Legértékesebb játékos (MVP): Aaron Rodgers (Green Bay)

A Packers címvédőhöz méltó módon kezdte az idényt, sugárzott róla a magabiztosság, és ez nagy mértékben Aaron Rodgersnek köszönhető, akiről lerítt, hogy akármelyik támadás – akár az összes – során képes pontokat szerezni csapatának. Az alapszakasz legjobb mérlege lett az Green Bayé (15–1), Rodgers megdöntötte az NFL-csúcsot az egy szezonra vonatkozó QB-mutató tekintetében (122.5), 45 passzolt touchdown mellett mindössze 6 interceptiont írhattunk fel a neve mellé, és az elmúlt évek sztárirányítóihoz mérten kiemelkedő mobilis képességével is rengeteget ártott az ellenfeleknek. A Rodgers elleni érvelésnél az első téma, ami szóba kerül, hogy Matt Flynn, a szezonzárón Rodgers pihentetése miatt pályára küldött cserejátékos kivégezte a Detroit védelmét, 6 touchdown passzt kiosztva. Ettől rosszabb játékos lett Rodgers? A társai tették naggyá? Aki látta a Packerst, tudja, hogy nem ez a helyzet. Fordítsuk meg a kérdést. Rodgers nem tudott volna 5-6 TD passzt kiosztani a Lions több sebből vérző secondary-je ellen? A korábban látottak alapján néhány alighanem összejött volna. Oda lehet adni az MVP-címet másnak, ha a liga éllovasának van egy ~50 TD-passzos, a labdára fokozottan vigyázó quarterbackje? Nem valószínű.

Az év legjobb támadója: Drew Brees (New Orleans)

Az év legjobb edzője: Jim Harbaugh (San Francisco)

Játékoskarrierje fényében sokan már Mike Singletary színre lépésekor azt várták, hogy a 49ers visszatérjen a sikeresség útjára, és újra olyan Super Bowl-aspiráns legyen, mint a Joe Montana és Steve Young vezette években. Ehhez képest Singletary megbukott edzőként, már idény közben menesztették, és csak a Vikings linebacker edzői pozícióját bízták rá a 2011-es évben. Félelmetes belegondolni, hogy a 49ers idei nagy menetelésének alapemberei közül „Samurai Mike” összerúgta a port Vernon Davisszel, Alex Smitht pedig a padra ültette, és Troy Smitht dobta a kezdőbe, akinek az idei évben (elég meglepő módon) még csapata sem volt, nemhogy játékpercei. Jim Harbaugh a Stanford egyetemről Orange Bowl győzelemmel távozott, a kétkedők pedig azonnal elkezdtek kombinálni, hogy 2012. áprilisában összejöhet a reúnió, a Frisco elviheti a liga legrosszabb csapataként Andrew Luckot. Ehhez képest a fiatalabb Harbaugh fivér NFC-döntőbe vitte az elmúlt évi drafton 7. helyen választó társaságot, és a Super Bowl-szereplés is csak nüanszokon múlott. Ekkora feltámadásra maximum a legvérmesebb drukkerek számítottak, az év edzője díjnak toronymagas esélyese Jim Harbaugh.

Az év legjobb védője: Jason Pierre-Paul (NY Giants)

A Giants védőfalát a legutóbbi Super Bowl győzelme óta a liga elit egységei közt tartják számon, ezért is nehéz lehet innen kiemelkedőt nyújtani, Pierre-Paulnak viszont ez már másodévesként sikerült. Eleve JPP első körben történő kiválasztása egy meglepő húzás volt Tom Coughlin részéről, és sokan azt sejtették, hogy mivel Osi Umenyiora viszonya megromlott a klub vezetőségével, a helyére érkezik az egykori South Florida-játékos. Nem így történt, Pierre-Paul tavaly még rotációs játékosként került pályára Justin Tuck és Umenyiora helyett/mellett, idén viszont elődei sérülései nagyobb terhet raktak rá, amit maximálisan megoldott. A draft előtt sokan fanyalogtak, hogy csupán atletikus képességeit az NFL-ben nem tudja majd elég hatékonyan használni, Pierre-Paul azonban bizonyította, hogy futball tudása sem csekély. 16.5 sack, 2 labdaszerzés, és a posztján kiemelkedő 86 szerelés került a statisztikai lapjára, nem beszélve a Cowboys elleni sorsdöntő blokkolt mezőnygól kísérletről. A díjazás ugyan csak az alapszakaszbeli teljesítményről szól, de a rájátszás ütközetei látva kijelenthető, hogy JPP remeklése nem a véletlen műve, a liga legjobb csapatai számára is hatalmas kihívás az ő feltartóztatása. Az egyéni díjaknál egyébként is faktornak számít a csapat jó szereplése, emiatt csúszhat le a díjról a szintén fenomenális idényt záró Jared Allen.

