HIRDETÉS
Nemzetisport.hu 2013.02.22 17:06 Frissítve: 2015.03.31 02:04

Kiből lehet NB I-es játékos és kiből nem? - légiósok kontra magyarok

Az NB II piaci helyzetképével, a másodosztályú játékosok előrejutási esélyeivel foglalkozó sorozatunk második részében azt vizsgáljuk, a másodosztály tud-e alternatívával szolgálni az élvonalban évről évre feltűnő, sokszor teljesen jellegtelen légiósokkal szemben.

 

Csedomir Pavicsevics (balra) tíz éve játszik az NB I-ben (Fotók: NS-archív)
 VITAINDÍTÓ TÉTELMONDATOK
Dajka László, edző: Ahol nagy célok vannak, ott kész játékosokat kell szerződtetniük a kluboknak, hiszen a magyar fiatalok a legritkább esetben képesek a célnak megfelelő teljesítményt nyújtani. […] A mentalitáson is fontos lenne változtatni, mivel a másod-harmadosztályokból érkező külföldi játékosok mentálisan keményebbek, jó értelemben véve agresszívebbek a magyaroknál, az egy az egy elleni párharcokat nagyobb számban nyerik meg, és bár a magyar játékosok technikásak, kevésbé szeretnek ütközni, harcolni. Úgy gondolom, hogy nem is lehet őket erre a fajta keménységre nevelni, és ezzel nem is tudunk mit tenni, hiszen ez genetika! […] Ha egy magyar játékosnak van néhány NB I-es mérkőzése, akkor olyan mértékű fizetést kér (félmilliós nagyságrendről beszélek), amelyeket egy másodosztályú klub nem tud, de nem is akar kifizetni. Légióst pedig ennek az összegnek a feléért is lehet szerződtetni.”
Márton Gábor, edző: A légiósok tömeges szerepeltetését viszont teljesen feleslegesnek tartom az NB I-ben, azt pedig végképp nem értem, hogy a korosabb idegenlégiósok miért futballoznak az NB II-ben? […] Az elmúlt évek azt mutatták, hogy nem könnyű az előrelépés egy játékos számára az NB II-ből az NB I-be Úgy látom, a futballban dolgozók sokszor előítélettel vannak az ismeretlenebb NB II-es játékosokkal szemben. […] A fiatal tehetségekhez nyúlni olcsó, és hosszú távon szakmailag is jó, hiszen ezeket a játékosokat jó teljesítményük esetén később külföldre is el lehet adni. Persze türelem kell ahhoz, hogy beérjenek, de sajnos a türelem sok helyen hiányzik.”
Endless11, NSO-olvasó: 1. Jobb egy erősebb és kevesebb létszámmal működő NB I és NB II. Ez egyértelmű! 2. Két-három fő 21 éven aluli játékos egy időben történő szerepeltetésének joggal kell kötelezőnek lenni. Ha ezt egy csapat nem bírja, menjen egy osztállyal alacsonyabb bajnokságba. Aki nem törődik az utánpótlással, az ne csináljon profi klubot!
Bobyhall, NSO-olvasó: Mindenki követeli a fiatalokat, pedig iszonyatosan gyengék!!! Ráadásul mint az edzők is elmondták, olyan igényeik vannak, ami nevetséges! Nos itt kezdődnek az igazi problémák! Sok kis senki, zselé-tetkó huszár, de milliós fizetéseket kérnek a semmire! Amíg ezt nem sikerül megoldani, minden reménytelen!
Florifan, NSO-olvasó: Egy 18-19 éves gyereknek versenyezni kell meghatározhatatlan korú afrikai szerb és egyéb nációk gyermekeivel! Hol van ennek értelme ? Felépíteni a másodosztályban kellene a játékosokat, majd az NB I-ben tíz-tizenöt évig csúcsra járatni. Ehelyett mi van? NB II-ben külföldiek bohóckodnak. Szégyen!! Az NB I-et csak tévén nézem néha, nagyon de nagyon ritkán, mert esküszöm, nem tudom, hol vagyok, ha a riporter szájából csak a neveket hallanám, szinte mintha valamely szerb vagy horvát tévét néznék!
BoBKeLSo, NSO-olvasó: Sokszor van szerencsém testközelből nézni a helyi nb2-es csapat utánpótlásedzéseit. Egy szellemi nihil, nulla technikai adottságú fiatalokkal, akik végig lötyögik és rötyögik az edzést, fásult, vagy éppen üvöltöző és anyázó edzővel, visszakiabáló szülővel. Ebből nem lesz feltámadás.
Dinnye007, NSO-olvasó: Szemléletváltásra van szükség. Hogy ne azért járjanak edzésre, mert muszáj, hanem azért, mert el akarnak érni valamit. Egyébként én nem látok semmi változást a jövőben, amíg a vezetőség nem cserélődik le, és a fejekbe nem tisztázzak a játékosokkal, hogy miért vannak ott. Ez a sok ide hurcibált, kiselejtezett külföldi nem tesz jót.

