DVTK-Ferencváros: két-két gól, egy-egy pont

A MÉRKŐZÉS ONLINE KÖZVETÍTÉSÉT IDE KATTINTVA OLVASHATJA EL!

Fel kell ébreszteni a játékosokban a hiúságot – mondta az idény előtt még Európáról álmodó Diósgyőr nemrégiben az idény végéig kinevezett edzője, Kovac Zoltán, akinek éppen kapóra jött, hogy a legnépszerűbb magyar klubcsapatot, a Ferencvárost fogadták legényei, hiszen mikor ne játsszanak mindent beleadva (természetesen a Nyíregyháza hiányában), ha nem a zöld-fehérek ellen, ráadásul odahaza? A belga állampolgár Kovac egyébként nem „túrta szét" a Szentes Lázár által épített csapatot, erre nem túl bő keret nem is adott volna lehetőséget, a Siófok elleni kezdőből mindössze Francisco Gallardo és L'Imam Seydi került ki, átadva helyüket Gosztonyi Andrásnak és José Luquének.

A Ferencváros remekül kezdte a tavaszt, aztán a Honvéd megtörte Ricardo Monizék lendületét, miközben az évi másfél milliárd forintból gazdálkodó klub vezérigazgatója, Orosz Pál is megerősítette, hogy ebben a hónapban csúszik a labdarúgók fizetése. A holland mester szimpatikus módon elnézést kért a szurkolóktól a múlt heti vereség miatt, majd bejelentette, hogy az első döntőre készülnek a DVTK otthonában: az egyhetes, háromrészes finálé-sorozat következő két felvonása a Videoton elleni Ligakupa-döntő, majd bajnoki lesz.

A kellemes tavaszi időben megtelt a DVTK-stadion, és remek hangulatban kezdődött a bajnoki – még akkor is, ha néhány hazai ultracsoport továbbra is „sztrájkol". A magyar és horvát felmenőkkel is dicsekvő Kovac a vártnál sokkal hamarabb megejtette első cseréjét, ugyanis Vladan Csukics belépője után Gosztonyi jobb bokája kifordult. A későbbi diagnózis szerint szárkapocscsonttörést szenvedett a hazaiak szélsője.

A vártnál jóval hamarabb megkapta a DVTK első gólját a Kovac-érában, mert a 7. percben Böde Dániel remek passza után Julian Jennernek csak a kapuba kellett pofoznia a labdát fél méterről – csak éppen az egész hazai védelem leállt, lest reklamálva.

Nem sokra rá Böde is betalálhatott volna, de az ötösön az utolsó pillanatban szerelte Vadász Viktor. Megúszta a Diósgyőr, sőt pár perc múlva egyenlített is: Kovac jól „seydítette meg", kit kell beküldenie Gosztonyi helyére, mert a Jova Levente éppen a csereember, L'Imam Seydi elé paskolta Tisza Tibor beadását, a támadó pedig közelről nem hibázott.

Paprikás, jó iramú perceknek örvendhetett a gólt követően is a nézősereg: előbb Böde fejelt a kapu mellé Somália beadása után (Kádár Tamás érthetetlen módon felejtkezett el róla), majd Rudolf Gergely próbálkozott lábbal, de ő is pontatlan volt. Kovac megkapta első játékvezetői figyelmeztetését is időközben a kispadja előtti kis mozgástér elhagyásáért, ezt követően már a kijelölt territóriumon belül tárta szét kezeit megadóan, amikor Rudolf ziccert rontott, majd Luque szabadrúgása éppen csak elkerülte a jobb alsót.

Szintén sérülés miatt cserélt Moniz, bő fél óra után Csukics lesántikált, Stanley Aborah váltotta. A kényszerű csere a Fradinál is gólt szült tíz percen belül: amikor a hazai védők először elfeledkeztek egy szöglet után Gyömbér Gáborról, még a bal alsó mellé szállt a fejes, a 43. percben azonban lábbal már nem hibázott a fővárosi védő.

A fordulást követően a vendégeké volt az első helyzet: Leonardo átviharzott az ezúttal is inkább statikus, mint stabil DVTK-védelmen, de lövését védte Ribánszki László, akárcsak nem sokkal később Jenner tekerését. Jegyezzük is meg gyorsan, hogy a mérkőzés során rendre „viharban volt" a piros mezes védősor, egymást követték a figyelmetlenségek, a rossz helyezkedések, a lemaradások és az el nem indulások, de még az alapszintű kommunikáció is sokszor hibádzott.

Egyre gyengébben játszott a Kovac-csapat, a hazai közönség előbb halkan, majd egyre ingerültebben tüntetett kedvencei ellen – Kádár nekibuzdulásában veszélyesen kapura lőtt, majd az általa vezetett védelem élénk közreműködésével Leonardo gyorsan egymás után kétszer is helyzetbe került, de mindkettőt elpuskázta; majd Bödétől hárman sem tudták elvenni a labdát, szerencséjükre az ék hosszan szöktette magát az ötös előtt.

A sors iróniájaként a második ferencvárosi védelmi megingást is góllal büntették a diósgyőriek, és ezt is olyan passzív lesállás előzte meg, mint az első fővárosi gólt: Tisza remek passzát ezúttal Seydi értékesítette fél lépésről a jobb alsó előtt.

A hajrá is feszült hangulatot, erősen közepes iramú futballt és rengeteg hibás átadást hozott, akárcsak maga a mérkőzés, de ezúttal néhány műesés is tarkította a játékmenetet. Mindkét csapat bátran rohamozott a győztes gólért, de egyik sem járt sikerrel (Leonardo harmadik helyzetéből sem talált kaput) – tovább tart tehát a DVTK hazai nyeretlensége a Ferencváros ellen, a diósgyőriek ugyanis 32 éve nem tudják legyőzni az élvonalban a zöld-fehéreket.

Egyik oldalon sem örülhetnek azonban tiszta szívből az egyetlen pontnak.

A MÉRKŐZÉS ÖSSZEFOGLALÓJA

A MÉRKŐZÉS ONLINE KÖZVETÍTÉSÉT IDE KATTINTVA OLVASHATJA EL!

NB I
24. FORDULÓ
DIÓSGYŐRI VTK–FERENCVÁROS 2–2 (Seydi 13., 73., ill. Jenner 7., Gyömbér 43.)