Üstökön ragadtuk az esélyt: kint vagyunk az Európa-bajnokságon!

EURÓPA-BAJNOKI SELEJTEZŐ
9. FORDULÓ
G-CSOPORT
Bulgária–Magyarország 2–2 (1–1)
Szófia, Vaszil Levszki Nemzeti Stadion, zárt kapuk mögött. Vezette: Stefanski (lengyel)
BULGÁRIA: Naumov – V. Popov, A. Petkov, Antov, Nedjalkov – F. Krasztev, Csocsev (Atanaszov, 43.), Gruev – Deszpodov (Ruszev, 83.), Mincsev (Kolev, 72.), Delev (Sz. Ivanov, 83.). Szövetségi kapitány: Ilian Iliev
MAGYARORSZÁG: Dibusz – Botka (Kalmár, 81.), Lang, Szalai A. – Nego (Gazdag, 81.), Nagy Á., Styles, Kerkez – Szoboszlai D., Csoboth K. (Nagy Zs., 59.) – Ádám M. (Németh A., 74.). Szövetségi kapitány: Marco Rossi
Gólszerző: Delev (24.), Deszpodov (79. – 11-esből), ill. Ádám M. (10.), A. Petkov (90+7. – öngól)
Kiállítva: Antov (36.), ill. Kerkez (57.)

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

OLDALAKAT ÍRHATNÁNK TELE azzal, mi is vezetett odáig, hogy végül Szófiában meg lehetett rendezni a Bulgária–Magyarország Európa-bajnoki selejtezőt, de borítsunk most már fátylat erre az elképesztő mizériára, a régi mondás is úgy tartja, hogy akasztott ember házában nem illik kötelet emlegetni – márpedig a mérkőzésnek végül otthont adó szófiai stadion (egyben a Levszki Szófia klubcsapat) névadóját, Vaszil Levszkit, a bolgárok forradalmárát 1873-ban sajnálatos mód felakasztották.

A bolgár szurkolók azonban nem feledkez(het)tek meg arról, miből is fakadt az egész ügy, és eltökéltnek mutatkoztak abban, hogy tüntetés formájában hangot adnak a labdarúgásuk mélyrepüléséért hibáztatott szövetségi vezetők, elsősorban az 1994-es vb-hős kapusból lett elnök, Boriszlav Mihajlov elnökkel szembeni elégedetlenségüknek. A mérkőzést zárt kapussá tudta tenni a bolgár szövetség, az emberek utcára vonulását azonban nem akadályozhatta meg, így tudni lehetett, hogy a mérkőzés biztosítására kirendelt mintegy 1600 rendőrnek nehezebb éjszakája lesz, mint Daniel Naumov kapusnak egy Szoboszlai Dominik-szabadrúgásnál.

A szurkolók békés tüntetést hirdettek meg a rendőrsorfallal teljesen körülkerített stadionhoz, de nem lehetett tudni, mikor szabadulnak el az indulatok, pláne azután, hogy a mérkőzés napján olyan újságcikkek láttak napvilágot Mihajlov elnökről, ami még inkább gyufa lehetett a tűzre. Ezen cikkek szerint a futballvezető pofátlanul sok, 50 ezer eurós havi fizetésért dolgozik, miközben a válogatott és a bolgár klubfutball kilátástalan helyzetben van, továbbá „alkoholista”, jelenleg pedig egy szállodában „bújkál”, ahol rendőrök őrzik éjjel-nappal.

 

Tapasztalatunk szerint a bolgár fővárosba érkező több száz magyar szurkoló (akikkel kapcsolatban a meccs előtt nem sokkal érkezett a hír: az MLSZ mindenkit teljes mértékben kártalanít, aki jegyet vásárolt a szófiai meccsre) szolidaritásáról biztosította a hazai drukkereket, a két tábor között barátságos volt a viszony. Nem is a mieinkkel volt dolguk a rendfenntartóknak, az övéikkel annál inkább, és már egy órával a kezdőrúgás előtt munkába is kellett állnia a rendőrség tömegoszlató vízágyújának, durrogtak a hanggránátok és záporoztak az elnököt szidó rigmusok.

Ennyit a bolgárok belügyéről, térjünk át inkább arra, amiért a magyar csapat érkezett a bolgár fővárosba. Az pedig a legalább egy pont, ami örök időkre a magyar futball zarándokhelyévé tehetné a stadiont, amely a Népstadion (1964, Franciaország elleni 2:1, összesítésben 5:2), Belgrád (1972, a Románia elleni 2–1), a Groupama Aréna (2015, a Norvégia elleni 2–1, összesítésben 3–1) és a Puskás Aréna (2020, 2–1 Izland ellen) után a magyar futball ötödik helyszíne lehetne, amelyben Eb-kijutást lehetett ünnepelni.

