„Magyar vagy? Beszélgessünk!” - Super Bowl, a kommentátor szemével

Minden nap folyamatosan frissülő felvezetőcikkünket ide kattintva érheti el!

„Természetesen az első alkalom előtt izgultam a legjobban, az újdonság varázsa azért már elmúlt – mondja Faragó Richard. – De azért most is van mire figyelni, hiszen ezúttal először hidegben, szabadtéren közvetítünk. Állítólag minket egy fokkal védettebb helyre ültetnek, mint a nézőket, de azért izgalmas lesz, ráadásul ha leesik a hó New Yorkban, akkor már a stadionba eljutni sem lesz egyszerű. Márpedig azért illene ott lenni… Az is mindig izgalmas kihívás, hogy miután egy egész szezont a tévéről közvetítettünk otthon, élőben egészen más minden. Nekem van már húszéves rutinom ebben, de a szakkommentátoroknak nem egyszerű megszokni, mikor nézzék a pályát, mikor a monitort, hiszen rengeteg inger éri őket. Ez ugyanis nekünk elsősorban munka: tudjuk, hogy hány százezren cserélnének velünk csak Magyarországról, de nem azért vagyunk kint, hogy élvezzük a meccset, hanem hogy a lehető legjobban közvetítsük.”

Így aztán Ricsinek kedvenc mérkőzése sincs – legalábbis nem futballszempontból választ.

„A New Orleans 2009-es győzelme az Indianapolis ellen – az a kedvencem – mondja. – Ott sikerült a legjobban a közvetítés. De az Arizona és a Pittsburgh csatája vagy a Giants utolsó perces fordítása a New England ellen is nagyon emlékezetes. Sőt valamiért szinte mindegyik meccs az: az NFL varázsát éppen az adja, hogy szinte nincs unalmas meccs, ráadásul itt a tét nemhogy agyonnyomná a játékosokat, inkább arra inspirálja őket, hogy a legtöbbet hozzák ki magukból.”

A Super Bowl-látogatások sava-borsa a konkrét mérkőzés mellett az interjúk lehetősége: az egész világból özönlenek a tévések, hogy csak egyetlen kérdést feltehessenek a szupersztároknak. Faragó Richard alapállása viszont kicsit más.

„A legnagyobb sztárokhoz nem olyan egyszerű közel kerülni, hiszen ott a legnagyobb a tülekedés: előfordulhatna, hogy fél órát állunk sorba a harmincöt perces interjúidőből Peyton Manning előtt, hogy feltegyünk neki egyetlen kérdést, és mehetnénk is a dolgunkra – jegyzi meg. – Ehelyett inkább a kevésbé híres játékosokat keressük, egyrészt ők beszédesebbek is, nemcsak a betanult sablonszöveget mondják fel, másrészt pedig előfordulhat, hogy aztán ők lesznek a meccs kulcsemberei. A 2009-es nagydöntő előtt például kedélyesen csevegtünk tíz percet a New Orleans Saints védőjátékosával, Tracy Porterrel, akihez senki sem ment oda rajtunk kívül, a meccsen pedig ő szerezte meg és vitte vissza touchdownra a meccslabdát.”

Ráadásul az interjúdömpingbe belefáradó NFL-játékosok is értékelik, hogy végre nem a szokásos hazai médiaverklit kell tekerniük, hanem távolról érkezett, érdekes emberek érdekes kérdéseket tesznek fel nekik. A magyar stáb például örömteli egzotikumot jelent egy NFL-öltözőben, és ezt a maga hasznára is tudja fordítani.

„Olykor sokat segít, hogy magyarok vagyunk. Garrett Hartleynak, a New Orleans akkori rúgójának például felcsillant a szeme, mikor meghallotta, hogy honnan jöttünk, és örömmel mesélte, hogy már járt is Magyarországon – tudjuk meg Faragó Richardtól. – Az újságírókkal alapesetben elég morózus New England-edző, a legendás Bill Belichick is kimondottan kedves volt – vagy azért, mert már minden amerikai kolléga kihúzta nála a gyufát valamivel, velünk viszont még nem volt konfliktusa, vagy a horvát származása miatt kicsit az őseire emlékeztettük. Azért amikor a Baltimore kegyetlen védőjével, a legendás Ray Lewisszal – akinek én tehettem fel aktív pályafutása utolsó kérdését – beszélgettem, eszembe jutott közben, hogy kicsoda is valójában, aki itt áll fél méterre tőlem, a Pittsburgh kőkemény játékosáról, James Harrisonról meg csak annyit, hogy Kovács Sanyi barátom nem egy ijedős gyerek, de tőle azért ő is tartott kicsit…”

Beharangozónkat ide kattintva olvashatja el! A 48. Super Bowlról élő tudósítással jelentkezünk!

FAGYPONT – LEGYŐZI-E MANNINGÉKET AZ IDŐJÁRÁS?