A labdarúgó NB II átszervezésével, piaci helyzetével, a másodosztályú játékosok előrejutási lehetőségével foglalkozó kétrészes összeállításunk első fele jó vitaindítónak bizonyult, mert az általunk megkérdezett szakemberek és a cikkhez hozzászóló olvasóink részéről is megfogalmazódtak érdekes tételmondatok. Ezek közül néhányat keretes írásunkban olvashatnak.

A különböző véleményekből az látszik, hogy a – második részünk témáját adó – magyar fiatalok kontra külföldi játékosok relációban ugyan sok érvet fel lehet hozni a hazai tehetségek mellett, ám többen legalább annyira fenntartásokkal kezelik a saját nevelésű labdarúgókat, mint a tucatlégiósokat, mert a magyar fiatalokban sem látják a tüzet, az előrelépés, a fejlődés lehetőségét. A képet néhány konkrét példával még tovább árnyalhatjuk, egyúttal feltehetjük a kérdést, a hazai futballközeg, a szakma vajon minden tehetséget a helyén kezel, nem vesznek-e el évről évre futballisták az alacsonyabb osztályok útvesztőjében, olyan játékosok, akikből sokkal többet is ki lehetne, ki lehetett volna hozni, akár stabil NB I-es futballistákká is válhattak volna?

A legfrissebb példa a 22 éves Bajner Bálinté, aki korábban a Sopronban és a Honvédban összesen 20 NB I-es meccsen (4 gól) és 16 NB II-es találkozón (2 gól) lépett pályára. Ugyan magyarázza már el valaki, hogyan lehetséges, hogy az elmúlt két évben egyetlen NB I-es csapatnál sem láttak fantáziát az idő közben az olasz hatodosztályt is megjáró, korábbi U19 Eb-bronzérmes támadóban, akit Jürgen Klopp, a német bajnok Dortmund vezetőedzője alig fél év ismeretség után alkalmasnak látott arra, hogy benevezze egy német élvonalbeli mérkőzésre. Ez akkor is elgondolkodtató, ha a Frankfurt ellen végül nem állt be a csatár.

Mint ahogy a következő, angliai példák is sokat mondók. Mit gondolnak, melyik európai másodosztályú bajnokság adott kapust a Premier League-es csapatoknak, ráadásul kettőt is? Hát „persze”, hogy a magyar NB II. Bogdán Ádám 2007-ben NB I-es rutin nélkül, 12 másodosztályú meccsel a háta mögött Vecsésről (a Vasas kölcsönjátékosaként szerepelt a csapatnál) került a Boltonhoz, míg Somogyi Csaba 2011-ben a REAC-tól 60 NB II és mindössze egy NB I-es mérkőzés után (a 2005–2006-os szezonban a Győri ETO-ban játszott az élvonalban) került a Fulhamhez.

Érdekes az is, hogy a most 24 éves Lovrencsics Gergőnek öt szezont kellett lehúznia a másodosztályban, mire végre felfigyelt rá az első osztályú Pápa, ahonnan egy idényt követően (30 élvonalbeli és a korábbi 105 NB II-es meccs rutinjával) máris külföldre, a 2010-es lengyel bajnok Lech Poznanhoz szerződött (egy évre kölcsönbe). És azt gondolták volna, hogy a bajnoki címvédő Debreceni VSC alapemberének, a szintén 24 esztendős Korhut Mihálynak még mindig több másodosztályú meccse van (69), mint élvonalbeli (58)? De nekik legalább szerencséjük volt, mert találkoztak olyan edzővel, aki bízott bennük, és ha kicsit talán későn is, de megkapták a lehetőséget. De mi lesz azokkal, akikben egyszerűen nem ismerik fel a bennük rejlő lehetőségeket, akik nem találkoznak azzal az edzővel, aki az NB I-ben is bizalmat szavaz nekik?

Mindeközben jellegtelen légiósok hosszú sorát tudjuk felsorolni, akik megkapták az esélyt, szerződést kaptak az NB I-ben, játszottak is jó néhány mérkőzésen, foglalva a helyet a magyar játékosok elől, de teljesítményük a könnyen felejthető kategóriába sorolható. Írásunkban egy fajta játékra vállalkozunk. Összeállítottunk két csapatot. Az egyikbe azokat a legalább két szezont az NB I-ben töltő légiósokat állítottuk, akik nélkül valószínűleg cseppet sem csökkent volna a magyar első osztály színvonala (fél vagy egy idényt itt töltő, hasznavehetetlen külföldiekből nem egy csapatra valót, hanem százat is fel tudtunk volna sorolni…), míg a másikba olyan hazai, többnyire az NB II-ben edződő labdarúgókat, akik megítélésünk szerint a képességeik és az elmúlt években nyújtott teljesítményük alapján mindenképp több lehetőséget érdemeltek volna az élvonalban, alternatívát jelenthettek vagy jelenthetnének jó néhány külföldivel szemben.

