Filipovics Stefan szerint most már egyértelmű, mi a Budapesti Honvéd célja

Paksi győzelmével a nyolcadik helyre lépett a tabellán a Budapesti Honvéd a férfibajnokságban, amelynek alapszakaszából három forduló van hátra. A fővárosiak sikerének (78−63) alapját az első félidő adta meg, a piros-fehérek a nagyszünetre 16 pontos előnyt szereztek, a harmadik negyed döntetlenje után így hiába volt jobb a záró szakaszban egy ponttal a vendéglátó, a végén a Honvéd győzelme nem forgott veszélyben. Ezzel a 10 győzelmet és 13 vereséget számláló budapestiek a felsőházi rájátszást érő nyolcadik helyen állnak.

„Fontos, kemény meccset játszottunk a Pakssal, s elsősorban azért nyertünk, mert tartottuk magunkat a megbeszéltekhez − mondta a Nemzeti Sportnak Filipovics Stefan, a Honvéd 26 éves szerb-magyar centere, aki 10 ponttal és öt lepattanóval járult a sikerhez. − Az ASE egyénileg erős, míg mi a kollektív játékban hiszünk, s inkább csapatszinten múltuk felül őket. Volt olyan időszaka a bajnokságnak, amikor nagyon messze voltunk a playoffot érő helyektől, novembertől sajnos akadt egy hat­meccses vereségsorozatunk. Akkor hullámvölgybe kerültünk, de folytattuk a megbeszélteket, nem estünk kétségbe, s azóta néhány szituációban a szerencse is mellénk szegődött. Jelenleg esély kínálkozik arra, hogy küzdhessünk a nyolcba kerülésért, s igen, már kimondva is ezt célozzuk meg. Persze semmi sem biztos, most éppen rájátszást érő helyen állunk, de még három találkozó hátravan az alapszakaszból.”

A Honvéd a következő játéknapon a Sopront fogadja, majd Debrecenbe látogat és végül a ZTE elleni hazai meccsel fejezi be a bajnokság első szakaszát.

„Nagyszerű az összhang a játékosok és a stáb között, csapatszinten erősek vagyunk, nincs egy kiemelkedő teljesítmény, amire támaszkodnunk kellene. A fiatalok küzdenek, a légiósok is beállnak a sorba, a sokáig sérült Simon Kristóf visszatérése pedig nagy lökést adott − folytatta a center. − A szerb Zlatko Jovanovics kemény és szigorú edző, de ha megérdemeljük és jól játszunk, akkor kiderül, hogy nagy szíve van. A sok légióscsere miatt talán nem olyan magas a színvonal, viszont roppant szoros és kiegyenlített a versengés. Köszönettel tartozom a Honvédnak, hogy nem hozott légióst a posztunkra, Peringer Balázzsal osztozunk az ötös pozíción. Amit az edző kér, elvár, azt megpróbálom teljesíteni. Szeretnék válogatott lenni, egyelőre azonban nem foglalkozom vele, tudom, először le kell tennem valamit az asztalra. Nyitott vagyok, ha lenne rá lehetőség és szóba kerülne a nevem a magyar nemzeti együttesnél, természetesen boldogan mennék.”