Doll frizurája adja az egyiket, a fal a másikat: ki lenne ma NDK-válogatott?

A világ napok óta a berlini fal ledöntésének negyedszázados jubileumát ünnepeli, de hát ez a minimum, tekintve, hogy milyen óriási történelmi jelentősége van annak a huszonöt évvel ezelőtti késő ősznek. A kelet-berlini határnyitás ugyanis nem csak egy város kettéosztottságát – november 9-én még inkább csak szimbolikusan és politikailag, mintsem kalapáccsal és vésővel – semmisítette meg, de a hidegháború befejezésének és a kelet-európai szocialista diktatúrák demokratizálódásának is a jelképe lett. És hát persze elindította Németország újraegyesülésének a folyamatát is, amely kevesebb mint 12 hónappal később, 1990. október 3-án létre is jött.

Ám most, hogy a 25 éves jubileum kapcsán újra felelevenednek az 1989-es novemberi események, eljátszottunk a gondolattal, mi történne, ha az egy még mindig kettő lenne. Mindezt egyből a futballra is alkalmaztuk – az idén nyáron világbajnoki címet nyerő német labdarúgó-válogatottat (ezen a néven először, a korábbi három trófeát ugyanis egyaránt NSZK-ként hódította el) szedtük szét keleti és nyugati tizenegyekre.

Illetve, csak szedtük volna! Mert ugyan a brazíliai győztes keret 23 játékosából mindössze ketten születtek Németországon kívül (a lengyel Lukas Podolski, Miroslav Klose tandem), de a fennmaradó huszonegy vb-győztesből húsz a korábbi Német Szövetségi Köztársaságban látta meg a napvilágot. Vagyis csak egyetlen poszt-NDK-s futballista maradt a választékban: az 1990. január 4-én, tehát néhány héttel a „nyolcvankilences” események után, de még hivatalosan a kelet-német népköztársaság állampolgáraként világra jött Toni Kroos.

A Bundesliga kereteit átvizsgálva azonban szerencsére további jó nevű kelet-német kollégák nyomára bukkantunk. Íme, az NSO-által összeállított 2014-es NDK-válogatott kezdőcsapata!

René ADLER (Hamburg) – kapus

Senki nem szólt volna egy rossz szót sem, ha Joachim Löw a fix első számú kapus Manuel Neuer mögé az utazó keretébe jelöli a Hamburg 29 esztendős kapuvédőjét; úgy ő is elücsörgött volna a padon, mint Roman Weidenfeller vagy Ron-Robert Zieler. Már csak azért is, mert Stieber Zoltán jelenlegi hamburgi klubtársa 12 alkalommal már bemutathatta a tudományát a válogatottban. A 191 centi magasra nőtt kapus 1985-ben született Lipcsében; ha szerencséje volt, még úttörőt is láthatott.

Clemens FRITZ (Werder Bremen) – jobbhátvéd

A kelet-német válogatottunk legidősebb tagja, azonban hiába jár a krisztusi évének az utolsó hónapjában, annyira nehéz nélküle összeállítani ezt a válogatottat, mint Erich Honeckert elképzelni a fekete keretes szemüvege nélkül. Az 1980. december 7-én Erfurtban született jobboldali bekk 2006 és 2008 között a német válogatottban is megfordult, olyannyira, hogy a 2008-as Eb-n két meccsen is pályára lépett. Immár nyolcadik éve a Werder Bremen alkalmazottja – közmegelégedésre.

Tony JANTSCHKE (Mönchengladbach) – középső védő

Olyan magától értetődő természetességgel járta végig a német korosztályos válogatottak szamárlétráját, mintha azt legalábbis receptre írta volna fel neki a körzeti orvosa. De aztán az U21-es csapatnál valami megtörhetett a most 24 esztendős centerhalfban, mert azóta csak vár a következő feladatra. Pedig a klubjában, a most éppen a dobogó harmadik fokán tanyázó Borussia Mönchengladbachban stabil kezdő!

Robert HUTH (Stoke City) – középső védő

Aki indokolatlanul sok zúzapörköltet eszik lefekvés előtt, ne csodálkozzon, ha a hascsikarástól gyötört rémálmaiban Robert Huth veszi üldözőbe. A 191 centi magas, dokkmunkás-felsőtestű Dolph Lundgren-hasonmás bármelyik második világháborús filmben hitelesen alakíthatná a főellenséget, de ő speciel a pályán takarít – hol jobban, hol kevésbé hatékonyan. Mert nyilván van annak oka, hogy ilyen pazar fizikai paraméterekkel valaki „csak” 19 alkalommal legyen német válogatott, pláne úgy, hogy felnőttként egy másodosztályú idényt leszámítva csak a Premier League-ben futballozott. Huth amúgy az orwelli évben született, Berlinben, annak is a keleti felén.