Meglepetés nem volt Marco Rossi kezdőcsapatában, előzetesen az volt csak kérdés, ki kap helyet jobb oldali belső védőként és jobb oldali középpályásként, a szövetségi kapitány végül Botka Endre, illetve Loic Nego szerepeltetése mellett döntött a két poszton. Az egyik szélső támadó szerepkört Sallai Roland sérülése miatt Csoboth Kevin vette át, aki először lehetett kezdő címeres mezben. A bolgárok ezen a meccsen bemutatkozó szövetségi kapitánya, Ilian Iliev a taktikai formáción módosított, elődje a háromvédős rendszert részesítette előnyben, ő azonban ugyanúgy négy védőt tett fel a pályára, mint ahogy klubcsapatában, a Cserno Moréban szokott, ahol kapitányi munkája mellett továbbra is vezetőedző.

A zárt kapus meccsek atmoszférájához illően eléggé „langyosan” indult a mérkőzés, az első percekben a csapatok szinte semmi kockázatot nem vállaltak. De a mieink jobban pörögtek, a bolgárok viszont úgy tettek, mintha még soha nem hallottak volna a letámadás nevű taktikai elemről, tisztes távolból figyelték a mieink labdázását. Aztán két gyors húzásból ki tudtunk helyzetet alakítani, szögletet kiharcolni, majd rögtön egy szabadrúgást is – amely után, Szoboszlai Dominik beadását követően Ádám Martin gólja már a 10. percben meghozta a vezetést is!

Ez ugyanolyan könnyen ment, mint a márciusi, budapesti mérkőzésen, ahol Vécsei Bálint a 7. percben szerezte az első gólunkat. Akkor 3–0 lett a vége – most viszont másként alakult a forgatókönyv, mert az addig semmit sem mutató hazaiak a 24. percben váratlanul egyenlítettek: hagytuk, hogy Kiril Deszpodov jobbról minden gond nélkül középre passzoljon, az üresen érkező Szpasz Delev pedig élt a lehetőséggel, kilőtte a bal felső sarkot.

 

Miközben odakinn folyt a háború, benn a pályán békésen csordogált tovább a meccs. Ebben a légkörben persze az sem válthatott nagy visszhangot, hogy egyszer csak villant a piros lap, megfogyatkoztak a bolgárok, miután Valentin Antov megkapta második sárga lapját Ádám Martin lerúgásáért. Két perccel később úgy tűnt, kettős emberelőnybe kerül a magyar csapat, de a VAR megmentette Ilia Gruevet, inkább Botka Endre kapott sárgát műesésért.

Jó Szoboszlai-lövéssel (védett Daniel Naumov) kezdődött a második félidő, majd még jobb Szoboszlai-szabadrúgással (alig a bal kapufa mellé 19 méterről) folytatódott. Aztán Callum Styles lőhetett volna gólt négy méterről Szalai Attila remek bal oldali beadása után. Az érződött, válogatottunk szeretné a játékrész elején biztossá tenni a kijutást. Ám egy Kerkez Milos-betörést követően ott volt a baj: a párharcban az AFC Bournemouth légiósa rácsúszott ellenfele lábára, tíz ember folytatta tíz ellen. Rossi kapitány azonnal reagált: Nagy Zsolt jött be Kerkez helyére, Csobothnak le kellett mennie.

Ezután meglehetősen eseménytelenül zajlott a mérkőzés, mindkét csapaton az érződött, hogy az egyetlen vágya meghallani a hármas sípszót. A hazai térfélen zajlott inkább a játék, a kapunkat nem fenyegette veszély – ugyanakkor nyomasztó volt belegondolni, hogy egy „talált” bolgár gól is összetörheti az álmainkat.

És a 78. percben büntetőhöz jutott Bulgária… Kiril Deszpodov bevágta, 2–1 oda. Negyedóránál is kevesebb maradt megváltani a repjegyet Németországba jövő nyárra.

Volt még két 25 méteres Szoboszlai-szabadrúgás, egyiket védte a kapus, a másik fölé ment, majd egy elhibázott Szoboszlai-ziccer, és úgy tűnt, ezek az utolsó próbálkozásaink, a Puskás Arénában vasárnap Montenegró ellen kell kiharcolni az Eb-kijutást – ám az utolsó pillanatokban Szoboszlai Dominik beadása után öngólt hoztak össze a bolgárok, és nekünk ez felért egy katarzissal. A 2–2 után már világgá kiálthatjuk: kijutottunk!

AZ ÖNGÓL VIDEÓN ITT!

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

A csoport másik mérkőzésén
Montenegró–Litvánia 2–0 (Kucs 3., Jovetics 48.)
Szabadnapos: Szerbia

MINDEN, AMIT AZ EB-SELEJTEZŐRŐL TUDNI KELL, ITT!

November 19., vasárnap
15.00: MAGYARORSZÁG–Montenegró, Budapest, Puskás Aréna (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!
15.00: Szerbia–Bulgária, Leskovac
Szabadnapos: Litvánia