KIKBŐL LEHETETT NB I-ES JÁTÉKOS

 
Elitosztály lesz az NB II-ből? Mi lesz a magyar fiatalokkal? –  piaci helyzetkép I. rész

Az emlékezet már csak olyan, hogy időnként szelektál: valamivel vagy valakivel kapcsolatban sokszor csak a szépre, a jóra emlékezünk, másról meg inkább a rossz jut eszünkbe. Az 1993 és 1996 között Újpesten védő szlovák kapus, Roland Praj (47 NB I-es bajnoki/0 rúgott gól) valószínűleg inkább az elképesztő hibáiról, a potyáiról maradt meg a szurkolók emlékezetében, holott volt neki jó meccse is. 47 bajnokin védte az UTE kapuját, az 1993–1994-es és az 1994–1995-ös szezonban is sereghajtó lett a kapusok rangsorában a Nemzeti Sport tudósítóinak osztályzatai alapján. Utolsó itteni bajnokiján, 1995 áprilisában, a Ferencváros elleni Megyeri úti mérkőzésen is gyengén védett (3-as osztályzat az NS-től), az Újpest 3–1-re kikapott a Fraditól, így át kellett adni a listavezető pozíciót az ősi riválisnak, s végül csak ezüstérmes lett. Praj pedig az UTE–FTC meccs után átadta helyét a fiatal Szűcs Lajosnak, s mögötte volt egy ideig cserekapus.

ROLAND PRAJ ELKÉPESZTŐ MOZDULATA PÉCSETT

A KAPUS A VASAS ELLEN SEM VOLT A HELYZET MAGASLATÁN

PRAJ UTOLSÓ BAJNOKIJA AZ ÚJPESTBEN


Összességében csalódás a szerb Ivan Dudics magyarországi teljesítménye, hiszen a korábban a Crvena zvezdában és a Benficában is futballozó hátvéd tudása alapján húzó ember kellett volna hogy legyen itteni csapataiban. Ám sem a ZTE-ből, sem az Újpestből nem emelkedett ki a 2007 és 2010 között összesen 62 NB I-es meccsen (0 gól) pályára lépő szerb jobbhátvéd, aki olykor elemi hibákat követett el védekezésben. A 2009 májusában lejátszott Újpest–DVTK mérkőzésen például (2-es mezben) mindkét diósgyőri gólban alaposan benne volt, ahogyan azt az alábbi videón láthatják 0.54-től, illetve 1.42-nél.

IVAN DUDICS MINDKÉT KAPOTT GÓLNÁL NAGYOT HIBÁZOTT


Dragan Crnomarkovics (balra)

Két újpesti után jöjjön egy ferencvárosi játékos. 1999 őszén az NB I-es újonc Nagykanizsában még elfogadható teljesítményt nyújtott Dragan Crnomarkovics, 17 bajnokin 1 gól volt a mérlege, ezért is szerződtette a Ferencváros, ám a zöld-fehéreknél már nem tudott emlékezetes produkciót nyújtani a szerb védő (hacsak azzal nem, hogy hátul a hajába FTC feliratot nyíratott nullásgéppel...), a második magyarországi szezonjában mindössze nyolc élvonalbeli meccsen lépett pályára, miközben a Fradi juniorcsapatában 20-szor játszott. A magyar első osztályban összesen 39 mérkőzésen 2 gólt szerzett. Később a magyar NB III-ban is futballozott, tavaly, immár 38 évesen Hódmezővásárhelyen.

A kameruni Yves Mboussi 2007-től három szezon alatt 45-ször szerepelt a magyar NB I-ben (0 gól), de leginkább érdekes hajviseletével és öt piros lapjával hívta fel magára a figyelmet. A még mindig csak 25 éves labdarúgó szintjét mutatja, hogy az NB I után előbb Vecsésen az NB II-ben, majd Moldovában és Vietnamban futballozott. Idén télen tesztelte a Kecskemét is, de ezúttal már nem járt szerencsével, jelenleg klub nélküli.        

Yves Mboussi
Emlékeznek még Mariusz Unierzyskire? A lengyel védőt meglehetősen későn, 32 éves korában szerződtette a Vasas. Amolyan „színtelen, szagtalan” futballista volt. Tette a dolgát becsülettel, alapembernek számított Angyalföldön, de nem mondhatjuk, hogy kiemelkedő teljesítményt nyújtott volna. Ennek ellenére három évig játszott az NB I-ben, összesen 78 mérkőzésen, melyeken két gólig jutott. 

