A szavazásra felkért 50, NFL-lel foglalkozó újságíró közül 30-an szavaztak a Hazafiakat 14 győzelemmel alapszakasz-elsőséghez segítő Belichickre, míg a Tampa Bay Buccaneerst irányító Raheem Morris 11.5 vokssal végzett a második helyen.

Belichick legnagyobb érdemének azt tartják, hogy az újjáépítés alatt álló New Englandből, rengeteg újoncból és egészen elképesztően sok, 18, drafton senkinek sem kellő (pedig azért évente 256-ot kiválasztanak a csapatok a legjobb egyetemisták közül) játékosból gyúrt össze olyan alakulatot, amely 14 győzelemmel és két vereséggel az alapszakasz legjobbjaként zárt.

Belichicket harmadik alkalommal választották meg a legjobb edzőnek 2003 és 2007 után, így már csak a Hírességek Csarnokába is bekerülő, négyszeres első Don Shula áll előtte ebben a rangsorban.

„A Patriots mai működési szisztémája Robert Kraft (tulajdonos) és Bill Belichick érkezésével alakult ki, és nem változott semmit, amióta idejöttem – mondta Tom Brady, az együttes irányítója. – Mindig azt tették, és teszik majd, ami a csapat érdekeinek a legjobb, és továbbra is meg fogják találni azokat az önzetlen játékosokat, akik imádnak keményen dolgozni, versengeni és arra törekedni, hogy a lehető legjobb eredményt érjék el.”

Aztán még jobbá teszi az együttest.

„Ő biztosítja, hogy ne váljunk elbizakodottakká az öltözőn kívüli hangok hatására egy-egy nagy siker után, és megérteti a játékosokkal, hogy minden egyes mérkőzés kemény az NFL-ben, nincs könnyű ellenfél, nincs, akit le lehetne becsülni” – tette ezt már hozzá a Pro Bowlra is meghívott elkapó, Wes Welker.

Belichick a Patriotsnál eddig 126 győzelmet ért el 50 vereséggel szemben az alapszakaszban, és emellett a rájátszásban 14 siker (köztük 3 Super Bowl-gyűrűt érő) mellett is csak ötször kapott ki. 71.6 százalékos nyerési hatékonysága a nyolcadik legjobb a liga történetében, és a mostani 14–2-es mérlegével az első edzővé avanzsált, aki legalább négyszer 14 sikerrel zárta az alapszakaszt.

A New Englandben a szezon végére 27 olyan játékos lépett pályára (köztük 12 újonc), akik legfeljebb harmadik szezonjukat töltötték az NFL-ben, jócskán megfiatalítva a keretet, főleg a védelmet újjáépítve (azon belül is főleg a secondaryre koncentrálva).

A Patriots ráadásul idény közben elcserélte a liga egyik legjobbjának számító elkapót, Randy Mosst, valamint korábbi 1. körös választott futóját, a várakozáson alul teljesítő Laurence Maroneyt. A Moss helyére Seattle-be visszahozott (korábban 2002-től 2005-ig már játszott New Englandben), sérülései miatt leírt Deion Branch (11 találkozóján csak összeszorgoskodott 706 yardot és 5 TD-t), valamint a korábban draftolatlan BenJarvus Green-Ellis (1008 yard, 13 TD), Danny Woodhead (547 futott, 379 elkapott yard, 5 illetve egy TD-vel) futóduóval azonban feledtették a távozókat, és nagyszerű támadójátékot mutattak be (32.4 mérkőzésenkénti szerzett pontjuk magasan a legjobb volt a ligában – a második a San Diego Chargers 27.6-tal).

A második helyen záró Raheem Morris nem kisebb bravúrt hajtott végre, mint a teljesen szétesettnek tűnő, 3–13-as szezont produkáló Tampa Bay Buccaneersből a második évadjában 10–6-os, a rájátszásba kerülésért még az utolsó fordulóban is harcban lévő együttest varázsolt, úgy, hogy szezon közben 14 játékosa is sérültlistára került (igaz, például Belichicknél is 14 játékos került IR-re).