CSILLAG PÉTER
CSILLAG PÉTER
2018.10.31 11:09 Frissítve: 2018.11.05 13:23

Nincsenek szent tehenek – exkluzív interjú Willy Sagnollal

Tíz év múlva senki sem emlékszik a Deschamps-csapat szerencséjére – vallja a volt Bayern-hátvéd, akinek van egy jó ötlete Dárdai Pál számára.

Az őszinteség, a korábbi remek futballisták látásmódja viszi előre a labdarúgást, nem véletlen, hogy Willy Sagnol (jobbra) elismeri azt, amit Dárdai Pál végez a Hertha élén (Fotó: AFP)

 

– Mi tette Franciaországot 2018-ban világbajnokká?
– Legfőképpen az, hogy a torna közben valamennyi játékosa rádöbbent, egyedül képtelen győzni – válaszolta a Párizsban televíziós szakkommentátorként dolgozó, negyvenegy éves Willy Sagnol. – A felismerés következménye volt a nagyfokú fegyelem, az erős összetartás, és az, hogy a futballisták tiszteletben tartották az edzői utasításokat, még akkor is, ha azzal feladták törekvésüket a szép játékra.

– Mondják, az idei győzelemhez kellett a két éve elbukott Eb-döntő tapasztalata is.
– Lehetséges. Ki tudja, milyen emlékek rögzültek a játékosokban a Portugália elleni, Franciaországban elveszített döntőről. Mégsem vagyok biztos benne, hogy egy nemzetközi tornán az jár a futballisták fejében, hogy mi történt velük régebben. Két év sok idő. Talán Didier Deschamps szövetségi kapitány más beszédet mondott Moszkvában a Horvátország elleni vb-döntő előtt, mint amilyennel a párizsi mérkőzést megelőzően próbálta ösztökélni a csapatát. Feltételezem, tanult a hibáiból.

EXKLUZÍV CIKKSOROZAT AZ NS-BEN!
1. A francia vb-siker nyomában: zakatol a párizsi tehetséggyár
2. Liberté, égalité, Mbappé – az új jelszót fújja már Franciaország
3. A vb-győzelem csak kirakat – interjú Raymond Domenechkel
4. Nincsenek szent tehenek – exkluzív interjú Willy Sagnollal
5. Magyar szemmel – interjú Lőw Zsolttal, a PSG segédedzőjével + interjú Bölöni Lászlóval, a Nancy, a Stade Rennais, a Monaco és a Lens korábbi edzőjével
6. Az 1998-as szivárványnemzedéktől a 2018-as Bataclan-nemzedékig

– Hiába a fényes siker, némelyek bírálták a francia csapatot az időnkénti színtelen játéka miatt. Miként jellemezné a Deschamps-féle stílust?
– Ha végignézünk évszázadunk világbajnokain – Brazílián, Olaszországon, Spanyolországon, Németországon és Franciaországon –, beláthatjuk, bizonyos szempontból mindegyik csapat pragmatikus célfutballt játszott. A győztes futballisták agya komputerként volt beprogramozva. Nem lehet már világbajnokságot nyerni romantikus látványfutballal, azok az idők elmúltak. Oroszországban a francia válogatottat a szerencse is segítette: Spanyolország és Németország korszaka éppen leáldozott, Brazíliának nem jött ki a lépés, Olaszország hiányzott, Argentína pedig pocsék védelemmel akart helytállni, nem ismerve fel, hogy nem szabad egyetlen játékos, Lionel Messi köré építeni mindent. Ne feledkezzünk el a minket támogató játékvezetői döntésekről, a videobíró segítségéről sem, ám a kedvező körülményeket ismerve sem mondhatjuk, hogy Franciaország tálcán kapta az aranyérmet. Tíz év múlva senki sem emlékszik majd ezekre a részletekre, csak a második vb-csillag marad meg a mezen.

– „Franciaország az új Németország” – mondta nemrég Gary Lineker a két csapat Nemzetek Ligája-mérkőzése után. Vajon felvirradt a futballban a francia korszak?
– Gary Lineker hajlamos nagyokat mondani, aztán vagy igaza lesz, vagy nem. Didier Deschamps csapatával kapcsolatban igaz, hogy a németekre jellemző gyakorlatias, eredményközpontú felfogás követője, de minden a szervezettségen és egyes játékosok kiemelkedő tehetségén múlik. Kőkemény a versengés manapság, nagy harcot kell vívnia egy csapatnak, ha huzamosabb ideig fenn akar maradni a csúcson. Feljogosítja a franciákat az álmodozásra, hogy a válogatott viszonylag fiatal.