A szélsőként is bevethető brazil támadó, Nicolas Ceolin nem játszott sok meccset az NB I-ben, de érdekes típusába tartozik a nálunk megfordult légiósoknak, ezért került be összeállításunkba. Sehol nem alkotott maradandót, mégis három klub alkalmazta: a Győr, a Bp. Honvéd és a Pécs. 2010 februárjától  futballozott Magyarországon (a mostani volt a negyedik bajnoki szezonja), 29 bajnokin három gól fűződött a nevéhez az NB I-ben. Ráadásul egy ritka tényt is elmondhat magáról: ugyanaz az edző, Supka Attila egy éven belül két csapatnál, a Honvédnál és a Pécsnél is szerződtette, majd mindkét klubtól rövid idő után, elsősorban motivációs problémák miatt elküldte.     

Dosso ima közben

Hasonló típusba sorolható légiós csapatunk másik két támadó középpályása, a kameruni Joseph Ngalle és az ukrán Gyenisz Rebrik is, akik sehol sem tündököltek, mégis több csapatnál is szerződést kaptak. Előbbi a Tatabányában és a Szolnokban összesen 50 mérkőzésen játszhatott az NB I-ben, három gólt szerzett, de 60 meccsen az NB II-ben is futballozott, ahol már jóval eredményesebb volt, 15 találatig jutott. Rebrik magyarországi pályafutása egész fiatalon, 18 esztendősen a DVSC-DEAC-ban kezdődött, az NB I-ben már a Vasasban mutatkozott be, de sem ott, sem később a Pápában, majd a Siófokban sem lett meghatározó ember, 67 mérkőzésen hat gól a mérlege. 2012 tavaszán Cegléden tűnt fel a másodosztályban, azóta nincs profi klubja.

Védekező középpályásnak a 34 éves szerb Csedomir Pavicsevicset jelöltük, aki úgy húzott le nálunk tíz évet és játszott 183 élvonalbeli meccsen (5 gól), hogy kis túlzással észre sem vettük. 2003-ban Pécsett lett NB I-es játékos, 2007-től a Vasast, 2011-től pedig az Egert szolgálja. Sokat dolgozó, robotoló középpályás, de semmi több, aligha véletlen, hogy tíz év alatt egyetlen élcsapat sem szerződtette. Az egyetlen igazán emlékezetes megmozdulása, ami hirtelen beugrik róla, hogy 2005-ben, még pécsiként rúgott egy nagy gólt a Vasasnak. Egy évtized alatt egy igazán emlékezetes megmozdulás azért még egy védekező középpályástól is kevés, de aki sokkal többre emlékszik, sorolja nyugodtan... 

Dosso a pályán

A csatársorban ott a helye az egykori kispesti Mirko Jovanovicsnak, aki csak azért nem lett két, egymást követő szezonban a Nemzeti Sport osztályzatai alapján az NB I legrosszabb futballistája, mert másodjára keveset játszott. Történt, hogy az 1996–1997-es idényben a szerb futballista tökutolsó lett a mezőnyjátékosok (így természetesen a csatárok) között, és a következő bajnokság őszi szezonja után is ezt a pozíciót foglalta el, ám az 1997–1998-as idény tavaszi felében alig lépett pályára, így nem volt elég érdemjegye ahhoz, hogy ott maradjon a listán... Az NB I-ben három és fél év alatt – előbb a Kispest-Honvédban, majd a Haladásban – 72 bajnokin szerepelt, és 12 gólt szerzett.

Ha hiszik, ha nem, Sindou Dosso még nála is kevesebb gólt szerzett majdnem ugyanennyi meccsen, 71 összecsapáson mindössze hétszer talált a kapuba a 26 éves elefántcsontparti, akivel épp a télen bontott szerződést a Kecskemét. A KTE előtt Nyíregyházán, illetve az NB II-ben Vecsésen játszó labdarúgó egy jó felépítésű, tipikus erőcsatár, csak éppen nagyon egysíkú volt a játéka, nem volt csapatember és általában mindent erőből akart megoldani – a többet ésszel, mint erővel mondást mintha csak neki találták volna ki...   

AKIKBŐL NEM LEHETETT STABIL NB I-ES JÁTÉKOS

És akkor lássuk a másik oldalt is: egy csapatra valót, azon játékosokból – a lista összeállításánál az első részben megszólaló szakemberek véleményét is figyelembe vettük –, akik az eddigi pályafutásuk nagyobb részét az NB II-ben töltötték, pedig képességeik alapján megérdemelték volna, hogy az NB I-ben is (több) lehetőséget kapjanak a bizonyításra.

