Kéziseink a próbateremben hangoltak, a dánok a színpadon

Hétfőn jóval elmúlt már éjfél a lengyelek elleni meccs után, mire a vacsorát hozták a pincérek a szállodában legjobbjainknak, és Magyarországon minden bizonnyal sokan talán már harmadszor is megfordultak az ágyukban, amire Barcelonában az ágyukba kerültek a magyar férfiak. Legalábbis annak játékosabb része, mert az edzői stáb még akkor sem. Ennek oka pedig kizárólag szakmai jellegű volt: a lengyelek búcsúztatását követően azonnal a dánok kerültek fókuszba. A szakmai stáb a pihenés helyett a negyeddöntős rivális játékát vesézte ki, pontról-pontra átvéve azt, hogy mivel lehet meglepni őket szerdán este.

A feladat aligha lesz egyszerű, amit egyik játékos, valamint a szövetségi kapitány sem felejtett el megemlíteni a keddi sajtótájékoztatón, amit a csapat főhadiszállásán, a Hotel Princess Barcelonában tartottak. Volt olyan játékos, aki a reggeliről, de akadt olyan is, aki egyenesen a szobájából érkezett az újságírókhoz. A késői alvás miatt nem volt kötelező a közös reggeli, a kapitány elmondása szerint ezt a legtöbben ki is használták, megnyújtva az éjszakai alvást.

A kora délután teljes egészében a pihenés jegyében telt, majd öt órakor a csarnok felé vette az irányt a magyar csapat. Merthogy fáradtság ide, fáradtság oda: mozgás nélkül nem mehet el a nap. Természetesen nem kell komoly, taktikai és fizikai edzésre gondolni. Csupán egy kis nyújtás és lazítás szerepelt a programban, azt is mindenki egyénileg, saját ritmusában, kedve szerint végezhette el.

Egy játékos tartózkodott. A kivétel Császár Gábor volt, aki át sem öltözött az edzésre.

„Is-is” – felelte irányítónk arra a kérdésre, hogy ez elővigyázatosságból történt, vagy azért, mert nem érzi jó magát. Az irányítót ismerve azonban kijelenthető: nagyon komoly oka kell legyen annak, ha holnap nem lesz ott a többiekkel a pályán a dánok ellen. Nagy összegben senki ne fogadjon rá...

A dánok a mieinkkel egy időben, csak egy csarnokkal odébb, a szerdai meccs helyszínén edzettek. Azért ez a kiváltság, mert ők még nem játszottak Barcelonában, így tehát a csarnokban sem járhattak a vb-n. Szerdai ellenfelünk, mivel nekik kétnapos volt a szünet – vagy még több, bár ebbe belefért a költözködés –, hiszen a Tunézia elleni nyolcaddöntőt (30–23) vasárnap tudták le, a mieinknél lényegesen keményebb, taktikai jellegű edzést tartottak.