A kanadai Kucera győzelméhez az égiek segítsége is kellett

Az egyik legnépszerűbb versenyszámmal, a férfiak lesiklásával folytatódott ma az alpesisí-világbajnokság programja Val d’Isereben. Valamivel fagypont alatti hőmérséklet, változó látási viszonyok, és a világ egyik legnehezebb lejtője, a ráadásképpen jeges állapotban lévő Bellevarde fogadta a 38 versenyzőt.

A francia szervezők megpróbáltak mindenkinek egyenlő feltételeket biztosító, „kemény” pályát létrehozni – többek szerint túlzásba vitték. Az egyenlő feltételekért pedig hiába tettek meg mindent, az időjárás nem így akarta – majd a szervezők teljes káoszba süllyesztették a rendkívül hosszan elnyúló versenyt.

Az előzetes várakozások alapján az osztrákok várhatták a legnagyobb reményekkel a futamot, hisz a szakági világkupát Michael Walchhofer vezette, a 3. helyen pedig Klaus Kröll állt. Az idei forma alapján az esélyesek között még a 2. helyen álló svájci Didier Cuche-t, illetve a gyengébb idénye ellenére Kröllel holtversenyben 3. egyesült államokbeli Bode Millert lehetett megemlíteni.

Az előző, arei világbajnokság győztese, Aksel Lund Svindal kitűnő idénykezdete után alaposan visszaesett, ám Val d’Isereben egy 3. hellyel már jelezte, hogy őt sem szabad leírni. A felsoroltakon kívül azonban még számos versenyző reménykedhetett a kiegyenlített mezőnyben.

A 3. számú osztrákká visszasorolt (ám végül 6. helyével legjobb osztrákként záró!) Hermann Maier kezdte a versenyt, talán túlságosan is biztonsági síeléssel adta meg a verseny alapidejét. A következő síelő, a kanadai John Kucera kiváló futammal vette át az ideiglenes vezető pozíciót. A francia Adrien Theaux bejött Maier elé, majd a legkevésbé esélyes osztrák, Christoph Gruber mutatta be az első esést, szerencsére sérülés nélkül megúszta – rosszul indult a verseny a sógorok számára.

És rosszul folytatódott a svájci Carlo Janka számára, ugyanis kisebb ködfolt jelent meg a pályán – igaz, ez a svájcit nem nagyon zavarta, bár lehet, épp ezen múlt, hogy kevéssel Kucera mögé szorult. Az arei ezüstérmes, hosszú sérülése után nemrég visszatérő kanadai Jan Hudec is bukott – ő már nem volt olyan szerencsés, mint Gruber, a védőhálóba akadó lécei térdsérülést valószínűsítettek, bár néhány perces ápolás után saját lábán távozott.

A köd kezdett leszállni, az esélyesek pedig kezdtek egymás után elszállni: a két olasz, Innerhofer és Heel, a szlovén Jerman, a svájci Hoffmann, az egyesült államokbeli Sullivan gyenge idővel célba ért, a kanadai Osborne-Paradis el sem jutott a célig.

A mezőny doyenjét, a liechtensteini Marco Büchelt megszánták az égiek: kitisztult az idő – Büchel be is jött Janka mögé. Peter Fill teljessé tette az olasz betlit, majd a svájci Didier Cuche minimális különbséggel Kucera mögé sorolt be. Az utolsóként érkező kanadai, Eric Guay is bukott, majd következtek a legnagyobb esélyesek.

Újból következett a köd! Kröll és Miller lejött, érthetően gyenge idővel, majd félbeszakították a versenyt. Néhány perces várakozás után, továbbra is ködfoltos pályán (!) indulhatott a címvédő, Svindal – ezzel a szervezők és az időjárás duplán sújtották, nem volt esélye. Az osztrákok utolsó reménye, Walchhofer sem tett csodát, a körülményekhez képest is gyengén jött.

Az utolsó igazi esélyes, a svájci Didier Defago lesiklása előtt ismét megállították a versenyt. Több mint 10 perc várakozás után, kihűlt izmokkal jött tehát Defago – azonban újból tiszta pályán. A pálya középső szakaszáig vezetett, ám ekkor bukott – Kucera pedig kezdhetett ünnepelni!

A hátralévő versenyzők nem tudtak élni a tiszta idő adta eséllyel, többen célba se értek.

Zárásképp jött a kabaré: a zsűri döntése alapján Walchhofer kapott egy újabb esélyt – hogy miért épp ő, azt nehezen lehet magyarázni. Mindenesetre a szakági VK-éllovas nem tudott élni az ajándékba kapott újabb eséllyel.

John Kucera nyert tehát, a kanadai lesiklósport első vb-aranyát szerezve – nagyszerűen síelt, ám győzelmét az égieknek is köszönheti! A dobogóra rajta kívül a két svájci, Didier Cuche és Carlo Janka állhatott fel.

A már eddig is sokat kritizált francia szervezők pedig ismét „nagyot alkottak”…