LÉGIÓSOK VS. MAGYAROK
Jellegtelen NB I-es légiósok: Praj (szlovák, Újpest, NB I: 47/0) – Dudics (szerb, ZTE, Újpest, 62/0), Crnomarkovics (szerb, Nagykanizsa, FTC, 39/2), Mboussi (kameruni, Nyíregyháza, 45/0), Unierzyski (lengyel, Vasas, 78/2) – Ceolin (brazil, Győri ETO, Honvéd, Pécs, 29/3), Cs. Pavicsevics (szerb, Pécs, Vasas, Eger 183/5), Ngalle (kameruni, Tatabánya, Szolnok, 50/3), Rebrik (ukrán, Vasas, Pápa, Siófok 67/6) – M. Jovanovics (szerb, Bp. Honvéd, 72/12), Dosso (elefántcsontparti, Nyíregyháza, Kecskemét, 71/7)
NB II-es magyarok: Somogyi Cs. (jelenlegi klubja Fulham, NB I: 1/0, NB II: 60/0) – Fazakas (Soproni VSE, NB I: 5/0, NB II: 90/5), Fellai (Kozármisleny, NB I: 3/0, NB II: 107/12), Hegedűs Cs. (Mezőkövesd, NB I: 0/0, NB II: 189/15.) – Rusvay (Dunakanyar-Vác, NB I: 34/2, NB II: 223/65), Illés Gy. (Gyirmót, NB I: 58/6,  NB II: 99/6), Koller K. (PMFC, NB I: 0/0, NB II: 167/ 47), Pozsár G. (Békéscsaba, középpályás, NB I: 22/2, NB II: 177/59) – Laki (Gyirmót, NB I 1/0, NB II: 141/80), Urbin (Balmazújváros, NB I: 10/0, NB II: 189/81), Hamar Á. (Mezőkövesd, NB I: 0/0, NB II: 106/29)

Somogyi Csabáról (Fulham, 27 éves, kapus, NB I 1/0, NB II: 60/0) fentebb már szóltunk. Az NB II-ben a REAC és a Hévíz színeiben is megfordult kapus 2011-ben került az angol élvonalbeli Fulhamhez. Az igaz, hogy az angol élvonalban eddig csak a cserepadon jutott neki hely, de így is adja magát a kérdés: aki a Premier League-ben kispadra ülhet, az nem érdemelt volna egynél több meccset a magyar NB I-ben?

Fazakas Géza (Soproni VSE, 23 éves, védő, NB I: 5/0, NB II: 90/5) fiatal kora ellenére rutinos játékosnak mondható, mivel már csaknem száz másodosztályú mérkőzés van a háta mögött. A Honvéd színeiben bemutatkozott az NB I-ben is, de nem sok lehetőséget kapott. Korábban a BKV Előrében töltött szezonjai alatt mutatta meg képességeit: gyors, erőszakos, kemény szélső védő, akinek játéka annak ellenére nem nevezhető durvának, hogy sok sárga lapot kap. A támadásokat jól segíti, minden teljes NB II-es szezonjában szerzett gólt. Már több mint ígéret, ha lesz edző, aki bizalmat szavaz neki az élvonalban, akkor még sokra viheti.

Fellai József (Kozármisleny, 23 éves, védő, NB I: 3/0, NB II: 107/12) már 17 esztendős korában bemutatkozott az NB II-ben a Kozármisleny színeiben, de alapember először a Komlói Bányásznál lett. Ezután megfordult Barcson és Nagyberkiben is, majd ismét Kozármislenybe került, ahol a 2011–2012-es szezonban a védelem oszlopa lett, és a csapat egyik legjobbjaként teljesített. A mislenyiek az MTK után a legkevesebb gólt kapták a bajnokságban, ebben nagy szerepe volt a jó felépítésű védőnek. A nyáron elvitte az NB I-es Pápa, ahol azonban egyszer sem kezdett, három meccsen 91 percet játszott, télen pedig elköszöntek tőle, visszatért Kozármislenybe – lehet, hogy ezzel be is fejeződött első osztályú pályafutása?

Hegedűs Csaba (Mezőkövesd, 27 éves, védő, NB I: 0/0, NB II: 189/15.) évek óta stabil teljesítményt nyújt csapataiban, az elmúlt években Vácott futballozott, most a feljutást megcélzó Mezőkövesd tagja. Nagy erénye, hogy több poszton, a védelemben és a középpályán is bevethető, védekezésben és támadásban is használható. Alapvetően bal lábas, de jobb lábával is veszélyes a kapura, több gólját jobbal szerezte. A másodosztályú mezőnyben gyors és technikás játékosnak bizonyult, azt nem tudjuk megmondani, hogy az NB I szintjén ez mennyit árt volna, ugyanis az élvonalban eddig még nem játszott, és tekintve, hogy 27 esztendős, talán már nem is fog, hacsak nem jut fel mondjuk a Mezőkövesddel.

Rusvay Gergely (jobbra)

Rusvay Gergely (Dunakanyar-Vác, 34 éves, támadó középpályás, NB I: 34/2, NB II: 223/65) a Vác saját nevelésű játékosa és emblematikus alakja. Szurkolói vélemények szerint ő azon kevés futballisták egyike, aki miatt érdemes másodosztályú meccsre járni; megmozdulásai, góljai, passzai élményszámba mennek. A Váccal az NB II megnyerése után egy szezont játszott az első osztályban, majd a kiesés utáni évben rögtön 22 találattal gólkirály lett a második ligában. Ekkor elvitte az NB I-es Kecskemét, ahol azonban kevés lehetőséget kapott, így fél idény után visszatért Vácra, ahol azóta is vezéregyéniség.