– A francia utánpótlás-nevelés csodájára járnak. Az U21-es válogatott korábbi szövetségi edzőjeként miben látja a rendszer főbb erényeit?
– A hatékonyság biztosítéka, hogy a képzési módszer átfogó. Amire végigjárja a lépcsőfokokat, a francia fiatal sokoldalú, kész futballista lesz. Bármely európai bajnokságban megtalálja a helyét, nincsen alkalmazkodási nehézsége. A válogatottnak és a kluboknak ez óriási luxus.

– Könnyebben viselik a francia játékosok az idegen körülményeket, a külföldi ligák sajátosságait?
– Abszolút.

Hűség a szakítás után
„Van egy történet Gérard Houllier-vel kapcsolatban, amelyet csak a bennfentesek ismernek. Amikor 2005-ben megnyerte a Liverpool a Milan elleni Bajnokok Ligája-döntőt, Steven Gerrard és Jamie Carragher behívta a francia edzőt az isztambuli öltözőbe, kérve, ünnepeljen velük. A csapat menedzserét akkor már, ugye, Rafael Beníteznek hívták...” – Rico Rizzitelli, a Libération és a So Foot szabadúszó újságírója, az NS felkért szakértője.

– Miben mutatkozik ez meg?
– Kilenc évig játszottam a Bayern Münchenben, a saját példámat tudom felhozni. Münchenben ha valaki mondott neked valamit, befogtad a szádat és csináltad. Az már a te feladatod volt, hogy megértsed, miért és hogyan kell az utasítást végrehajtani. Lehetsz akármilyen csodálatos futballista, a nemzetközi futball nagy csapatainál előbb-utóbb rádöbbensz, a klub, az intézmény mindig nagyobb nálad. Ha okos és rátermett vagy, gyorsabban és hatékonyabban alkalmazkodsz.

– Alaposan ismeri a két ország futballkultúráját: miben tér el a világbajnoki győzelem fogadtatása, értékelése Németországban, illetve Franciaországban?
– A 2014-es aranyérem után Németország ugyanabba a hibába esett, mint 1998-ban Franciaország vagy később Olaszország és Spanyolország. Elhitte, hogy ami egyszer működött, örökre működik majd. A modern futball alapja a sebesség, az intenzív játék, és a képesség az újabb és újabb erőfeszítésre. Ennek megfelelően kell a válogatott játékosait is kiválasztani. Világossá vált, a németeknek meg kell kérdőjelezniük módszereik hatékonyságát, amiként megtették a kilencvenes évek végén átélt kudarcaik után. Franciaország futballja az 1998-as vb és a 2000-es Eb megnyerése után mozdulatlanná vált, ültünk a babérjainkon, és egyszer csak azt vettük észre, hogy a válogatott szétesett. Nem voltunk elég körültekintők, nem figyeltünk magunkra. A világbajnokokra leselkedő nagy veszély, hogy hazájukban szent teheneknek számítanak. Szerencsére Deschamps a helyén kezeli a sikert, képes elejét venni a bajnak.

Erő, lendület, alázat – Willy Sagnol (19) szerint ez a topfutball alaptétele (Fotó: AFP)
Willy Sagnol a Sky Sportsnak a 2006-os vb-döntőről, és Zinédine Zidane hírhedt fejeséről
 „Elfogadhatatlan mozdulat volt Zinédine Zidane-é, még akkor is, ha ő a francia futball valaha élt egyik legnagyobb játékosa. A döntő után mérgesnek lenni sem maradt erőnk, de később előfordultak olyan pillanatok, amikor haragudtam rá a történtek miatt. Utóbb kicsit Zidane felelősségének is éreztem, hogy nem lehettem világbajnok...”

– Nemrég egy interjúban felhívta a figyelmet, Kylian Mbappét megzavarhatják az Aranylabdáról dédelgetett álmai. Milyen tanáccsal szolgálna neki?
– Semmilyennel. Döntse el ő, mi a fontosabb. Amúgy ellene vagyok az Aranylabdának. A futball csapatsportág, nem egyéni műfaj. Na jó, lehet, hogy ha egy európai szupercsapat csatáraként rugdostam volna idényenként ötven gólt, most mást mondanék...

