Sztárszáj, szex és szilveszteri szösszenetek

BAKOS GÉZABAKOS GÉZA
Vágólapra másolva!
2011.12.31. 08:23
Az esztendő végén egy kicsit a rovat is lazít, és jelentős sportolók mindenféle eredményei, illetve mindenféle sportolók jelentős eredményei helyett a Nemzeti Sport NSO előtti korszakából, a lap 1981-es, 1991-es, valamint 2001-es szilveszteri számából szemezgetünk. E napokon könnyedebb témák, gondolatok és mondatok is befértek az újságba, és néhányuk talán még a mai olvasók számára is szórakoztatóan hathat. Alább tehát nem egy „best of" jellegű NS-gyűjtést találnak, hanem szemelvényeket három régi évjárat sportvonatkozású „humorzsái"-ból.

 

Aperitif: a Dilipress jelenti

Aggasztóan csökken a magyar sportlövők száma, amióta energiatakarékossági okokból gépek helyett a versenyzők cserélik egymásnak a céltáblákat.

Az úszás látványosabbá tétele érdekében jövőre ötven monokinis résztvevővel rendezik meg a száz női mellet.

Közvélemény-kutatást tartottak a női súlyemelők között, hogy melyik fogásnem a kedvesebb számukra. A többség a lökésre voksolt, a szakítás ellen különösen a menyasszonyok tiltakoztak.

A harci kedv fokozása érdekében a jövőben csak koedukált edzéseket folytatnak a cselgáncsválogatott tagjai. A legkeményebben küzdő párok az edzőtáborozások idején egy szobában alhatnak, így az éjszakákat is kihasználhatják. A hölgyek védelme érdekében az ippon előtt abba kell hagyni.

Elkészült a tavalyi EFOTT, vagyis az Egyetemisták és Főiskolások Turisztikai Találkozójának mérlege. Az eredmény meglepő: nyolc jövendő egyetemista és hét házasság.

Előétel: megszólal a szakértő

A Utah Jazz egykori mesteréhez, Frank Layden edzőhöz azzal a kéréssel fordult egyik játékosa, hogy csikarjon ki neki fizetésemelést az NBA-s kosárlabdaklub vezetőitől, mivel a felesége a negyedik gyereküket várja. „Édes fiam, erről szó sem lehet – tárta szét a karját a tréner. – Én csak azt tudom értékelni, amit a pályán csinálsz..."

Az NHL legtöbb csapata, így a Toronto Maple Leafs is főállású pszichológust alkalmaz(ott). A derék lélekbúvár fogadóóráin nem volt túl nagy forgalom, hiszen a profi jégkorongozók nem a nyavalygós fajtából valók, sőt... Jeff Reese például ezzel a gonddal fordult a nagy tudású férfihoz: „Úgy érzem, a feleségem az utóbbi időben kissé elhidegült. Mondja, doktor, hogyan lehetne ezt a folyamatot felgyorsítani?"

Férfi junior kézilabda-válogatottunk edzője, Fazekas László híres volt arról, hogy tanítványai minden gondjukkal megkereshették. Egyik lelkes, a keretben még újonc játékosa a fárasztó gyakorlás után ezt kérdezte a mestertől: „Hova juthatok, ha még többet futok, kondizok, és lemondok a napi egy pohár sörömről meg a lányokról?" Az idős és tapasztalt szakember nem sokat gondolkodott a válaszon: „A diliházba, kisfiam!"

Hogy igaz, vagy sem, az valószínűleg már sohasem derül ki, mindenesetre több napon keresztül nevetett rajta az egyik nagy nemzetközi sakktorna teljes mezőnye. A történet szerint az egyik közép-amerikai csapat – hogy melyik, az most nem fontos – négy versenyzője este éppen egy függőjátszmát elemzett a szállodában, amikor kialudt a villany. A sötétben mit tehettek mást, hívták a szerelőt, aki hamarosan megérkezett. Kicserélte a kiégett körtét, majd a létráról lepillantott a félbehagyott partira – és bemondta a kulcslépést.
Persze a versenyzők azonnal felfortyantak, mondván, minek szól bele holmi iparos a „hivatásosok" dolgába. Az önérzetében sértett villanyszerelő méregbe gurult, s kihívta mind a négyüket egy-egy mérkőzésre: győzzön a jobb... Néhány órával később a létra, a kiégett körte és a 4:0-s győzelem birtokában hagyta magára az elképedt, immár nagyon csendes „profi" társaságot...

Első fogás: ők mondták...

