Portré Eden Hazard-ról, a labdarúgás leglustább szupersztárjáról

„Eden Hazard a leglustább futballista, akit életemben láttam. Az edzésen sohasem erőltette meg magát, a mérkőzés előtti vacsorán pedig el tudott ücsörögni húsz-harminc percig is a rizspudingját majszolgatva, annyira szeretett enni. Klasszis játékos, egy percig sem lehet vitatni, de mégis bennem van, hogy mennyivel többet kihozhatott volna a pályafutásából, ha szorgalmasabb, és mindent a labdarúgásnak rendel alá.”

A visszavonulását 32 évesen bejelentő Eden Hazard-ról korábbi csapattársa, John Obi Mikel fogalmazta meg a fenti véleményt idén tavasszal a Dubai Eye rádiócsatornának adott interjújában, és nehéz vitába szállni vele. A belga klasszisra kétségkívül generációjának egyik legjobb játékosaként fognak emlékezni, és az is tény, hogy Bajnokok Ligája-, Európa-liga-, valamint Premier League-győztesként korántsem nevezhető sikertelennek a pályafutása, mégis... A 2018-as oroszországi világbajnokság és a rákövetkező bajnoki idény végén, a Real Madridba igazolásával mintha megtört volna valami. Sérüléssel küzdött, elhízott, valójában sohasem hozta magát formába, és csak árnyéka volt annak a futballistának, akit korábban a Chelsea-ben és a belga válogatottban láthattunk.

EDEN HAZARD LEGSZEBB GÓLJAI

Persze akik közelről követték végig a pályafutását, nem lepődtek meg túlzottan azon, ami Madridban történt. Hazard-nak már fiatalon sem a fegyelem volt az erőssége. A Lille utánpótlásában 16 évesen profi szerződést ajánlottak neki, 17 évesen már alapembernek számított, és a belga felnőttválogatottban is bemutatkozott, 20 évesen pedig összetűzésbe került Georges Leekens szövetségi kapitánnyal. A később a magyar nemzeti együttest is irányító szakember Hazard munkamorálját kritizálta, mondván, nem dolgozik teljes erőbedobással edzésen, ezért hiába teljesített időnként kiemelkedően, ritkán játszott végig mérkőzést. Így történt ez 2011. június 3-án, a Törökország elleni vb-selejtezőn is, amikor a 60. percben lecserélte a szövetségi kapitány, Hazard pedig lesétált a pályáról, átöltözött, és miközben még tartott a találkozó, családtagjaival beült egy gyorsétterembe hamburgerezni. Leekens nem díjazta a viselkedését, a következő válogatott meccsen kihagyta játékosát, aki a századik válogatottsága előtt már csak vicces anekdotaként emlegette a történteket.

„Az a hamburger tett »legendává« a nemzeti együttesnél – mondta a belga RTBF rádióadónak nyilatkozva. – Hülyeséget csináltam, nem kérdés, de visszagondolva rá, már csak nevetek rajta. Nem tudom, meddig fogok futballozni, sohasem tűztem ki magam elé célt. Talán ameddig a testem engedi, vagy nem tűnik fel egy fiatal, aki kispadra kényszerít. Talán olyan leszek, mint Gianluigi Buffon, és negyvenéves koromig játszom.”

A 2019-es jóslat végül nem vált valóra. Amíg az olasz világbajnok kapus csak idén nyáron, 45 esztendősen vonult vissza, Eden Hazard októberben, 32 évesen befejezte profi pályafutását, amelynek azért bőven voltak látványos szakaszai. A belga támadó összesen három klubban játszott 16 év alatt, és sehonnan sem távozott üres kézzel. A Lille-t francia bajnoki címhez és kupagyőzelemhez segítette, a Chelsea-vel Angliában mindent megnyert, és kétszer magasba emelte az Európa-liga trófeáját, a Real Madriddal pedig a spanyol címeken kívül a hiányzó nemzetközi trófeákat, köztük a legrangosabbat, a Bajnokok Ligájáét is.

A legjobban kétségkívül 2012 és 2019 között Londonban teljesített, a Chelsea-ben játszott hét éve alatt csak a Manchester United kapusa, David de Gea (246) lépett pályára többször nála (245) a Premier League-ben. Játékstílusát jól jellemzi, hogy az Angliában töltött időszakában a legtöbb sikeres csel (909) hozzá fűződik, miközben összesen 638-szor szabálytalankodtak vele szemben. Szintén rekordtartó a magának vagy csapattársainak kidolgozott gólhelyzetek számában (595), 85 gólját és 54 gólpasszát tekintve pedig csak Didier Drogba és Frank Lampard járult hozzá több gólhoz a Chelsea szerelésében a Premier League 1992 óta íródó történetében.

A belga válogatottban a kétezertízes „aranygeneráció” tagja, a jelzőt ugyanakkor illik idézőjelbe tenni, mivel hiába Thibaut Courtois, Kevin De Bruyne, Eden Hazard, Romelu Lukaku és a többiek nagyszerű teljesítménye, egyetlen tornát sem nyert meg a csapat. Három világbajnoksága közül a 2018-as sikerült a legjobban, amelyen három góllal és két gólpasszal zárt, Belgium pedig miután a későbbi győztes franciáktól az elődöntőben kikapott, Angliát legyőzve bronzérmes lett. Európa-bajnokságon ugyanakkor 2016-ban és 2021-ben is a negyeddöntő jelentette a végállomást. Utolsó nagy tornáján, a 2022-es világbajnokságon a Real Madridban látott formahanyatlása miatt mindössze 126 játékpercet kapott, a széthúzásoktól terhelt csapat a csoportjából sem jutott tovább.

„Nem érdemeljük meg az »aranygeneráció« nevet, amíg nem nyerünk valamit – nyilatkozta Eden Hazard 2018-ban a fifa.com oldalának adott interjúban. – Az oroszországi világbajnokságon megvolt rá az esélyünk, minden mérkőzésen fantasztikusan futballoztunk, Franciaország ellen, mondjuk, nem bántam volna, ha kevésbé játszunk jól, de nyerünk… Sajnos az utóbbi időben sérülésekkel küzdöttem, de visszatérek, és megmutatom, hogy még mindig a világ élvonalába tartozom.”

A lelkesedés a 2018–2019-es idényben még hajtotta Eden Hazard-t, a Real Madrid ki is fizetett érte 115 millió eurót a Chelsea-nek, a következő évek viszont csillogás helyett a leépülést hoztak. Hazard négy idény alatt összesen 76-szor lépett pályára a Real játékosaként, és bár minden fontos trófeát megszerzett, végig sérülésekkel, túlsúllyal és formaingadozással küzdött, valamint a vezetőedzőkkel, Zinédine Zidane-nal és Carlo Ancelottival sem találta meg a közös hangot. Az egykori szupersztárt senki sem sajnálta, amikor idén nyáron kilépett a Real Madrid öltözőjéből, a belga labdarúgás korszakos alakjának pályafutása amilyen magaslatokra ért fel Angliában, olyan dicstelenül zárult Spanyolországban.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. október 21-i lapszámában jelent meg.)