalmas plázson pénteken délelőtt.

Utóbbiakat akár irigyelni is lehet, hiszen amiért jöttek, már megszerezték: Rasovszky Kristóf minden korábbit felülmúlva egy arannyal és egy bronzzal zárta a tengeri viadalt (plusz egy negyedik hellyel – korántsem mellesleg pénzdíjban 27 500 dollárnál tart). 
És a 10 km-es 6. hely után (az olimpiai kvóta ellenére) morcoskodó Betlehem Dávid arca is kisimult a váltóbronz után, úgyhogy neki is jöhet a (bronz)barnaság, bár nem nyaralni maradtak Dohában, elvégre mind a ketten beleállnak a 800 és 1500-as számokba a medencében.
Sós Csaba szövetségi kapitány a 2009 óta tartó aranysorozat folytatását firtató kérdést mosolyogva söpörhette le:

„Már megvagyunk! Rasó nyert – rendben, kint a tengerben, de remélem, figyelték a mozgását: ugyanúgy úszik, mint a többiek, a szakág ugyanúgy az úszósport és a szövetség kötelékébe tartozik, a kapitányt a szövetség nevezi ki, ők is medencében edzenek, mint mindenki más, azaz nem gondolom, hogy külön kellene választani őket, ha felvetjük azt a kérdést, hogy sikerül-e megint aranyérmet nyerni a magyar úszóknak egy világbajnokságon. Sikerült, mert Rasó egy zseni, Szokolai Laci pedig fantasztikus edző.”

Ezzel aligha vitatkozhatunk.

Arról viszont az adott helyzetben legfeljebb álmodozhatunk, hogy akárcsak hasonló eredmények születhetnek a medencében, elvégre két relatíve biztos aranyszállítónk közül Milák Kristóf kapcsán továbbra is csupán zuhanyhíradós információk érkeznek, Kós Hubertről pedig tudjuk, milyen hihetetlen elánnal készül a párizsi olimpiára Arizonában, ám őt, akárcsak a franciák „garantált” bajnoki címeit szerző Léon Marchand-t nem engedte el Dohába edzőjük, Bob Bowman.

Maradnak a titkon dédelgetett dobogós remények, Sós mester szerint esély van, ám a régebbről ismert bizonyossággal aligha mondhatjuk, hogy bármelyik, itt lévő úszónk tutira odaér majd. Még úgy sem, hogy azért a nevezési listák alapján költői túlzás lenne sztárparádénak minősíteni a vasárnap kezdődő viadalt.

Ettől még a világbajnoki érmeket itt osztják, és azoknak, akik itt vannak, úgyhogy egy-egy jól sikerült úszással bármeddig el lehet jutni, edzőink pedig csendben reménykednek, mert a dubai-i edzőtáborban azért több klasszisunk is igen biztatóan dolgozott.

Kivéve szegény Kovács Benedeket, aki combsérülése miatt Doha helyett egy Budapestre tartó gépre volt kénytelen felszállni; Eb-ezüstérmesünket nem lehet eléggé sajnálni, hiszen egy szinte biztos rövid pályás Eb-aranyról maradt le decemberben a Covid-fertőzés miatt, itt pedig komoly éremesélyei lettek volna, ehelyett marad a reménykedés, hogy időben újra tudja kezdeni az olimpiai felkészülést.

Virth Balázs például amondó, „Kapás Bogi és Márton Ricsi is jól ment, (Telegdy) Ádám is kifejezetten tetszett, szóval én reménykedem.”

Erre a 2019-ben vb-aranyérmes pillangókisasszony, Kapás Boglárka mondatai is rímeltek: „Igen, azt érzem, hogy annyi idő után végre elindult valami megint.”

Márton pedig, aki szőke loboncával és menő napszemüvegében bármelyik kaliforniai Baywatch-remake főszerepét is elvállalhatná, szintén amondó volt, hogy „jól érzem magam, jól megy minden” – ehhez társított még egy utánozhatatlan „mártonricsis” mosolyt, talán lassan ismét életet lehelhetünk a 200 pillangó döntői iránti, az utóbbi időben némiképp lankadó érdeklődésünkbe.