Bámulatos hasonlóság

Négy éve kéz a kézben búcsúztak el a kontinensviadaltól a szerdán Lódzban randevúzó válogatottak: a 2003. október 11-i budapesti 2–1-es győzelem Eb-pótselejtezőt ért volna Pawel Janas csapatának, ha a lettek ugyanazon a napon nem fosztották volna meg „ezeréves”, hazai tétmérkőzéseken őrzött veretlenségétől a svéd együttest (0–1). Számos ponton azóta is bámulatos hasonlóságot mutat a két ország labdarúgása, igaz, a főbb paramétereket, a problémakezelést, a sportág menedzselését tekintve nyoma sincs azonosságnak.

KLUBCSAPATOK.

Statisztikával kezdünk: 2003 ősze óta a két ország csapatai a BL-ben és az UEFA-kupában sem kényeztették el a drukkereket. A különbség csupán annyi, hogy a lengyelektől három (Groclin, Amica Wrónki, Wisla Kraków), tőlünk pedig két (Debrecen, FTC) gárda jutott fel az UEFA főtáblájára.

KAPITÁNYOK.

A lengyel válogatott a 2006-os vb-re – a 2003-as fiaskó után Pawel Janas „megmagyarázhatatlan” okból a helyén maradhatott… –, ellentétben a magyarral, kvalifikálta magát, igaz, Németországban ugyanúgy bennragadt a csoportban, mint négy évvel korábban. Pedig kapitányok terén (az adott periódusra fókuszálva) a magyar szövetség áll „jobban”: Janast 2006 nyarán a holland Leo Beenhakker váltotta a kispadon, míg a Róbert Károly körúti, utóbb kőérbereki MLSZ-bázison Gellei Imre irodájába előbb Lothar Matthäus, majd Bozsik Péter, tavaly ősszel pedig Várhidi Péter bútorozott be.

BOTRÁNYOK.

Nem is olyan rég elég témát szolgáltatott a lengyel szövetség: a bajnokságot érintő fogadási – korrupciós – botrányban játékvezetők, menedzserek, funkcionáriusok, klubelöljárók is belebuktak, a rendőrség több tucat érintettet „lekapcsolt”, a sportminiszter felfüggesztette a labdarúgó-szövetséget. A skandalumba kis híján belebukó Michal Listkiewicz a helyén maradhatott, a sportminisztert ellenben felállította Jaroslaw Kaczinsky kormányfő. Nem mellékesen: a lengyelek (az ukránokkal társulva) ilyen előzmények után nyerték el a 2012-es Európa-bajnokság rendezési jogát.

STADIONHELYZET.

A torna követelményeinek megfelelő stadionnal pillanatnyilag a lengyelek is annyival rendelkeznek, mint mi (nullával…), igaz, az utánpótlásvonalon arrafelé lényegesen rózsásabb a helyzet.

UTÁNPÓTLÁS.

A menedzselés kifizetődő üzlet, avagy az utánpótlásba érdemes elsősorban befektetni, amire a lengyelek – nálunk feltétlenül hamarabb – ráeszméltek. Feltehetően erre vezethető vissza, hogy Varsóból vagy Krakkóból nem fillérekért és nem tizenéves sihederek igazolnak Nyugat-Európába.