Illés Gyula (Gyirmót, 30 éves, támadó középpályás, NB I: 58/6, NB II: 99/6) némileg kilóg csapatunkból, hiszen neki 58 NB I-es meccse van pályafutása során, de a 30 éves, a középpálya több posztján bevethető futballistát mégis jó példának tartjuk a meg nem becsült magyar labdarúgók között. 2010-ben egy portré keretében már bemutattuk a pályafutását. Csank János az NB II-ben bennmaradásért harcoló Baktalórántházában fedezte fel a futballistát, aki korábban évekig a harmadosztályban is játszott. 2009 telén igazolt a ZTE-hez, ahol gyorsan meghatározó emberré nőtte ki magát, csapata egyik legjobbja volt, nem véletlenül szerződtette a Debreceni VSC. A Loki azonban már túl nagy ugrás volt számára, nem tudott bekerülni a csapatba, sérülések is hátráltatták, végül tavaly nyáron, ismét Csank János hívására, Gyirmóton kötött ki. Túl a harmincon már aligha kerül vissza az élvonalba, pedig korábban, ha időben felismerik benne a lehetőséget, középcsapatok szintjén évekig elfutballozhatott volna az első osztályban.

EGY GÓL ILLÉSTŐL – A TALÁLAT 2:55-NÉL LÁTHATÓ

 AKIKRE MÉG ÉRDEMES FIGYELNI
 

Cikkünkben olyan játékosokból válogattunk, akik már huzamos ideje az NB II-ben játszanak. Ám számos olyan tehetséges labdarúgót is találunk a másodosztályban, akik még fiatalok, de hosszú, jó eséllyel NB I pályafutás előtt állnak. Érdemes rájuk figyelni. 

A 19 esztendős váci Króner Martin gyors, technikás és erőszakos futballista, már több éve stabil kezdőjátékos, és a védelem jobb és bal oldalán egyaránt bevethető. A mély vízbe két éve, 17 évesen bedobott Reznek Donát megállta a helyét, védekező és támadó középpályásként egyaránt bevethető, a nyíregyháziak nagy reménysége. Az irányító középpályás Bognár István több ifjúsági csapatban is szerepelt, mielőtt 2010-ben a Vasastól Újpestre szerződött, az Újpest FC B csapatának stabil tagja lett, de ma már a Mezőkövesd játékosa. Jól lát a pályán, góljai mellett gólpasszokkal is segíti csapatát. Az orosházi Tóth Dániel 18 éves korára csapata meghatározó játékosa lett, ebben a szezonban már öt gólt szerzett, előretolt és visszavont csatárként is jó teljesítményre képes. A két felcsúti reménység, Margitics Arnold és Baracskai Roland a Puskás Akadémia FC teljes jobb szélét bejátssza, előbbi védőként, utóbbi támadó középpályásként bevethető. Mindketten nagy reménységnek számítanak, ahogy a 18 esztendős középpályás, Kleinheiser László is, aki ősszel, első NB II-es szezonjában 12 meccsen hatszor volt eredményes. A téli felkészülést már a Videoton első csapatával kezdte, de tavasszal még a másodosztályban számítanak rá.

A most a téli szünetben Kozármislenyből igazolt Koller Krisztiánt (PMFC, 29 éves, támadó, középpályás, NB I: 0/0, NB II: 167/47) is meglehetősen későn vették észre Pécsen. Kalandos útja volt odáig, hogy 29 évesen szerződést kapott az NB I-es klubtól, pedig a PMFC-ben nevelkedett. Játszott a helyi NB III-as PVSK-ban, a PEAC-ban, a Komlóban, az NB II-ben Barcson, a Kaposvölgyében, 2011-től pedig Kozármislenyben. A felsorolt csapatokban közös, hogy mindenütt meghatározó játékosnak számított, nem véletlen, hogy már majdnem 50 gólnál jár az NB II-ben, ősszel 10 találattal élen zárt a Nyugati csoport góllövőlistáján. A télen Mislenyből Pécsre szerződő edző, Márton Gábor vitte magával a PMFC-hez. Ha Mártont nem nevezik ki a baranyai megyeszékhelyen, akkor Koller talán sosem kapja meg az esélyt, hogy bizonyítson az NB I-ben. Ősszel, még Supka Attilánál például az éppen a fent, a jellegtelen légiósok között említett Ceolin is szerepelt a posztján. Abban látatlanban is szinte biztosak vagyunk, hogy a pécsi születésű Koller többet tesz majd a PMFC sikereiért, ha pályára küldik, mint a motiválatlan, néhány hét után távozó brazil.       

