Győzelemmel búcsúzott a 2008-as esztendőtől a magyar válogatott

Belfastban búcsúztatta a 2008-as futballesztendőt a magyar labdarúgó-válogatott, a mieink Észak-Írországgal játszottak felkészülési találkozót. Noha ezúttal nem pontokért zajlott a küzdelem, de Erwin Koeman szövetségi kapitány korántsem tekintette tét nélkülinek az összecsapást, a holland szakember szerette volna felmérni, hol tart a csapat az építkezésben, és új játékosokat is szeretett volna kipróbálni.

Természetesen az északírek elleni eddig makulátlan mérleget is jó lett volna megőrizni, a magyar válogatott ugyanis háromszor találkozott a szerdai ellenféllel, és mindegyik alkalommal győztesen hagyta el a pályát.

Ennek megfelelően a mieink kezdték agilisabban a mérkőzést, Taylor kapuja előtt adódtak a veszélyesebb lehetőségek. Noha a körülmények (zuhogó eső, sőt időnként hó, valamint egyenetlen talaj) nem kedveztek a rövid passzos játéknak, a magyar csapat dicséretére legyen mondva, hogy nem rugdosták előre ész nélkül a labdákat – az északír védők ellen ez nem is kecsegtetett sok sikerrel.

Az első félidőben főleg Torghelle és Huszti révén veszélyeztettünk, a legnagyobb lehetőség talán a Hannover légiósa előtt adódott, aki Rudolf visszagurított labdáját lőtte a kapu mellé. Noha gólt nem sikerült szereznie a Koeman-legénységnek, az első negyvenöt perc után mégis a magyar szurkolók lehettek elégedettebbek, hiszen a magyar válogatott játszott veszélyesebben – Babos Gábornak szinte sem dolga nem akadt.

A szünetben megbizonyosodhattunk arról, hogy Erwin Koeman ezen a találkozón is nyerni akar, ugyanis nem bolygatta meg a magyar csapatot, hanem az alapemberek maradtak a pályán – lehet, hogy ennek köszönhetően, de az 57. percben megszereztük a vezetést.

Huszti Szabolcs tört előre a jobb oldalon, majd a 16-oson belül lövés helyett inkább Torghelléhez passzolt, az Augsburg légiósa pedig nyolc méterről nem hibázott, és a hazaiak kapujába gurított.

A magyar válogatott vezető gólja láthatólag felpaprikázta a hazaiakat, az északír csapat ugyanis magasabb sebességi fokozatba kapcsolt – az elkövetkező percekben jobbára a magyar térfélen zajlott a játék, és egyre-másra érkeztek a veszélyes beadások Babos kapuja elé.

A védelem azonban állta a rohamokat, és Gera Zoltán egy gyors kontratámadásból megduplázta az előnyt: a Fulham légiósa 22 méterről eleresztett bombája akadt be a csereként pályára lépő Mannus kapujába.

Ekkor már sejteni lehetett, hogy a magyar válogatott győztesen hagyja majd el a pályát – a hazaiak erejéből veszélyes ellentámadásokra már nem futotta, inkább úgy próbáltak elégtételt venni, hogy kisebb-nagyobb belépőkkel faragták a mieinket.

A magyar válogatott mostoha körülmények között is helyenként szépen játszva megérdemelt győzelmet aratott az északírek ellen, és ezzel a sikerrel őrzi makulátlan mérlegét (négy találkozón négy siker), és ami talán ennél is fontosabb: a Koeman-csapat sorozatban harmadik meccsén hagyta el győztesen a pályát, és ezeken még gólt sem kapott.