Nőtt az NB I értéke, csökkent a légiósok száma

HA KEVÉSSEL IS, DE NŐTT AZ NB I ÉRTÉKE

Egész Európára vonatkozó átigazolási számadatokat, illetve a futballisták értékére vonatkozó becsléseket csak a transfermarkt.de összegez. Mivel itthon a legtöbb klub nem hozza nyilvánosságra az átigazolási adatokat, sok esetben inkább csak becslésekről beszélhetünk, de ezek is megmutatnak bizonyos irányokat, trendeket.

A transfermarkt.de szerint ősszel 96.6 millió eurót (28.8 milliárd forint) ért a magyar NB I-es csapatok teljes keretértéke. Ez mintegy hatszázezer euróval emelkedett a téli szünetben, 97.2 millió euróra (29.16 milliárd forint). Ez azért érdekes adat, mert azt jelzi, hogy papíron értékesebb játékosok jöttek, mint, akik távoztak. Márpedig télen alapvetően mindenhol kisebb a mozgás, inkább szabadon igazolható játékosok váltanak klubokat, ezért nehéz növelni az összértéket.

A nyári átigazolási szezon után a Nemzeti Sport Online helyi szakértők bevonásával regionális elemzésben hasonlította össze a román (Liga 1), a szerb (Szuperliga) a magyar (NB I) és a szlovák (Corgon Liga) élvonal piacát. Az akkori adatokhoz képest, ha kevéssel is, de csak a magyar NB I tudta növelni az első ligában futballozók teljes keretértékét.

Az, hogy ez sikerült, nagyban köszönhető a kölcsönben az Anderlechttől a Videotonhoz érkező Juhász Rolandnak, a fehérváriakhoz ugyancsak kölcsönbe, a Rio Avétól érkező portugál Vítor Gomesnek, a szintén kölcsönbe, a Cataniától a Honvédhoz igazoló olasz Davide Lanzafaménak vagy éppen a Ferencvároshoz ingyen érkező, szabadon igazolható brazil Leonardónak.

Ők az NB I legértékesebb labdarúgói közé tartoznak. Ebben a rangsorban egyébként most Juhász Roland vezet, akinek az értékét kétmillió euróra becsüli a Transfermarkt, más kérdés, hogy a téli szünetben ezen összeg feléért sem tudta eladni az Anderlecht azt követően, hogy az előző fél évben nem számítottak rá a belga klubban. Ráadásul az NB I-be szerződve rögtön egymillió eurót esett az értéke, mert januárban még hárommillióra taksálták (ez az érték reálisan annak az időszaknak felelt meg, amikor még stabil csapattag volt a belga bajnoknál).

NYUGAT-EURÓPÁBÓL KÖLCSÖNBE – ÚJ JÁTÉKOSPOLITIKA

Az, hogy a magyar csapatok elkezdtek Nyugat-Európából kölcsönbe labdarúgókat igazolni, már egy új játékospolitika nyitányaként is értelmezhető. A következő nagy feladat ezen a téren, hogy a kölcsönbe érkezők közül a legjobbakat hosszabb távon is ide kellene kötni, illetve az így kialakuló külföldi kapcsolatok révén újabb és újabb ígéretes labdarúgókat igazolni, akár kölcsönbe is.

Ha a holland Quenten Martinus (Ferencváros, kölcsönbe érkezett a Heerenveentől), az olasz Raffaele Alcibiade (Bp. Honvéd, kölcsönbe érkezett a Juventustól), a salvadori Arturo Álvarez (Videoton, kölcsönbe érkezett a Pacos Ferreirától) vagy éppen a magyar válogatott Kádár Tamás (DVTK, kölcsönbe érkezett a Rodától) fel tudja építeni magát az NB I-ben, és érettebb játékosként tér vissza kölcsönadó klubjához, az minden fél szempontjából pozitív és példaértékű. A szóban forgó klubok a jó példa okán máskor is szívesen adnak kölcsön náluk kevesebb szerephez jutó labdarúgókat Magyarországra, a játékosok, ha nálunk valóban fejlődni tudnak és pozitív tapasztalatokat szereznek, másoknak is ajánlják az NB I-et. Nem mellékesen pedig egyre több nyugat-európai játékosügynök is felfedezheti magának a magyar piacot, és ezen az úton haladva odáig is eljuthatunk, hogy a magyar élvonal néhány nyugat-európai bajnokság, például a holland, a belga vagy a portugál első osztály előszobájává válik.

