A Haladás hazai pályán legyőzte, a tabellán megelőzte a Vasast

LABDARÚGÓ NB I
21. FORDULÓ
HALADÁS–VASAS 3–0 (Kovács L. 27., Rácz B. 47., Ramos 59.)
Szombathely, Haladás Stadion, 2866 néző. Vezette:Berke Balázs

A két kapus mozdulata hűen tükrözte a csapatok hozzáállását a mérkőzéshez.

Amíg Lubos Kamenár kényelmesen, többszöri igazgatás után végezte el a kirúgásokat, addig Király Gábor szinte azonnal kigurította a hozzá kerülő labdát. Persze nemcsak az angyalföldi kapus mozdulatai miatt tűnt úgy, hogy a piros-kékeknek tökéletes lenne a döntetlen Szombathelyen. Az előző idény bronzérmese kevés kockázatot vállalt az első félidőben, a két szélen Egerszegi Tamás és Hangya Szilveszter rendre visszazárt a három középső védő mellé, és hiába szerzett olykor labdát az ellenfél térfelén a vendégegyüttes, csak néhány másodpercre tudta megtartani, az első félórában mindössze Berecz Zsombor vállalkozott kapura lövésre.

Ezzel szemben a Haladás az első perctől igyekezett beszorítani ellenfelét, a párharcok többségét megnyerte, a test a test elleni küzdelemben pedig sokkal határozottabbak és keményebbek voltak Michal Hipp játékosai. Nem csoda, ha a labda többnyire a Vasas térfelén pattogott. A hazaiak elsősorban a bal szélen igyekeztek megbontani az ellenfél védelmét, ám hiába érkeztek egymás után a beadások, a pontosság hiányzott a középre ívelt vagy passzolt labdákból.

Más kérdés, hogy az angyalföldiek megtették azt a szívességet, hogy kivédekezett akciók után villámgyorsan visszaadták a labdát a hazaiaknak, akik így sorozatosan szőhették az újabb és újabb támadásokat, s mivel a szombati forduló előtt a Vasas kapta a bajnokságban a legtöbb találatot, számítani lehetett rá, hogy előbb-utóbb góllá érik a vasi fölény.

Végül fél órát sem kellett várni, hogy ez megtörténjen, a kapujából sután kimozduló Lubos Kamenár ugyanis a labda helyett Karol Mészáros fejét találta el, Kovács Lóránt pedig köszönte szépen az ajándék labdát, és az üres kapuba gurította (az előző idény végén a lapunk általi játékosrangsorban a kapusok között első helyen végző Nagy Gergely mindezt a látogatók kispadjáról figyelte...).

Michael Oenning csapata hátrányban sem tudta fokozni a tempót, és ha Karol Mészáros a tizenhatos jobb oldaláról pontosabban ad középre, vagy ha az első félidő utolsó pillanataiban Myke Bouard Ramos kicsit határozottabban tör kapura Vít Benes mellett, még kilátástalanabb helyzetbe került volna a Vasas.

A fordulás után aztán két percet sem kellett várni, hogy ez megtörténjen, az angyalföldi védelem bizonytalanságát kihasználva Rácz Barnabás duplázta meg az előnyt. A testbeszédek pedig mindent elárultak: amíg a hazaiak egy kupacban ölelkeztek a szögletzászlónál, addig a vendégeknél egyetlen labdarúgó sem akadt, aki biztatta volna a társait, a kiesés felé robogó piros-kékek lehajtott fejjel, némán vártak a középkezdésre.

A Haladásnál csapattársak ölelgették egymást, a másik oldalon csupán ugyanabban a csapatban futballozó játékosok álldogáltak tanácstalanul. A megroggyant ellenfélnek hamar megadták a kegyelemdöfést a szombathelyiek, Jevhen Pavlov már az oldalvonalnál álldogált, ám mire a csatár pályára lépett, Myke Bouard Ramos szép egyéni alakítása után háromgólosra duzzadt az előny.

Innentől pedig kezdetét vette a macska-egér játék: az önbizalomtól duzzadó és erőnléti fölényben lévő szombathelyiek esélyt sem adtak a riválisnak a felzárkózásra, pontos passzokkal tartották a labdát, míg a piros-kékeknél tovább szaporodtak a gondok, a szünetben becserélt Csiki Norbertet sérülés miatt kellett lehozni a pályáról.

Az utolsó negyedórában okos, taktikus futballal őrizte előnyét a Haladás, amely fölényes győzelmével elmozdult a kieső helyről, és az utolsó előtti pozícióba taszította a kilátástalanul játszó, mindössze néhány kósza átlövéssel próbálkozó Vasast. S mivel az előző idény bronzérmese október óta nem nyert NB I-es meccset, megeshet, hogy a következő, Honvéd elleni bajnokin nem Michael Oenning álldogál majd a kispad előtt...

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!