A fegyelem világa, avagy miért és mennyire büntetnek az NB I-ben?

Mit szabad? És mit nem? Busai Attilának vélhetően nem kellett volna a Fradi-pályára mennie, hiszen a DVTK futballistája, és bár nem játszhatott a hét végén, saját csapatát is buzdíthatta volna a lelátón – egymillió forintja bánta, hogy megszegte az írott és íratlan szabályokat.

Házirend – valamennyi klubnál létezik. A félreértések elkerülése végett, ahogy mondani szokás. Persze a házirend is változik idővel – Tichy Lajosnak nem írták elő, mit tehet ki a közösségi oldalára, hogy egy egyszerű példát vegyünk.

Milyen manapság a házirend egy átlagos NB I-es klubnál?

Mint megtudtuk, ezek az előírások is „uniformizálódtak”, nagyjából egy kaptafára készültek, a legtöbb helyen megközelítőleg azonos pontokat tartalmaznak – persze lehetnek kisebb-nagyobb eltérések.

Fontos leszögezni: kétféle házirendet érdemes megkülönböztetni. Az egyiket a klub írja elő, a munkaszerződéssel a játékos egyben vállalja, hogy aláveti magát e házirend rendelkezéseinek, továbbá az egyesület által előírt egyéb kötelezettségeket tartalmazza. A másikat az edző határozza meg, ezt nevezhetjük öltözői házirendnek, amely a játékosok által használt közös helyiség törvényeit tartalmazza. Jellemzően azt rögzíti, mennyit kell fizetnie a játékosnak, ha elkésik az edzésről, ha indokolatlanul sárga vagy piros lapot kap a mérkőzésen, ha esetleg nem megfelelően viselkedik társaival szemben.

MÉG A ZOKNIRA IS FIGYELNI KELL

Nézzük az előbbit, de előtte szögezzük le, sok helyen csak általánosságban írhatunk, konkrét csapatnév vagy játékosnév nélkül, de a sztorik, érdekességek talán így is bemutatják a futball világát.

Az egyik vidéki klub több játékosa a fővárosban él, és a mérkőzés előtti napon egyikük sem hagyhatja el a lakhelyét – aki a vidéki városban él, ott kell lennie, a fővárosiaknak Budapesten kell tartózkodniuk. A futballcsapat klubvezetője elmondta, az utóbbi években, évtizedekben nagyon sok külföldi futballista érkezett Magyarországra, ők például versenyidőszakban engedély nélkül nem léphetik át az országhatárt. Természetesen ez nem vonatkozik a szabadságra, olyankor mindenki oda megy, ahová akar. Ezek általános előírások, ha egy légiós azzal fordul a klubhoz, hogy beteg valamelyik családtagja, a mérkőzés előtti napon is elhagyhatja Magyarországot – de a klub engedélye szükséges hozzá.

A klub házirendje szinte minden esetben rögzíti, hogy a játékos nem tehet az egyesületére nézve sértő kijelentést, a hivatalos programokon a csapat címerével, a szponzor(ok) logóival ellátott felszerelésben kell megjelennie. Persze a profi sportoló arra is figyel, hogy a szabadidejében se viselje másik sportszergyártó termékét, ne legyen rajta olyan cégfelirat, amely üzleti riválisa a csapatot támogató szponzornak. Rögzíti, milyen a futballon kívüli eseményeken kell megjelennie, ez lehet iskolalátogatás, jótékony célú esemény, ajándékozás kórházban fekvő gyerekeknek – ilyenkor azt is tudnia kell a játékosnak, milyen melegítőben, pólóban, zokniban jelenhet meg.

A közösségi oldalakon a futballistáknak tilos társaikat, az ellenfelet, esetleg a játékvezetőt minősíteniük, olyan képet posztolniuk, amely sértheti a klub jó hírnevét.