Ez most még inkább tűnik álomnak, mint realitásnak, de a kezdeti lépések hosszú távon, átgondolt, tudatos játékospolitikával ebbe az irányba is vezethetnek. Persze ehhez, illetve az NB I keretértékének növeléséhez szükség van olyan sikerekre is, mint amilyen a Videoton őszi Európa-liga-szereplése volt. A fehérváriak keretértéke az akkori 11.45 millió euróról 13 millió euróra ugrott meg a jó szereplésnek is köszönhetően, ami hozzájárult az NB I értékének növekedéséhez is. Nem mellékesen ezzel a Videoton nevét megismerhették az európai piacon, bizonyos játékosok körében már rangot jelenthet a fehérváriakhoz szerződni. Ugyanakkor ez csak rövid távú hatás, ha a klub nem tud hosszú távon megragadni az európai porond csoportkörében (legyen ez az El vagy a BL), és nem épít a hirtelen jött ismertségre a játékospolitika terén is, akkor úgy jár, mint a DVSC-Teva – a hajdúságiak hiába szerepeltek a BL és az El csoportkörében is, a debreceni klub ma már vajmi keveset profitál a 2009-es és 2010-es sikerekből.

CSÖKKENŐ LÉGIÓSSZÁM

Egy másik érdekes adat, hogy a téli átigazolási időszakban csökkent a légiósok száma, illetve százalékos aránya is a magyar élvonalban. Az őszi 149 külföldi játékoshoz képest tavasszal 144 légiós futballozhat az NB I-ben. Ez 0.4 százalékpontos csökkenést jelent, a korábbi 35.4 százalékról 35 százalékra változott a légiósok aránya.

Ez még mindig a legmagasabb arány a régióban, de a csökkenés – ha minimális is – már jelezhet egyfajta szemléletváltást, most télen már nem láthattunk olyan légiósinváziót, mint az elmúlt években. Alighanem ezzel összefügg a Magyar Labdarúgó-szövetség törekvése is: mint ismeretes, az év eleji futballfórumon Csányi Sándor elnök nyíltan beszélt arról, meg fogják keresni annak módját, hogy a következő szezontól miképp részesülhetnek nagyobb támogatásokban azok a klubok, amelyek jobban támaszkodnak a magyar fiatalokra.

Nagy változás, hogy az előző átigazolási időszakokban legnagyobb számban mindig a délszláv légiósok érkeztek az NB I-be, most azonban az ötfős délszláv „különítményt” megelőzi a kilenc játékosból álló nyugat-európai légió. Korábban is voltak már ebbe az irányba mutató apró jelek, de most először fordult elő az elmúlt évekhez képest, hogy meg is fordult az arány, és már nem a délszláv érkezők vannak a legnagyobb számban.

A nemzetiségi megoszlásnál azt is érdemes megnézni, hogy délszláv játékosokat szinte csak a tabella alsó felében (9–16. hely) álló csapatok szerződtettek (kivétel a Felcsútról a Videotonba igazoló kapus, Filip Pajovics), miközben a nyugat-európai légiósok zöme az őszi szezont a legjobb hatban záró csapatokhoz szerződött, a hat csapat közül csak az MTK és a Győri ETO nem igazolt nyugat-európai játékost. Igaz, a győriek két labdarúgót is szerződtettek Nyugat-Európából, a Nantes-tól érkező szlovák kapus, Lubos Kamenár és az olasz Varesétől visszatérő észt Tarmo Kink személyében.

Ezek a megoszlások nagyjából tükrözik az anyagi lehetőségeket, illetve azt is, hogy az élcsapatok egyre inkább fordulnak a drágább, de értékesebb piacok irányába. A délszláv játékosok értékéről annyit, hogy az NB I harminc legértékesebb játékosa között csak három délszláv található (Mladen Bozsovics, Muhamed Besic, Nikola Mitorvics).

Az értékes légiósok ugyanakkor nem kell, hogy háttérbe szorítsák a magyar fiatalokat. Erre szolgáltatott jó példát az első tavaszi forduló, amelyben a minőségi külföldi futballisták sora – mint például Julian Jenner (FTC, ő a 24. legértékesebb a Transfermarktnál, de a magunk részéről jóval előrébb sorolnánk), Filipe Oliveira (Videoton), Davide Lanzafame (Honvéd) – mellett 18 utánpótláskorú magyar játékos is pályára lépett.

MIKOR BESZÉLHETÜNK VALÓS FORDULATRÓL?