„A sikeres lesiklónak jó lécekre és sícipőre, valamint kevés észre van szüksége."
(Paul Accola, az alpesisí-mezőny hajdani egyik legjobbja)

„Üres a fejem, de éppen ez az, amiért tudom élvezni a teniszt és az életet."
(Marat Szafin, Grand Slam-győztes orosz-tatár ütőforgató)

„Nincs semmi mondanivalóm... És ezt csak egyszer mondom!"
(Floyd Smith, a Toronto Maple Leafs hokicsapatának edzője, miután meglepő és súlyos vereséget szenvedtek az Edmonton Oilerstől)

„Ezt a győzelmet kilencven százalékban Capellónak köszönhetjük, aki nagyszerű munkát végzett, és másik kilencven százalékban a játékosoknak, akik nagyszerűen ültették át a gyakorlatba az edzőjüktől tanultakat."
(Franco Sensi klubelnök a Roma bajnoki sikereinek titkáról)

„Egy új nyelv megtanulása nem okozhat gondot. Igaz, én még angolul sem tudok igazán jól..."
(Paul Gascoigne, amikor az olasz Lazióhoz való igazolását tervezte)

„A hétvégén itt volt a feleségem, ám a meccs után megkérdezte: milyen csapatod van neked? Majd fogta magát, összepakolt, és visszatért Salzburgba."
(Slavko Kovacic egykori Vasas-edző, aki egy hét múlva követte a nejét)

„Szívesen bepillantottam volna a Vogts család nappalijába, mondjuk abban a drámai pillanatban, amikor a családfő ismerteti a feleséggel és a gyerekekkel a Vasas, illetve a kuvaiti szövetség ajánlatát."
(Fehér Csaba gondolata, miután nyilvánosságra került, hogy a trénerként pár évvel korábban Eb-győztes szakembert az angyalföldiek is kiszemelték a kispadjukra)

„Csak azt nem tudom, ebben Tokody Tibor emlékezetes öngólja benne foglaltatik-e..."
(Bíró Szabolcs ex-újpesti kapus arról, hogy edzője tizenhat potya gólt varrt a nyakába)

„Nem vagyok egy technikás játékos, de azért furcsa volt, hogy Kispesten nekem is a nyakamig pattant a guruló labda..."
(Dombi Tibor önkritikával is átitatott megjegyzése a Bozsik-stadion akkori gyepéről)

„Simi már futballistaként is vezéregyéniség volt. Egy-egy meccs előtt végigment az öltözőn, megrázott, időnként felpofozott néhány játékost, így buzdítva, tüzelve a társakat. Más kérdés, hogy nem tudom, mennyire lenne sikeres, ha megrázna vagy felpofozna egy esetleges szponzort..."
(Horváth Ferenc reagálása, amikor megtudta, hogy Simon Tibor pályázik a Ferencváros ügyvezető elnöki posztjára)

„Bebizonyítottam, hogy nem szégyen öregnek lenni. Különben is, örökös bajnok lennék, ha a menetek között ehetnék egy falatot."
(George Foreman, a tekintélyes méretű egykori profi nehézsúlyú bokszvilágbajnok, miután 42 évesen kikapott a címvédő Evander Holyfieldtől)

„Még javában játszottunk, amikor a pálya széli operatőr sokadszor is felszólt a mikrofonján – nyilván a rendezőnek –, hogy »figyeljetek, mert mindjárt vége«. Kénytelen voltam rárivallani valami olyasmit, hogy »csihadj már le haver, még nyakig vagyok a melóban«..."
(Pete Sampras teniszfenomén egyik nem mindennapi epizódja)

„Először is rájöttem, hogy a teniszből élek, azaz muszáj megkomolyodnom. Úgyhogy amikor Wimbledonban veszítettem, komolyan a kutyám szemébe néztem, és közöltem vele, most nem engedhetjük meg magunknak, hogy együnk, mert a maminak nem megy mostanság... És mind a ketten baromi éhesek voltunk... Azóta egy kicsit jobban megy, úgyhogy ismét ehetünk..."
(Serena Williams egyik meccsértékelőjéhez hozzákanyarított kis színes kiegészítője)

„Kicsik tudok magyar. Kigombolni, lehúzni bugyit..."
(A Dunaújvárosban légióskodó szlovák Marek Penksa nyelvünk – számára – legfontosabb kifejezéseiről)

Főfogás: szemtől szemben

Örök párharc (változatok a birkózás szakkifejezéseire) címmel sportági szakírónk, Szekeres István „erotikus novellájával" is kedveskedett olvasóinak 1981-ben a Népsport.

