Ghána egytornás nemzeti csapata

Egytornás nemzeti csapat

A ghánai labdarúgó-válogatott, azaz a Fekete csillagok vb-történelme nem éppen kalevalai hosszúságú, lévén eddig mindössze egyetlen alkalommal, 2006-ban vehettek részt a futballünnepen. Akkor viszont mindenki számára jól látható módon letették névjegyüket, hiszen a tornán egyetlen afrikai csapatként továbbjutottak csoportjukból. A nyolcaddöntőben aztán Brazília (a ghánaiakat éppen Afrika braziljaiként emlegetik sokan) megálljt parancsolt nekik. Abedi Pelé utódai a következő vb-kvalifikációk során kontinensükről elsőként szerezték meg repülőjegyeiket az újabb versengésre.

Kontinentális koronázás

A helyi labdarúgó-szövetség 1957-ben alakult meg (ebben az esztendőben kiáltották ki az ország függetlenségét, a korábbi brit gyarmati léttől megszabadulva), a ghánaiak a következő évben lettek a FIFA, valamint a CAF, az Afrikai Futball-konföderáció tagjai. Első válogatott mérkőzésüket már 1950-ben lejátszották, Nigéria ellen, és az 1962-es volt az első világbajnokság, amelyre megpróbáltak kijutni. Sokáig nem volt szerencséjük a vb-selejtezőkkel, nem úgy az Afrikai Nemzetek Kupájával, amelyet 1963-ban és 1965-ben is megnyertek Charles Gyamfi legényei (ő volt egyébként az első afrikai futballista, aki Németországban profiskodott). 1968-ban és 1970-ben döntőt játszhattak, majd a következő generáció 1978-ban és 1982-ben is kontinensbajnok lett.

Tini titánokból felejthető felnőttek

Az akkori válogatottat olyan nevek fémjelezték, mint Opoku Afriyie, Abdul Razak, George Alhassan vagy Mohammed Ahmed, de vb-n ők sem léphettek pályára. Egyébként a regionális nagyhatalmak (Marokkó, Nigéria) mellett olyan „nagyágyúk” állították meg a selejtezőkön a ghánaiakat, mint Zaire (az 1974-es vb előtt, 1–0, 1–4), Guinea (1978, döntő meccsen 0–2), Líbia (1986, 0–0, 0–2) vagy éppen Libéria (1990, 0–0, 0–2). Az 1956-ban alakult ghánai bajnokság élcsapatai, az Asante Kotoko és a Hearts of Oak a hetvenes évektől egyre dominánsabb szerepet töltöttek be Afrika futballjában, de az igazi áttörést az országban az európai utánpótlás-nevelési módszerek legalább „nagyjábóli” bevezetése utánra, a kilencvenes évek elejére tartogatták. Az U17-es korosztályban mára Brazília mögött a Fekete csillagocskák lettek a világ második legeredményesebbjei két-két arany- (1991, 1995) és ezüst- (1993, 1997), illetve egy bronzéremmel (1999). Az U20-asoknál is tekintélyes az eredménysor, ott egy arany (2009), két ezüstérem (1993, 2001) mellett egy negyedik helyet könyvelhettek el.

Pelével is hiába próbálkoztak

Az 1992-es olimpián a Mensah – Acheamponmg, Kuffour, Gargo, Amankwah – Gargo, Lamptey, Nyarko, Aryee – Ayew, Preko féle csapat bronzérmet szerzett, de később hiába büszkélkedhettek olyan afrikai szintű nagymenőkkel a ghánaiak, mint a több német és olasz csapatban is megfordult Mohammed Gargo, Anthony Baffoe (1. FC Köln), Yaw Preko (Anderlecht, Fenerbahce), Sam Johnson (Anderlecht, Fenerbahce), Kwame Ayew (Metz, Lecce, Boavista, Sporting), Samuel Kuffour (Bayern München, Roma, Ajax), Ibrahim Tanko (Borussia Dortmund, Freiburg), Eric Addo (FC Bruges, PSV), a kétszeres Bundesliga-gólkirály Tony Yeboah (Eintracht Frankfurt, Leeds United, Hamburg) vagy éppen a zseniális képességekkel megáldott Abedi Pelé (Marseille, Lyon, Torino, 1860 München), a vb-részvétel sokáig álom maradt.

