Berbatov: alig futott, fintorgott, duplázott

Egy esztendeje, 2010. december 26-án (arrafelé: Boxing Day) a szokásos karácsonyi fordulóban – melynek keretében amúgy ma a Wigant fogadja az együttes – folytatódott a Manchester United kiváló sorozata, a Sunderland 2–0-s legyőzése révén továbbra is veretlenül vezette a Premier League-et (így a vendégeket irányító Steve Bruce ezúttal sem tudta lerázni magáról a nyeretlenségét korábbi edzőjével, Sir Alex Fergusonnal szemben).

A „vörös ördögök" már a mérkőzés elejét meghúzták, remekül futballozva futószalagon dolgozták ki a helyzeteket, csak rajtuk múlt, hogy a végére nem lett nagyobb a különbség. Bár a csapatból többen is jó teljesítményt nyújtottak – Anderson például ismét kiválóan játszott –, a kétgólos Dimitar Berbatov volt a főszereplő.

Az akkoriban épp a harmincadik születésnapja felé közeledő bolgár támadó a megelőző, Arsenal elleni bajnokit csupán a kispadról nézhette végig, szakértők szerint azért, mert skót mestere a nagy meccseken általában a megerősített középpályára szavazott, és ha egy csatárral kezdett, inkább Wayne Rooneyben bízott, mint a Tottenhamtől 2008-ban több mint harmincmillió fontért szerződtetett egykori leverkuseniben (aki egyébként még a Bayer tagjaként, fiatalon lépett először pályára BL-döntőben).

Való igaz, a tömzsi angol klasszis látszólag jóval többet fut, mint Berbatov, akivel kapcsolatban többen kiemelték, hogy a „száguldozás" nem tartozik az erősségei közé, és Rooneyval ellentétben a védekezésbe sem segít be annyiszor. Az arckifejezését tekintve pedig az NS tudósítójának időnként az volt az érzése, hogy a támadó a PL-beli gyürkőzés helyett december 26-án szívesebben majszolt volna bejglit a fa alatt, bolgár karácsonyi dalokat énekelve.

Ez persze bevallottan csak egy kissé rosszindulatú megjegyzés volt munkatársunktól, hiszen a kelletlennek látszó labdarúgó – akit nem sokkal korábban választottak meg hetedszer is hazája legjobbjának – a 2010–2011-es idényben időről időre bizony lakatot tett a kritikusok szájára. Az ugyan egyértelmű volt a Sunderland ellen is, hogy ezúttal sem futotta le a maratonit, de kit érdekelt mindez, ha a félidők elején elért góljaival eldöntötte a küzdelmet, s ezzel megerősítette alakulata első helyét?

Nem véletlenül hangsúlyozzuk, hogy időről időre, hiszen Berbatovnak több remek mérkőzése is akadt: az ősi rivális Liverpool ellen tavaly szeptemberben háromszor talált be, míg a Blackburn novemberi felülmúlása során öt(!) ízben is – ez utóbbi haditettével a Premier League első nem angol futballistája lett, aki véghezvitte ezt a bravúrt. Nem véletlen, hogy 13 góljával történetünk idején vezette a mesterlövészek listáját.

„Vannak olyan meccsek, amelyeken három középső középpályással állunk fel és csak egy csatárral, az Arsenal elleni összecsapás ezek közé tartozott. Dimitar megérti a döntéseimet, de hozzá kell tennem, ebben a szezonban lenyűgöző formában szerepel" – mondta róla a Sunderland elverését követően Ferguson.

Berbatovról ettől függetlenül megoszlottak a vélemények: szerződéséből másfél év volt hátra (azaz jelenleg már csupán fél), és érdeklődőkről is lehetett hallani, Sir Alex azonban – akkoriban – leszögezte: nem megy sehová a bolgár. Aki ráadásul inkább a visszavonulást, mint a klubváltást választotta volna: „Azért harcoltam, hogy a United játékosa lehessek, de ha távozom, már csak lefelé vezetne az út. Akkor meg minek tegyem? Inkább visszavonulok!" – nyilatkozta még a korábbiakban.

Hogy most mit gondol, nem tudjuk, mindenesetre az útja mintha az Old Traffordon maradva is lefelé kezdett volna vezetni: a legutóbbi évad végén az újabb (és ugyancsak elvesztett...) BL-döntőből kihagyták, de 20 bajnoki találatával – a citys Carlos Tévezzel holtversenyben – a PL gólkirálya lett, ami nem akármekkora dicsőség, ellenben a mostani kiírásban egyelőre csupán hat meccsen jutott szóhoz, és azokon sem talált be múlt szerdáig.

A Fulham ellen is majdnem lemaradt erről, hisz az 5–0-s gázolásnak csak a legvégén, a 90. percben járt eredménnyel. Viszont így is sikerült fellelkesítenie a statisztikusokat, miután ő lett az MU 50. játékosa, aki – minden sorozatot beleszámolva – 50 gólig jutott a klub színeiben.

Ez azonban már későn jött (és talán eleve nem bizonyult volna elégnek) ahhoz, hogy az egyik bolgár közönségszavazáson a hazájuk labdarúgásának jelenlegi szintjével elégedetlen voksolók szerint megelőzze az amatőrként focizó Bojko Boriszov miniszterelnököt az Év labdarúgója címért. Hiába, Dimitar Berbatov előzőleg maga is segített magasra tenni a mércét az ottani szurkolók szemében...