Az év legjobb újonc támadója: Cam Newton (Carolina)

Nem volt nehéz dolguk a draft után azoknak, akik a Panthers választását akarták kritizálni. Cam Newton játékában nagyítóval sem lehetett volna találni egyetemi időszaka alatt olyan elemeket, amiket a profi ligában is tanítanak, óriási kockázatot vállalt be Ron Rivera akkor, amikor rá bízta a franchise jövőjét. Newton játéka röviden összegezve annyiból állt, hogy megnézte 3-4, egyetemi szinten jónak számító célpontja közül az egyiket, aki ha nem volt szabadon, akkor lerázta magáról a védőket és megiramodott. Mindezt élményszámba menő sikerességgel tette, az Auburn Tigers bajnok, Newton pedig Heisman-díjas lett, az ország legjobb játékosa. Nehéz volt elképzelni, hogy Newton sikeressége az NFL-ben sem fog visszaesni, mégis ez történt! Rivera mester remek alapot adott azzal, hogy a maga nemében klasszis két tight end, Greg Olsen és Jeremy Shockey érkezett az újonc komfortérzetén javítani, illetve a Williams/Stewart futótandem is végre egészségesen kihúzta az évet. A környezet tehát adott volt, Cam pedig élt vele, pillanatok alatt csodálatos összhangba került Steve Smithszel, és mobilitását is kamatoztani tudta irányítótól szezoncsúcsnak minősülő 14 futott touchdownnal. Legnagyobb hibájaként a túl sok eladott labdát lehet felírni, ami az újoncoknál nem ritka, de ezzel együtt a Panthers 1/1-es csapatból versenyképes franchise-zá érhet, ha őszre a védelem is új vezéreket kap.

Az év legjobb újonc védője: Von Miller (Denver)

Alapvetően nem jellemző, hogy az egyik első kiválasztott játékos a drafton 4–3-as külső linebackerként szerepeljen, hiszen ezen a poszton kevesen tudnak nyerőemberré válni, kevés a lehetőség a nagy játékok bemutatására. A rájuk jellemző piszkos munkát pedig inkább később elkelő védőkre bízzák az edzők. Egyetemi karrierje alatt Von Miller szerepköre sem ez volt, a Texas A&M sémaváltáson átesett védelmében hol 4–3-as DE-ként, hol 3–4-es OLB-ként terrorizálta az irányítókat, és lett sacklista első helyezett harmadévesen. Felépítése azonban a profi szinten kevésnek tűnt ehhez a feladatkörhöz, ugyanakkor játékintelligenciája megengedte, hogy három év alatt a 3. poszton szavazzon neki bizalmat aktuális edzője. Sokan féltették emiatt a karrierjét, mégtöbben értetlenkedtek John Fox 1/2-es választása miatt, de Miller maximálisan meghálálta a belé fektetett bizalmat. Magabiztos, hatékony tagja a denveri védelemnek, és passz siettető képességét kihasználva sackeket, labdaszerzéseket is rendre képes bemutatni. Több dimenziós produkciója miatt viheti el az idei év újonc védője címet a főként a QB-k terrorizálásában jeleskedő 49-es, Aldon Smith elől.

Az év visszatérő játékosa: Willis McGahee (Denver)

A Broncos 30 éves futója már 2004-ben megkapta ezt a címet, az idén pedig újra az esélyesek között köszönthetjük. Akkor egy többszörös bokaszalag-szakadás volt az oka egyéves kihagyásának, amit a 2003-as egyetemi bajnoki döntőben szedett össze, és így profi karrierje is késleltetve kezdődött. A buffalói sikeressége után első baltimore-i évében is 1207 yardig jutott, utána viszont Ray Rice színrelépésével kikerült az elit futók közül. Az elmúlt nyáron érkezett Denverbe, ahol Knowshon Moreno első heti kiesése után a támadósor első számú yard felelősévé lépett elő, a Broncos pedig Tim Tebow csapatba kerülésével a legtöbb yardot futó gárda lett. McGahee 9. idényében a második Pro Bowl meghívóját is megkapta.