Történelemíró topligások

Az első vb-részvételt éppen a fiatalok sikereinek köszönhették: az U-válogatottak eredményei révén ugyanis a ghánai tehetségek egyre fiatalabb korban költöztek át a vén kontinensre, így aztán egyre jobb futballista vált belőlük, egyre nevesebb topligás csapatokban. Kezdett ráadásul a kerettagok viselkedése is megváltozni, lévén korábban sokuknak hiába küldtek repülőjegyet, visszautasították a szereplést, ha meg hazautaztak, primadonnáskodásukkal és pénzügyi vitáikkal szétzilálták a csapategységet- és hangulatot. A 2006-os vb-selejtezők során az új kapitánynak, Ratomir Dujkovicsnak sikerült rendet tennie a fejekben, ami különösen annak fényében meglepő, hogy két évvel korábban még kevés embert gyűlöltek annyira Ghánában, mint őt. Dujkovics irányította ugyanis azt a ruandai válogatottat, amely általános elképedésre kiejtette Ghánát az Afrikai Nemzetek Kupája selejtezőiben. Nem sokkal később a ghánaiak lecsaptak rá, és áldották is az eszüket eme lépésükért, hiszen a szerb mester kivitte végre a válogatottat a világbajnokságra.

Tornarészvétel és továbbjutás

Dujkovics akkor lett igazi közönségkedvenc Ghánában, amikor fiai továbbléptek a vb-n csoportjukból (vereséggel kezdtek ugyan a később aranyig jutó olaszok ellen, de megverték a cseheket és az Egyesült Államokat is), ráadásul 2006-ban egyetlen afrikai csapatként. Akkor sem haragudtak rá igazán, amikor „keresztapjaik”, a brazilok könnyedén verték őket a következő körben 3–0-ra. Az afrikai válogatottaktól merőben szokatlan taktikai és „magánéletbeli” fegyelem, a klasszikus 4–4–2-es hadrend és az európai stílus tökélete átvétele, a tíz kilométereket futó játékosok, valamint a Mensah, Essien, Appiah, Amoah tengely jó játéka jelentette a siker kulcsát. A Kingson – Paintsil, Mensah, Illiasu (Kuffour), Mohammed (Pappoe) – Essien – O. Addo (Boateng), Appiah, Muntari (Dramani) – Gyan (Pimpong), Amoah csapat még a legnagyobb ghánai ikon, Abedi Pelé elismerését is kivívta.

Szerb jövő?

A vb után a sikeredző, bár hosszabbíthatott volna, egészségi okokra hivatkozva lemondott, utóda pedig a francia Claude Le Roy lett. A nagy afrikai futballtudor a FIFA-ranglista 14. helyére vezényelte csapatát, hazai pályán bronzérmet szerzett az Afrikai Nemzetek Kupáján Ghánának, ám aztán némi meglepetésre nem fogadta el a szövetség szerződéshosszabbítási ajánlatát, és 2008 májusában távozott. Le Roy-t egy szerb mester, Milovan Rajevac, a Crvena zvezda, a Vojvodina és a Borac Csacsak korábbi edzője követte, aki a 2010-es kontinenstorna döntőjébe vezette tanítványait (ott Egyiptom 1–0-ra nyert), mi több, az afrikai válogatottak közül elsőként juttatta ki csapatát a dél-afrikai vb-re.
A németországi vb-szereplők közül ugyan csak a fél csapat „élte túl” az elmúlt négy esztendőt – különösen a védelem és a támadósor esett át nagyfokú vérátömlesztésen –, a tartalékosan kiharcolt ANK-ezüst és a magabiztos kvalifikáció alapot adhat a ghánaiak vb-reményeinek.