– Ha rendeznének egy képzeletbeli hármas tornát az 1998-as, a 2006-os és a 2018-as világbajnoki döntőben játszó francia csapat részvételével, mi lenne a sorrend?
– Nem kérdéses, hogy az 1998-as nyerne. Az a csapat megtörhetetlen, verhetetlen. Lehet, hogy nem a legtehetségesebb játékosokból állt, de rendkívül szilárd és érett társaság volt.

– A Bundesligában Bayern-játékosként számos alkalommal, megbízott Bayern-edzőként egyszer találkozott Dárdai Pállal. Miként értékeli a Hertha edzőjének munkáját?
– Elismerésre méltó, hogy ennyi ideje kiemelkedően teljesít a berlini csapat élén. Korábban rengetegszer játszottam ellene, és mindig örömmel tölt el, ha látom, hogy egy korábbi meghatározó futballista megtalálja a számítását edzőként is.

– A müncheni környezetet ismerve elképzelhetőnek tartja, hogy egy napon a Bundesliga csúcskispadján, a Bayern Münchenén lássuk őt viszont?
– Képes lenne a feladatra. Előbb azonban a magyar válogatottat kellene visszasegítenie arra a szintre, amilyent a fényes múltja alapján megérdemel.

Gérard Houllier megsúgta a receptet

„Ha jó játékosokat akarsz, jól kell őket edzened. Ha jó edzéseket akarsz, jó edzőket kell bevetned. Ha jó edzőket akarsz, jó edzőképzésre van szükséged” – világított rá a sarokpontra a francia labdarúgás egyik legmegbecsültebb szaktekintélye, a korábban egyebek mellett a francia válogatott szövetségi kapitányaként (1992–1993), a Liverpool menedzsereként (1998–2004), valamint a Paris Saint-Germain (1985–1988) és a Lyon vezetőedzőjeként (2005–2007) is dolgozó Gérard Houllier, aki vállalta, hogy a Nemzeti Sportnak beszél a világbajnoki cím mögött álló franciaországi futballrendszer legfontosabb elemeiről.

A minőségi és igen szigorú edzőképzés után a második pont a tizenkettő és tizenöt év közötti korosztályra fordított kiemelt figyelem – mondta a 71 éves szakember. – Rengeteget dolgozunk ezzel a generációval, a középpontban a képességek fejlesztése áll, erre épül aztán minden a tizenöt és tizenkilenc év közötti időszakban. Meghatározó, hogy a klubokkal együttműködve a legtehetségesebb játékosokat együtt eddzük, a csúcsintézmény a clairefontaine-i akadémia, ahonnan kifutott William Gallas, Nicolas Anelka, Thierry Henry nemzedéke, most jön a következő, Kylian Mbappéval az élen. A francia modell harmadik pillére a szövetség alapos szervezőmunkája és a megfelelő versenyeztetés. Van tapasztalatom bőven, tíz évig felügyeltem a munkát szakmai igazgatóként.”

Mi több, Gérard Houllier 1992-től egy évig francia szövetségi kapitányként is dolgozott, ám miután az 1994-es vb-selejtezősorozat utolsó két mérkőzésén az Éric Cantona, Jean-Pierre Papin, David Ginola nevével fémjelzett csapattal sem sikerült Izrael és Bulgária ellen összekaparniuk a szükséges egy pontot, az amerikai vb elúszott, neki pedig mennie kellett. Az edző határozottan állította, az akkori kudarcélmény tapasztalata is kellett az 1998-as vb-győzelemhez. A franciaországi tornán robbant be az angol válogatott Michael Owen, aki aztán a Houllier-féle Liverpool 2001-es öt trófeanyerésében (UEFA-kupa, FA-kupa, angol Ligakupa, angol és európai Szuperkupa) is kulcsszerepet játszott.
„Gyorsaságát, gólérzékenységét tekintve sokszor őrá emlékeztet Kylian Mbappé, bár Owen a kapu előtt veszélyesebb volt” – vont párhuzamot a francia szakember, aki máig szoros kapcsolatot ápol angliai sikerklubjával. Végül pedig azt is elárulta, gyermekkorában mély nyomot hagyott benne édesapja felháborodása, aki a magyar válogatott őszinte csodálójaként nehezen emésztette meg, hogy az 1954-es világbajnokság döntőjében a németek nyertek.