Őszi piaci elemzésünk végén az előrelépés – értve ez alatt az NB I értékének és színvonalának emelkedését is – zálogát többek között a következő pontokban határoztuk meg:

1. nyitás a nyugati, értékesebb piacok felé, akár kölcsönjátékosok formájában is; 2. külföldi tulajdonosok, szakemberek, sportvezetők idecsábítása, akik elősegíthetik ezt a nyitást; 3. saját nevelésű fiatalok mély vízbe dobása, légiósok arányának csökkentése.

A kialakulni látszó folyamatok most mintha ebbe az irányba mutatnának, de messzemenő következtetéseket ezekből még nem érdemes levonni. Meg kell várni a nyári átigazolási időszakot, amikor már sokkal több lesz a mozgás, de ha fél év múlva is folytatódik az értékesebb, nyugat-európai játékosok térnyerése az NB I-ben, a sokszor máshova nem is kellő délszlávokkal szemben, illetve összességében tovább csökken a légiósok aránya és nő a hazai tehetségek száma, akkor talán majd beszélhetünk valós játékospolitikai fordulatról.

A TÉLEN AZ NB I-BE ÉRKEZŐ LÉGIÓSOK (SZÜLETÉSI HELY ALAPJÁN)

NYUGAT-EURÓPAIAK (9):
Bp. Honvéd: Raffaele Alcibiade (olasz, Juventus – Olaszország, kölcsönbe), Davide Lanzafame (olasz, Catania – Olaszország, kölcsönbe)
DVSC-Teva: Mamadou Wague (francia, Metz – Franciaország)
Eger: Ismaël Koné (francia, szabadon igazolható, legutóbb Iraklisz Pszahna – Görögország), Yohann Lasimant (francia, szabadon igazolható, legutóbb Lárisza – Görögország)
Ferencváros: Stanley Aborah (belga, Mura – Szlovénia), Quenten Martinus (holland, Heerenveen, legutóbb Sparta Rotterdam – Hollandia)
Lombard Pápa: Daniel Orozco (spanyol, Aszterasz Tripolisz – Görögország)
Videoton: Vítor Gomes (portugál, Rio Ave – Portugália, kölcsönbe)

DÉLSZLÁVOK (5)
Eger: Vladimir Buacs (szerb, szabadon igazolható, legutóbb Atirau – Kazahsztán)
Kaposvár: Marko Csampar (szerb, szabadon igazolható, legutóbb Fortuna Brazi – Románia)
KTE-Phoenix Mecano: Marko Vukaszovics (montenegrói, FK Novi Szad – Szerbia),
Lombard Pápa: Tino Lagator (horvát, szabadon igazolható, legutóbb Atlantas Klaipeda – Litvánia)
Videoton: Filip Pajovics (szerb, Puskás Akadémia)

KELET-EURÓPAI (4)
Bp. Honvéd: Claudiu Pascariu (román, FCM Targu Mures – Románia)
Győri ETO: Giorgi Kvilitaia (grúz, FC Sasco Tbiliszi – Grúzia), Tarmo Kink (észt, Varese – Olaszország, kölcsönbe)
KTE-Phoenix Mecano: Givi Joszeliani (grúz, Torpedo Kutaiszi – Grúzia)

DÉL-AMERIKAIAK, KÖZÉP-AMERIKAIAK (4)
Bp. Honvéd: Leandro Martínez (argentin-olasz, Cremonese – Olaszország)
Ferencváros: Júnior Fell (brazil, Metropolitano – Brazília), Leonardo (brazil, szabadon igazolható, legutóbb Red Bull Salzburg – Ausztria)
Videoton: Arturo Álvarez (salvadori, Pacos Ferreira – Portugália, kölcsönbe)

KÖZÉP-EURÓPAIAK (2)
Győri ETO: Marián Had (szlovák, DAC – Szlovákia), Lubos Kamenár (szlovák, szabadon igazolható, legutóbb Celtic – Skócia, a francia Nantes kölcsönjátékosaként)

AFRIKAIAK (2)
Kaposvár: Aaron Addo Dankwah (ghánai, FC Lugano – Svájc, másfél évre kölcsönbe)
Lombard Pápa: Georges Henri Griffiths (elefántcsontparti, Sparta Praha II – Csehország, kölcsönbe),

DÉL-KELET-EURÓPAI (1)
Kaposvár: Lazarosz Fotiasz (görög, Anagenniszi Epanomisz – Görögország)