Ami a szívén – Deák Zsigmond jegyzete

DEÁK ZSIGMONDDEÁK ZSIGMOND
Vágólapra másolva!
2020.12.29. 23:31

Ha valakit szeretnek a családtagjai, barátai, az még nem akkora csoda, inkább természetesnek mondható, mégiscsak ők állnak hozzá a legközelebb. Ám néhány embert gyakorlatilag mindenki szeret vagy minimum kedvel, akár mély, akár felületes ismeretségbe keveredik vele, sőt, ha csak távoli benyomásokat szerez róla, akkor is. Pisont István éppen ilyen. Róla rossz szót még senki sem mondott, de ő sem másról. A kettő persze szervesen összefügg. A kispestiek „legnagyobb királyát” az egykori ellenfelek és azok szurkolói is elismerték, akármerre futballozott pályafutása során Magyarországtól Belgiumon és Németországon át Izraelig. Most, hogy a nevével leginkább összefonódó klub, a Budapest Honvéd megbízottból „igazi” szakvezetővé nevezte ki, megállapíthatjuk, így, ötvenévesen edzőként is „hazaért”. Igaz, némi kacskaringóval, hiszen 2020 elején és végén egyaránt beugrott a kispadra, de előbb hoztak helyette mást, Bódog Tamást, s most sem ő volt az első számú jelölt. Aztán szegény Szabó Zoltán Topolyáról váratlanul elhunyt ebben az átkozott koronavírusban, a többi szóba kerülő szakemberrel pedig nem tudott megegyezni a vezetőség. Pisonttal meg nyilván könnyen, ezt azért borítékolni lehetett.

Egy futballtrénert természetesen nem az minősít, hogy mennyien szeretik, hanem az eredményessége, Louis van Gaal vagy José Mourinho igazán megosztó személyiség, de sikereiket nem vehetjük el. Nem is akarjuk, viszont kívánni lehet a maga szintjén hasonlókat az új kispesti mesternek. Aki székfoglalójában sem bújt ki a bőréből, amikor magától értetődő őszinteséggel ecsetelte: „Azért is vállaltam el a feladatot, mert nagyon erősnek tartom a keretünket, a játékosság, a kreativitás és az erő is megvan a társaságban.” Ilyenkor száz edzőből kilencvenkilenc a vélt vagy valós nehézségeket sorolná a tabella tizedik helyéről, ezzel is mély kontúrokat húzva már-már sziszifuszi munkájához. Pisont István az az egy, aki nem mismásol, nem állítja be nehezebbnek a dolgát, sőt már-már naivan hisz régi-új csapatában, s ezt nyíltan ki is mondja. E hit nyilván összefüggésben van a másikkal: „Karácsony estéjén mindig abban reménykedem, hogy az Úr akarata szerint alakul a sorsom, elfogadom, amilyen utat szán nekem.” Jó utat, Pisont Pista!

Pisont István az az egy, aki nem mismásol.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik