SOMOGYI ZSOLT, BABJÁK BENCE 2017.11.10 14:40 Frissítve: 2017.11.10 14:40

A fegyelem világa, avagy miért és mennyire büntetnek az NB I-ben?

Mennyit fizet a késő játékos? Miben lehet megjelenni a televízióban? Használhatják-e a közösségi médiát? A profi egyesületeknél mindent szabályoznak, és az akadémiákon is odafigyelnek az írásos dokumentumok betartására. A Fradi-meccset választó diósgyőri játékos apropóján különösen aktuális a téma.

Életkép a Honvéd-öltözőből: a fegyelem bajnoki címet érhet, a bajnoki cím pillanatában ugyanakkor már joggal lazul a fegyelem (Fotó: Török Attila)

 

Mit szabad? És mit nem? Busai Attilának vélhetően nem kellett volna a Fradi-pályára mennie, hiszen a DVTK futballistája, és bár nem játszhatott a hét végén, saját csapatát is buzdíthatta volna a lelátón – egymillió forintja bánta, hogy megszegte az írott és íratlan szabályokat.

NB I-ES TARIFÁK
Nézzük, hogyan alakultak a pénzbüntetések a közelmúltban az egyik NB I-es klubnál. A késés háromezer vagy ötezer forintnál kezdődött, ami percenként ugyanennyivel emelkedett, tíz perc után pedig a vezetőedző dönthetett az összegről. A reklamálásért vagy durva szabálytalanságért kapott piros lap százezer forintba is kerülhetett a vétkes játékosnak, ha a szöglet- és oldalszabadrúgások után valaki nem ment az emberével, és az ellenfél futballistája gólt szerzett a helyzetből, húsz-harmincezer forintot kellett fizetnie. Megesett, hogy a csapatszellem „erősítése” miatt az egész csapattól beszedték az összeget.

Házirend – valamennyi klubnál létezik. A félreértések elkerülése végett, ahogy mondani szokás. Persze a házirend is változik idővel – Tichy Lajosnak nem írták elő, mit tehet ki a közösségi oldalára, hogy egy egyszerű példát vegyünk.

Milyen manapság a házirend egy átlagos NB I-es klubnál?

Mint megtudtuk, ezek az előírások is „uniformizálódtak”, nagyjából egy kaptafára készültek, a legtöbb helyen megközelítőleg azonos pontokat tartalmaznak – persze lehetnek kisebb-nagyobb eltérések.

Fontos leszögezni: kétféle házirendet érdemes megkülönböztetni. Az egyiket a klub írja elő, a munkaszerződéssel a játékos egyben vállalja, hogy aláveti magát e házirend rendelkezéseinek, továbbá az egyesület által előírt egyéb kötelezettségeket tartalmazza. A másikat az edző határozza meg, ezt nevezhetjük öltözői házirendnek, amely a játékosok által használt közös helyiség törvényeit tartalmazza. Jellemzően azt rögzíti, mennyit kell fizetnie a játékosnak, ha elkésik az edzésről, ha indokolatlanul sárga vagy piros lapot kap a mérkőzésen, ha esetleg nem megfelelően viselkedik társaival szemben.

MÉG A ZOKNIRA IS FIGYELNI KELL

Nézzük az előbbit, de előtte szögezzük le, sok helyen csak általánosságban írhatunk, konkrét csapatnév vagy játékosnév nélkül, de a sztorik, érdekességek talán így is bemutatják a futball világát.

Az egyik vidéki klub több játékosa a fővárosban él, és a mérkőzés előtti napon egyikük sem hagyhatja el a lakhelyét – aki a vidéki városban él, ott kell lennie, a fővárosiaknak Budapesten kell tartózkodniuk. A futballcsapat klubvezetője elmondta, az utóbbi években, évtizedekben nagyon sok külföldi futballista érkezett Magyarországra, ők például versenyidőszakban engedély nélkül nem léphetik át az országhatárt. Természetesen ez nem vonatkozik a szabadságra, olyankor mindenki oda megy, ahová akar. Ezek általános előírások, ha egy légiós azzal fordul a klubhoz, hogy beteg valamelyik családtagja, a mérkőzés előtti napon is elhagyhatja Magyarországot – de a klub engedélye szükséges hozzá.

A klub házirendje szinte minden esetben rögzíti, hogy a játékos nem tehet az egyesületére nézve sértő kijelentést, a hivatalos programokon a csapat címerével, a szponzor(ok) logóival ellátott felszerelésben kell megjelennie. Persze a profi sportoló arra is figyel, hogy a szabadidejében se viselje másik sportszergyártó termékét, ne legyen rajta olyan cégfelirat, amely üzleti riválisa a csapatot támogató szponzornak. Rögzíti, milyen a futballon kívüli eseményeken kell megjelennie, ez lehet iskolalátogatás, jótékony célú esemény, ajándékozás kórházban fekvő gyerekeknek – ilyenkor azt is tudnia kell a játékosnak, milyen melegítőben, pólóban, zokniban jelenhet meg.