Pozsár Gábor (Békéscsaba, 31 éves, középpályás, NB I: 22/2, NB II: 177/59) hosszú évek óta a Békéscsaba játékosa (a lilákkal megjárta az NB I-et, az NB II-t és az NB III-at is), de a tehetsége alapján helye lehetne egy stabil első osztályú csapat. Remekül lát a pályán, kiváló a szervezőkészsége és a rúgótechnikája, egy igazi „írástudó” futballista. Pozsár ráadásul a Fradi mumusának számít, bajnokin kétszer járt az Üllői úton, mindkétszer betalált. Azt mondják róla, a hozzáállásával voltak problémák, alighanem ez hozzájárult ahhoz, hogy nem futott be élvonalbeli karriert, pedig a lehetőség megvolt benne.

 

 AKIKTŐL TÖBBET VÁRTAK
 

Az NB II-ben olyan fiatalok is akadnak, akik első osztályú klub második csapatában tűntek fel, és korábban nagy jövőt jósoltak nekik, de egyelőre – ki tudja miért? – nem váltották valóra a jóslatokat. A középpályás Gárdos András 2010 májusában 19 évesen a Pápa ellen góllal mutatkozott be az NB I-ben. Akkor úgy tűnt, egy nagy tehetséget talált a személyében a Ferencváros. Járt amolyan ismerkedésen az angol Sheffield Unitednél is, ám a jó kezdés óta mindössze egy meccsen játszott az élvonalban (most ősszel ismét a Pápa ellen). Az NB II-ben 37 meccsnél és hat gólnál jár. Az Újpestben Banai Balázs 2010-ben, az akkor felgyorsuló fiatalítás részeként 17 évesen mutatkozott be az első osztályban, a második lehetőségre azóta is vár, pedig két és fél éve, még az akkori sportigazgató, Kovács Zoltán is azon játékosok között említette, akikre hosszú távon is érdemes lesz odafigyelni. Ugyanezt hittük Vólent Rolandról is, aki mindössze 16 esztendősen debütált az NB I-ben a Honvédban, 2009-ben pedig a Puskás Suzuki-kupán mesterhármast szerzett a Real Madrid korosztályos csapata ellen, de a történet nem folytatódott, vagy legalábbis nem úgy, ahogy a kispesti szurkolók szerették volna. Az NB I-ben 12 meccsen egyszer sem volt eredményes, tavaly Sopronba szerződött, jelenleg a Mezőkövesd játékosa a másodosztályban.  

Laki Balázs (Gyirmót, 27 éves, csatár, NB I 1/0, NB II: 141/80) is évek óta meghatározó futballista a másodosztályban, egy kvázi kiscsapatban – az Integral DAC-ban – és egy másodosztályú szinten élcsapatban – a Gyirmótban – is kulcsjátékossá tudott válni. Utolsó öt teljes NB II-es szezonjában mindig bőven 10 gól felett „termelt”, ez is mutatja, hogy rá mindig lehet számítani. Helyzetkihasználása remek, jól érkezik a kapu elé, de maga is képes helyzetet teremteni. Az NB I-ben mégis csupán egy mérkőzésen léphetett pályára, nevelőegyesületében, a Győri ETO-ban 19 évesen, 32 percre becserélték a 2003–2004-es szezon utolsó fordulójában.

Urbin Péter (Balmazújváros, 28 éves, csatár, NB I: 10/0, NB II: 189/81) az elmúlt másfél szezonban átlagban majdnem minden második mérkőzésén gólt szerezett, csapatainak eredményessége nagyban függ tőle, és ezt alátámasztja az is, hogy egyetlen kevésbé termékeny szezonjában (a 2010–2011-es idényben) a Hajdúböszörményi TE végig a kiesés ellen küzdött. Erős, jó felépítésű vérbeli támadó, aki mindkét lábával és fejjel is veszélyes a kapura. Tavaly a Keleti csoport gólkirálya lett az NB II-ben 17 góllal, jelenleg 9 találattal áll a lista élén. Az NB I-ben pályafutása korai szakaszában kapott lehetőséget (a DVSC-ben egy, a DVTK-ban kilenc bajnoki meccsen szerepelt) még éretlen játékosként. Akkor azzal nem tudott élni, második esélye pedig nem volt.   

Hamar Ádám (Mezőkövesd, 26 éves, csatár, NB I: 0/0, NB II: 106/29) mögött egy hosszabb kihagyás ellenére veretes másodosztályú múlt áll, játszott a Szolnok, a Cegléd és a Jászberény együttesénél is, de igazán a Mezőkövesdben robbant be. Véber György csapatában másfél éve alatt 44 mérkőzésen 24 gólt lőtt, és igazi vezéregyéniséggé vált. Könnyen kerül helyzetbe, a kapura mindig veszélyes játékos, akiben további potenciál rejlik, kérdés, milyen szinten, melyik osztályban.

Most pedig összegezzünk!

A felsorolt légiósok mindegyike több szezont lehúzott az NB I-ben, tizenegyen összesen 743 bajnoki meccsen léptek pályára. A pályafutásuk nagy részét az NB II-ben töltő, ott meghatározó játékosnak számító futballistákból összeálló csapatunk tagjai pedig mindössze 134-szer játszottak az első osztályban, hárman egyáltalán nem.

Nem szeretnénk értékítéletet vonni, és még csak véletlenül sem gondoljuk azt, hogy a felsorolt magyar játékosokkal jobb lett volna az NB I. Ez a lista csak egy példa arra, hogy talán létezik alternatíva a tucatlégiósokra, és nem csak az NB I-es klubok második csapataitól, akadémiáiról kikerülő játékosok, hanem régóta stabil NB II-es labdarúgók között is lehetnek olyanok, akikre érdemes odafigyelni.

Önnek mi a véleménye? Írja meg hozzászólásában!

EDZŐKÉNT IS NEHÉZ

 

Nemcsak játékosként, edzőként is legalább olyan nehéz osztályt váltani. Láttunk már példát arra, hogy az NB II listavezetőjénél menesztették a trénert (Kiss Lászlót 2011 tavaszán Pécsről), sőt NB II-es bajnoki cím után is küldtek már el edzőt (2007-ben Gálhidi György hiába vezette a Ferencvárost megelőzve élvonalba a Nyíregyházát, az új szezont már Tajti József irányításával kezdte a csapat). Mint, ahogy arra is volt példa a közelmúltban, hogy a feljutást követő sikeres fél szezon után köszönték meg a szakember munkáját (tavaly tavasszal, 22 forduló után ugyanazon a napon váltották le az akkor 5. helyen álló DVTK-nál Benczés Miklóst és a 6. PMFC-nél Mészáros Ferencet).

Ezek után nem meglepetés, hogy az NB I edzői között csak elvétve találunk olyan szakembert, akire a másodosztályban végzett munkája alapján figyeltek fel a klubvezetők. A 16 tréner közül egyértelműen ebbe a kategóriába tartozik a Kecskemétnél szezon közben kinevezett Horváth Ferenc, aki korábban felnőtt csapatnál csak az NB II-es Szigetszentmiklósnál dolgozhatott. A 39 éves tréner vitathatatlanul új színt hozott az élvonalba, és az eredményeire sem panaszkodhatnak a kecskeméti drukkerek, ugyanis kilenc bajnokin négy győzelmet, három döntetlent és csak két vereséget számlált a csapat élén, amely az első nyolc meccsén csak öt pontra volt képes.

Márton Gábor Horváthhoz hasonlóan az NB II-es munkájának – amelyet a Kozármislenynél végzett – köszönheti, hogy a téli szünetben a PMFC edzője lett, bár az ő esetében a pécsi kötődés is sokat nyomott a latban (Mártonnak nincs pro licence, így Lőrincz Emil lesz a vezetőedző, de kimondva, kimondatlanul Márton lesz a szakmai munka első számú felelőse).

Rajtuk kívül a debreceni Kondás Elemér, a siófoki Horváth Károly és a szombathelyi Artner Tamás dolgozott az elmúlt években az NB II-ben, de mindhárman régóta kötődnek az adott klubhoz.

Kimondottan a másodosztályban végzett jó munkáért ritkán osztanak kispadot az élvonalban. Benczés Miklós és Mészáros Ferenc például hiába bizonyított Diósgyőrben és Pécsen az NB I-ben és az NB II-ben is, az élvonalban egy évig egyikük sem kapott szerepet. Mészáros most Egerben bizonyíthat, de hosszú távú NB I-es munkája legalább annyira kérdéses, mint az Eger bennmaradása.

Ellenben lefelé az edzőknél is egyre többen váltanak. A nyáron Paksról távozó Kis Károly öt év után visszatért az NB II Keleti csoportjában jelenleg sereghajtó Szolnokhoz. A fiatalabb trénerek közül a korábban az NB I-ben is elismeréssel dolgozó Csertői Aurél (jelenleg a Tatabánya vezetőedzője) és Véber György (Mezőkövesd) is a másodosztályban kapott munkát. A Váccal és a Ferencvárossal bajnokságot is nyerő korábbi szövetségi kapitány, Csank János zalaegerszegi menesztését követően 2012 márciusa óta a Gyirmót vezetőedzője. Régóta a másodosztályban dolgozik különböző szerepkörökben az Újpesttel bajnok Várhidi Péter is, aki jelenleg az SZTK szakmai igazgatója, míg a sorozatunk első részében megszólaló békéscsabai Dajka László nyolc éve, 2005-ben Zalaegerszegen tevékenykedett legutóbb az élvonalban.

FÜZESI BÁLINT, PÓR KÁROLY,  T. SZABÓ GÁBOR

2019.03.03 13:26:58

Labdarúgó NB II nemzetisport.hu

Ötöt vágott a Vasas, négyet az ETO • A Siófok legyőzte a Csabát • Balmaz-siker a kiesési helyosztón.

2019.03.02 01:59:30

Labdarúgó NB II F. B.

ESÉLYLESŐ Április 7-én lesz a tavasz rangadója • A Gyirmót annyi pontot szerzett otthon, mint idegenben.