Az öltözői házirend írja elő, milyen viselkedés megengedett az idegenbeli találkozókra történő utazás közben. A mérkőzés előtt szabad-e a mobiltelefont használni – a legtöbb helyen a meccs után, a hazafelé tartó úton bárki nyugodtan nézegetheti a telefonját. Ma már az utánpótláskorú játékosok zsebében is lapul telefon, és megesett, hogy a gyerekcsapat tagjai utazás közben játszottak vele. Mindenki előtt ismerős a jelenet: egy társaság, amelyben mindenki leszegett fejjel a kis képernyőt bámulja… Az egyik fővárosi klub azonban megtiltotta ezt. A buszon tilos a telefont nézegetni, ellenben szabad közösen énekelni, kártyázni, könyvet olvasni, beszélgetni – bizony, van ilyen is.

HAJNALI BULI HELYETT KUTYASÉTÁLTATÁS

Bár a Paks nem tartozik a bajnoki címre hajtó együttesek közé, a csapat hosszú évek óta stabil tagja az NB I-nek. Vajon mi a helyzet, ha valamelyik játékosát a televízióba hívják? Kötelező-e bemennie? Visszautasíthatja-e a felkérést?

„A televíziós társaság vagy az adott rendezvény szervezője klubunk sajtósát keresi meg, aki szól nekünk a kérésről – mondta Kulcsár Dávid, a Paks labdarúgója. – Nálunk nem kötelező a részvétel, ugyanakkor nagyon ritka, hogy nem vállaljuk. Ha valaki nem tud bemenni a műsorba, a klub valaki mást keres helyette. Természetesen nekünk is az egyesülettől kapott ruhában kell megjelennünk.”

De vajon mi a helyzet az étkezéssel és a lefekvéssel?

„Senki sem ellensége magának, mindenki tudja, hogyan kell étkeznie egy élsportolónak – folytatta Kulcsár Dávid. – Ami a meccseket illeti, a klub mindenkinek biztosít szállást a városban, és a szombati mérkőzést megelőző csütörtök és péntek estét mindenkinek kötelezően Pakson kell töltenie. Kijárási tilalom viszont nincs. Nyilván senki sem bulizhat hajnalig, de ha a gyerekek lefektetése után én este tízkor tudom levinni sétálni a kutyámat, azzal még nem szegem meg a házirendet.”

RONGÁLT, MAJD VÁLOGATOTT LETT

Házirendre nemcsak a profiknál, hanem az utánpótlásban is szükség van, igaz, a Puskás Akadémia kollégiumában inkább etikai kódexként tekintenek a dokumentumra.

„Nemcsak labdarúgókat nevelünk, személyiségfejlesztés is zajlik – mondta Kiss Zoltán, a PFLA kollégiumigazgatója. – Az etikai kódexet az intézmény házirendjéhez igazítjuk, azokhoz az értékekhez, amelyeket át akarunk adni a gyerekeknek. Határokat kell szabni a fiataloknak, hogy tudják, mi a jó, mi a rossz, és a legfontosabb, hogy a szabályokat következetesen betartassuk. Természetesen olykor el lehet térni az írott szabályoktól, elvégre nem lehet minden nevelési helyzetet írásba foglalni, de a lefektetett alapelveket nem szabad felrúgni.”

A gyerekekre az edzéseken, az öltözőben és a pályán a szakmai stáb által felállított szabályok vonatkoznak. Természetesen az edzők napi kapcsolatban vannak a kollégiumi tanárokkal.

„Ma már felnőttválogatott az a nálunk nevelkedő futballista, akit annak idején károkozás miatt kellett fegyelmeznünk – folytatta Kiss Zoltán. – Büntetésként áthelyeztük az akadémiánkkal szorosan együttműködő intézménybe, ahol kevésbé volt kiszolgálva, nem volt meg a korábbi kényelem. A tanulmányaiban annyira nem érződött a hatása, a sportpályafutását viszont kellő alázattal és megszállottan folytatta. A szankció nem hathat mindenkire egyformán, de ha következetesek vagyunk, a többségnél működik.”