SPRINTEK A GYORSÉTTEREM UTÁN

A legnagyobb fegyelem közepette is előfordul, hogy a játékosok megszegik a házirendet.

Késés. Valamennyi NB I-es klubnál a zsebébe kell nyúlnia a késő játékosnak. Ezért is néztek nagyot az egyik hazai élvonalbeli csapatnál, amikor az egyébként mindig pontosan érkező labdarúgó csak a gyakorlás végére érkezett meg, társait pedig nem értesítette a késéről. Kiderült, egy héttel elnézte a heti edzésprogramot, így angyali nyugalommal készülődött otthon, miközben a többiek már javában izzadtak a gyepen.
Alkohol. Olykor porszem kerülhet a gépezetbe. Mint annál a csapatnál, amelynek néhány labdarúgója a győztes szombati bajnoki után nem másnaposan, hanem részegen jelent meg a vasárnap reggeli regenerációs edzésen.
Étkezés. Ha tiltják a gyorséttermi étkezést, nem tanácsos kihúzni a gyufát. Az egyik klub labdarúgói az edzőtáborozás alatt csapatépítésként bowlingozni mentek, és néhányan úgy gondolták, a közeli gyorséttermet is felkeresik. A rutinosak mindent befaltak, mire a vezetőedző megérkezett, és visszatértek a golyókhoz. A rutintalanoknak viszont félbe kellett hagyniuk az evést, vagy meg sem várhatták, amíg elkészül, amit megrendeltek. A szakvezető ugyanis azonnal visszaparancsolta őket a szállásra, ahol hússzor száz méter futás várt rájuk.
Takarodó. Az edzőtáborozás másik sarkalatos pontja a lámpaoltás ideje. Megesett, hogy a felkészülési meccs után többek szemére sem jött álom, és bár a kártyapartit ketten kezdték, amikor az ellenőrzést végző vezetőedző benézett a szobába, már nyolcan voltak. A csapat másnap a vétkesek kontójára vacsorázott.

A közösségi oldalakon a futballistáknak tilos társaikat, az ellenfelet, esetleg a játékvezetőt minősíteniük, olyan képet posztolniuk, amely sértheti a klub jó hírnevét.

Az öltözői házirend írja elő, milyen viselkedés megengedett az idegenbeli találkozókra történő utazás közben. A mérkőzés előtt szabad-e a mobiltelefont használni – a legtöbb helyen a meccs után, a hazafelé tartó úton bárki nyugodtan nézegetheti a telefonját. Ma már az utánpótláskorú játékosok zsebében is lapul telefon, és megesett, hogy a gyerekcsapat tagjai utazás közben játszottak vele. Mindenki előtt ismerős a jelenet: egy társaság, amelyben mindenki leszegett fejjel a kis képernyőt bámulja… Az egyik fővárosi klub azonban megtiltotta ezt. A buszon tilos a telefont nézegetni, ellenben szabad közösen énekelni, kártyázni, könyvet olvasni, beszélgetni – bizony, van ilyen is.

HAJNALI BULI HELYETT KUTYASÉTÁLTATÁS

Bár a Paks nem tartozik a bajnoki címre hajtó együttesek közé, a csapat hosszú évek óta stabil tagja az NB I-nek. Vajon mi a helyzet, ha valamelyik játékosát a televízióba hívják? Kötelező-e bemennie? Visszautasíthatja-e a felkérést?

„A televíziós társaság vagy az adott rendezvény szervezője klubunk sajtósát keresi meg, aki szól nekünk a kérésről – mondta Kulcsár Dávid, a Paks labdarúgója. – Nálunk nem kötelező a részvétel, ugyanakkor nagyon ritka, hogy nem vállaljuk. Ha valaki nem tud bemenni a műsorba, a klub valaki mást keres helyette. Természetesen nekünk is az egyesülettől kapott ruhában kell megjelennünk.”

De vajon mi a helyzet az étkezéssel és a lefekvéssel?

„Senki sem ellensége magának, mindenki tudja, hogyan kell étkeznie egy élsportolónak – folytatta Kulcsár Dávid. – Ami a meccseket illeti, a klub mindenkinek biztosít szállást a városban, és a szombati mérkőzést megelőző csütörtök és péntek estét mindenkinek kötelezően Pakson kell töltenie. Kijárási tilalom viszont nincs. Nyilván senki sem bulizhat hajnalig, de ha a gyerekek lefektetése után én este tízkor tudom levinni sétálni a kutyámat, azzal még nem szegem meg a házirendet.”