Marcel SCHMELZER (Dortmund) – balhátvéd

A Borussia Dortmund balhátvédje szintén egy olyan játékos, akit nyugodtan emlegethetnénk úgy is, mint friss világbajnokot. Sokáig úgy tűnt, semmi és senki sem menti meg attól, hogy majd ő is tiszteletkört fusson a trófeával a brazíliai éjszakában, de aztán az utolsó keretszűkítésnél hiába várta, hogy a tulajdon orrát a legjobb barátjaként tisztelő Löw kapitány kimondja a nevét. Kétszeres bajnok, 16-szoros felnőtt válogatott. Ja, és magdeburgi szülöttként van itt a csapatban.

Leonardo BITTENCOURT (Hannover) – jobb oldali középpályás

Átértünk a középpályára, első választottunk a születési hely szempontjából tökéletesen megfelel a válogatási kritériumnak, hiszen Lipcsében jött a világra, igaz, 1993-ban, vagyis akkor, amikor az NDK már csak emlékezet szintjén létezett – úgy viszont elég élesen. Bittencourt másik különleges azonosítója, hogy apai részről brazil, a papája, Franklin 1992 és 2005 között Németország keleti felén driblizett. Leonardóval 2013-ban fordult nagyot a világ: ekkor került be a német U21-es válogatottba, s lett a Hannovernél az azóta már Kínába szerződött Huszti Szabolcs klubtársa.

Toni KROOS (Real Madrid) – középső középpályás

Na, őt kell a legkevésbé bemutatni a mostani NDK-s játékosok közül; világbajnok, BL-győztes, ő a mélységi irányítók Ferrarija és a kulcspasszok Aston Martinja. Nem egészen két hónappal a november 9-i határnyitást követően született az 50 ezres észak-kelet németországi (akkor még persze az NDK-hoz tartozó) Greifswald városkában. Itt kezdett el futballozni, 2002-ben került át a Hansa Rostockhoz, majd a 2006–2007-es évadban a Bayern Münchenhez. A többi már történelem.

Maximilian ARNOLD (Wolfsburg) – középső középpályás

Idén májusban, a lengyelek elleni tesztmeccsen már bemutatkozhatott a német válogatottban is, de a 20 éves középpályás esetében a Nationalelf még inkább a jövő, mintsem a jelen célkitűzése. Az egykoron a keleti blokkhoz tartozó Riesában született Arnold a Dynamo Dresden akadémiáján tanulta meg a játék alapjait, viszont 2009 óta már a szíve és a lelke is a Wolfsburgért dobog.

Felix KROOS (Werder Bremen) – támadó középpályás

Egy Kroos nem Kroos, úgyhogy a kezdőbe jelöltük Toni 23 éves öccsét, Felixet is. A bátyjára szerintünk csak nyomokban hasonlító támadó középpályás egyelőre még nem kopogtat két ököllel a válogatott kapuján, viszont egészen jó kis futballista – de hát ugyan hogy is lehetne ügyetlen az a spíler, akinek az első felnőtt meccse egy BL-találkozó volt?

Tobias WERNER (Augsburg) – bal oldali középpályás

A baloldali középpályás posztján voltunk a legnagyobb bajban, alig találtunk ugyanis olyan bevethető játékost, aki az egykori népi demokratikus Németország területén született volna. Végül aztán az Augsburg 28 esztendős középpályását dobtuk ki a vonal mellé, aki 2008 óta hűséges alattvalója a német élvonalban a hetedik helyen álló együttesnek.

Nils PETERSEN (Werder Bremen) – támadó

Először akkor hívta fel magára a figyelmet, amikor a 2010–2011-es évadban 25 gólt szerezve megnyerte a német másodosztály mesterlövészversenyét. Az Energie Cottbus akkori csatárának ez elég is volt ahhoz, hogy egyenesen a Bayern Münchenig repítse a szerencse, ott viszont azért elég gyorsan kiderült, hogy az 1988-ban, Wernigerode városában született Petersen tudása azért ehhez a szinthez még csöppet kevés. A Werder Bremenben viszont kezdi magát összeszedni, bár az idei szezonban egyelőre még nagyon visszafogott.