„A dél-antropológiai Getsemáne adott otthont az idei birkózó Világkupának. Napsütéses, ragyogó idő fogadta a nagy esemény vendégeit, az ódon város minden gazdagsága kitárulkozott, a bőséges kínálat és az olcsó árak, a gyümölcstől roskadó fák pompája mindenkit megfogott. A sportcsarnok légkondicionált, tágas, gyönyörű. Egyszóval paradicsomi állapotok!

Telt ház előtt jelent meg a szőnyeg két sarkán a Világkupa idei döntőjébe jutott két versenyző, Adam és Eva. A rövid formaságok után nekivetkőztek, s máris megszólalt a gong.

A megszokott tapogatózással kezdődött a találkozó. Már a kölcsönös fogáskeresésből is kiderült, hogy jól felkészült ellenfelek állnak szemben egymással. Adam keménysége és Eva hajlékonyságra alapozott, kifinomult technikája igazi csemegét ígért. Adam lépett fel támadólag, ám túl elhamarkodottan szánta el magát a levitelre, Eva gyors mozdulattal kitért az akció elől.

A következő percben azonban olyan mögékerülés következett, amely az ínyencek igényeit is kielégítette. 1:0 Adam javára. Állásból folytatódott a küzdelem, Adam lankadatlanul ment előre. Résfogással próbálkozott, Eva azonban karberántással válaszolt, s e meglepő húzással máris átvette a vezetést! »Rosszul sült el a dolog...« – panaszolta Adam az első menet utáni szünetben.

A pihenő jót tett Adamnak, új lendülettel támadott. Már a páros combfogás nyakba emeléssel visszaszerezte a vezetést. Ledöntés következett, a második menet első felében teljesen átvette az irányítást. Később azonban visszaesett, látszott, nem bírja az önmaga által diktált iramot.

Eva nagyon taktikusan ekkor még megelégedett azzal, hogy fárasztja ellenfelét. Az utolsó pillanatokban, amikor Adam a térdelőhelyzettel már nem tudott mit kezdeni, jól látszott, hogy csekélyke előnyét képtelen lesz megtartani, ha passzivitásba menekül. A gong mentette meg...

Az utolsó menet előtti szünetben szokatlan pillanatoknak lehettünk tanúi. Adam kimerülten ült a székén, edzője legyezte, biztatta, megpróbálta valahogyan felrázni. »Meg kell próbálnod!« – pattogott a tréner hangja. Adam azonban a fejét rázta: »Nem tudom, nem tudom...«

Ekkor Eva a szőnyeg másik sarkában felállt, s Adamhoz ment. A kezében alma volt. »A tudás almája« – mondta, s odaadta. A közönség vastapsban tört ki a ritka sportszerű jelenet láttán. Legfeljebb az zavarta meg a szép pillanatot, hogy a háttérben Eva edzője, Lucy Fer sátáni mosollyal nyugtázta Adam kiszolgáltatottságát.

És megkezdődött a harmadik menet. Eva nem sokat teketóriázott. Aláfordulással kezdett, s már ismét nála volt az előny. Újabb rohamát Adam egyelőre megfékezte, a huzakodás azonban tovább fárasztotta. Eva egyre nyíltabban támadott. Keresztfogással megragadta ellenfelét, és hátraesésével szemben Adam már tehetetlen volt. A földön combfőfogásos átemeléssel még megpróbálta tisztázni a helyzetet, Eva lábkulcsa azonban olyan erős volt, hogy a menekülésre szinte semmi remény nem maradt.

A nézőtér első sorában Eva édesanyja, Anjos felugrott a helyéről, s teli torokból biztatta gyermekét. No, szegény Adam, ezt hívják kettős járomnak... Ami meg is tette a hatását: Adam megadta magát, két vállra feküdt. Eva megnyerte a Világkupát!

Az esti banketten, amelyet helyi szokás szerint – Eskeuw tiszteletére – eskeuwőnek neveznek, Eva a győztes harci díszében, hosszú fehér ruhában, fehér fátyollal az arca előtt, virágcsokorral a kezében jelent meg. Lapunk zártakor a hét országra szóló közös program még tartott..."

Desszert: sztárrovatunk

Ez volt ám a mágia – mindössze félévnyi győri trénerkedés után „született" az alábbi gyorsjelentés.

Legújabb:
Az esztendő utolsó munkanapjának utolsó percében érkezett a hír: szilveszter éjjelén, pontban 24 órakor nagyszabású ünnepség, mélyreható elemző beszédek, revügörlök és tengernyi pezsgő kíséretében a győri stadion kezdőkörében felavatják Verebes József vezetőedző egész alakos mellszobrát. Verebes József remekmívű alkotását Verebes József jelenlétében Verebes József leplezi le.
(verebes)

BÚÉK!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik