A Kisvárda három ziccerig, a Ferencváros egy gólig jutott

LABDARÚGÓ NB I
7. FORDULÓ
Ferencvárosi TC–Kisvárda Master Good 1–0
Budapest, Groupama Aréna, 7625 néző. Vezette: Iványi
Gólszerző: Leandro (86.)

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

Hála a fővárosi régi jó barát, az Újpest önzetlen segítségének, vagyis a lila-fehérek szombati székesfehérvári győzelmének (2–0), a Ferencváros úgy várhatta a Kisvárda elleni vasárnapi mérkőzést, hogy ha győz hazai pályán, vesztett pontok tekintetében utoléri legfőbb bajnoki vetélytársát, a Mol Fehérvárt.

Nem lehetett azzal vádolni Szerhij Rebrovot, a zöld-fehérek vezetőedzőjét, hogy nagyon tartalékolta az erőket a bolgár Ludogorec elleni, csütörtöki Európa-liga-csoportmérkőzésre. Lényegében a legjobb csapatát küldte pályára, amelyben a csúcsék ezúttal Franck Boli volt, őt segítette a két szélről Olekszandr Zubkov és Tokmac Nguen. A másik oldalon Tischler Patrikra várt a feladat, hogy megbirkózzon a védőkkel, és kihozza a legtöbbet abból a várhatóan kevés labdából, amely majd eljut hozzá. A legtöbb segítséget Gheorghe Grozavtól várhatta, aki ráadásul nemcsak kiváló előkészítő, hanem rendkívül gólérzékeny is, öt gólnál jár már az idényben. A román légiós nevéhez fűződött a mérkőzés első helyzete is, mert miközben a Fradi az első perctől kezdve próbálta nyomás alá helyezni a szabolcsi vendégcsapatot, a 17. percben egy remek kontra végén Gheorghe Grozav szabadon lőhetett 25 méterről – nem sokkal mellé.

A ferencvárosiak igyekezett minél jobban „széthúzni” a pályát, lényegében minden támadás során végigjáratták a labdát az egyik oldalvonaltól a másikig, volt, hogy többször is, de nehezen leltek rá az üdvözítő megoldásokra. A nézőkben az az érzés alakulhatott ki, hogy nem eléggé direkt a zöldek támadásépítése, túl sok a tapogatózás, pedig mindez valójában a várdaiak rendkívül szervezett védekezését dicséri. Nem tátongtak rések a falon. Lucas gyakran visszalépett a védők vonalába, Anton Kravcsenko pedig rendszerint tökéletes ütemben avatkozott játékba, lefülelt minden passzt, amelyet középen laposan próbáltak a védelem mögé bejuttatni a hazaiak. Mint a felvezetőnkben írtuk, ez a futballtörténelem első olyan mérkőzése, amelyen két olyan kapus áll a kapuban, akik Puskás-díjas gólt kaptak. Ezúttal viszont ez a veszély nem fenyegetett, az első félidőben Dibusz Dénesnek és Felipének is egyszer kellett csak védenie, akkor is egy-egy gyengécske lövést.

A második félidőre szerkezetet váltott a Fradi Leandro (aki így unokatestvére, Lucas ellen játszhatott) és Varga Roland pályára küldésével, a 4–1–4–1-ből 4–2–3–1 lett. Varga Roland lendületességét is nehéz volt azonban érvényesíteniük a fővárosiaknak, mert amint a Ferencváros átment a labdával az ellenfél térfelére, az összes kisvárdai mintegy húszméteres sávban helyezkedve védekezett és vadászott az esetleges pontatlan passzokra. Amikor sikerült egyet-egyet elcsípni, az többnyire veszélyt jelentett, mint a 70. percben, amikor a kontránál Hugo Seco lefutotta Lasa Dvalit, már csak a kapussal állt szemben, de Dibusz Dénes védeni tudta a lövését. Hat perccel később egy szabadrúgás után Teodorosz Beriosz fejelhetett üresen hat méterről, alig a bal kapufa mellé. És még Gosztonyi Andrásnak is volt egy nagy lehetősége. A nagyobb helyzeteket a vendégcsapat neve mellé jegyezhettük fel.

Csakhogy aztán az utolsó percekben – miként a ZTE FC elleni (2–1) győztes bajnokin is – a csereként beálló Leandro megmentette a bajnoki címvédőt: pontos lövése utat talált a kisvárdai kapuba.

Leandro győztes gólja