RONGÁLT, MAJD VÁLOGATOTT LETT

Házirendre nemcsak a profiknál, hanem az utánpótlásban is szükség van, igaz, a Puskás Akadémia kollégiumában inkább etikai kódexként tekintenek a dokumentumra.

„Nemcsak labdarúgókat nevelünk, személyiségfejlesztés is zajlik – mondta Kiss Zoltán, a PFLA kollégiumigazgatója. – Az etikai kódexet az intézmény házirendjéhez igazítjuk, azokhoz az értékekhez, amelyeket át akarunk adni a gyerekeknek. Határokat kell szabni a fiataloknak, hogy tudják, mi a jó, mi a rossz, és a legfontosabb, hogy a szabályokat következetesen betartassuk. Természetesen olykor el lehet térni az írott szabályoktól, elvégre nem lehet minden nevelési helyzetet írásba foglalni, de a lefektetett alapelveket nem szabad felrúgni.”

A gyerekekre az edzéseken, az öltözőben és a pályán a szakmai stáb által felállított szabályok vonatkoznak. Természetesen az edzők napi kapcsolatban vannak a kollégiumi tanárokkal.

„Ma már felnőttválogatott az a nálunk nevelkedő futballista, akit annak idején károkozás miatt kellett fegyelmeznünk – folytatta Kiss Zoltán. – Büntetésként áthelyeztük az akadémiánkkal szorosan együttműködő intézménybe, ahol kevésbé volt kiszolgálva, nem volt meg a korábbi kényelem. A tanulmányaiban annyira nem érződött a hatása, a sportpályafutását viszont kellő alázattal és megszállottan folytatta. A szankció nem hathat mindenkire egyformán, de ha következetesek vagyunk, a többségnél működik.”

ALÁÍRÁS IGEN, OLVASÁS NEM
Dombi Tibor (Fotó: Koncz György)

Ma már elképzelhetetlen, hogy a profi egyesületek házirendje ne terjedjen ki a nyilvános eseményeken történő megjelenésre, a közösségi média használatára vagy éppen az alkoholfogyasztásra. Más kérdés, hogy nyugaton az 1990-es évek végén is ez volt a módi.

„Azokat a pontokat, amelyeket a mostani házirendek tartalmaznak, velem már akkor is betartatták, amikor Frankfurtba szerződtem – mondta az 1999-ben a Debrecentől az Eintrachthoz igazoló Dombi Tibor. – Németországban úgy kértek, hogy közben adtak. Elvárták, hogy a nyilvános eseményeken a szponzori logókkal ellátott ruházatban jelenjünk meg, de az érkezésem után azonnal megkaptam az elegáns inget, amelynek gallérján ott virított a támogató emblémája. Ezt ma már itthon is megkövetelik, de azt nem tudom, hogy a nyugati házirendek időközben mennyire alakultak át.”

A jelenleg a Debreceni Labdarúgó Akadémián edzősködő játékosnak nem okozott gondot a szabályok betartása – igaz, nem ismerte mindegyiket.

„A házirend nekem többnyire olyan volt, mint a felhasználói szerződés. Aláírtam, de nem olvastam végig. Magamtól is tudtam, mit szabad, mit nem, ha lecsúszott néhány pohár sör vagy bor, nem szórakozóhelyen, hanem valamelyikünk otthonában engedtük el magunkat. Ami pedig az étkezést illeti: előírhatja a klub a meccsek előtti csirkehúst, de ha valaki sertést eszik, és utána jól futballozik, biztos vagyok benne, hogy legközelebb is a sertéshúsra szavaz.”

 

A Nemzeti Sport digitális formában - az e-újságért kattintson ide!

2017.11.20 21:58:45

Labdarúgó NB I HEGYI TAMÁS, KONCZ GYÖRGY (fotó)

Kis híján átlépett az MTK-ba, és volt tejesember is Tóth-Potya István, akinek Gestapo-fegyver oltotta ki az életét.

2017.11.21 23:14:31

Labdarúgó NB I MALONYAI PÉTER

NS-VÉLEMÉNY. Az elitsport, esetünkben a futball átka, hogy alapszinten csak a mestermunka hoz dicséretet. Amihez persze legalább alapszinten illik jártasnak lenni a szakmában. Hogy így legyen, ahhoz valóban csak egyetlen út vezet: dolgozni kell!

2017.11.21 23:10:46

Labdarúgó NB I THURY GÁBOR

NS-VÉLEMÉNY. Nem egy játékosnak súlyfeleslege van.

2017.11.21 13:11:09

Labdarúgó NB I nemzetisport.hu

„Legutóbb például a DVSC válogatott játékosa akart olyan szavakat adni Juhász szájába, amiket ő sosem mondott.”

2017.11.21 11:58:46

Labdarúgó NB I P. K.

„Ajánlom az öregfiúk-bajnokságot a fiataloknak, bárcsak az NB I-ben lenne ilyen hajtás.”