Böhn-csapat! Norvég mintás december az álom!

CSERHÁTI ZOLTÁNCSERHÁTI ZOLTÁN
Vágólapra másolva!
2012.12.03. 12:48
null
Karl Erik Böhn irányításával első nagy kihívására készül a válogatott (fotó: Szabó Miklós)
Női kézilabdánk „marseille-i csapása”, a németektől elszenvedett vb-selejtezős kudarc után másfél évvel, keddtől szerepelhet újra nagy tornán a válogatott. Alighanem nemcsak a kézilabdában élők között, de a közvéleményben is konszenzus van arról, hogy a lemaradást a tavalyi vb-ről (és így az olimpiáról) kisiklásnak kell tekinteni. A legutóbbi Eb-n, 2010-ben a 10. helyen végzett a nemzeti csapat, a vezetőség és a szakma – a játékosokkal összhangban – most előrébb várja az együttest. Mi változott az elmúlt másfél évben? Mit várhatunk az olimpia utáni Eb-től? Milyen jövőképe van a Karl Erik Böhn keze alatt formálódó csapatnak? Cikkünkben a fenti kérdésekre keressük a választ.


MI VÁLTOZOTT MÁSFÉL ÉV ALATT?

SZAVAZÁS

Kezdődik Szerbiában a női kézilabda Európa-bajnokság. Mit gondol, hányadik helyen végez a magyar válogatott?

KÖSZÖNJÜK, HOGY SZAVAZOTT!

2011. június 11., Győr: fekete nap válogatottunk életében – a németektől a vb-selejtező visszavágón elszenvedett 27–22-es vereséggel eldőlt, hogy Magyarország nem lesz ott az év végi brazíliai vb-n, és gyakorlatilag nem juthat ki az olimpiára sem. A németek elleni visszavágón 14 játékos lépett pályára, közülük 11 most is ott lesz az Eb-n, mindössze hárman nem ölthetnek majd magukra címeres mezt Szerbiában: Pálinger Katalin azóta visszavonult, Hornyák Ágnes anyai örömök elé néz, Zácsik Szandra pedig sérült. Bizton állítható, ha utóbbi kettőre számíthatna Karl Erik Böhn, akkor utaznának Szerbiába. (A németek elleni első meccsen pályára lépett még Ferling Bernadett és Juhász Gabriella is, velük nem számol jelenleg a kapitány.)

Ha ehhez hozzátesszük, hogy a 2010-es Eb-csapatból – amely a sérült Görbicz nélkül végül a 10. helyen zárt – 12 játékos továbbra is tagja a válogatottnak (azóta Pálinger mellett Sopronyi Anett, Temes Bernadett, Ábrahám Szilvia, Tóth Tímea kopott ki a válogatottból ilyen-olyan okoknál fogva), akkor leszögezhető, hogy óriási földindulást nem hozott a tavaly júniusi kudarc. Legalábbis a játékosállományban – hiszen a kispadon Mátéfi Eszter helyét Karl Erik Böhn vette át mint első külföldi kézilabda-kapitány (férfiaknál és nőknél egyaránt). Ezzel a szövetség nyilvánvalóan erősen támadható döntést hozott (amely még inkább azzá vált, amikor Böhnt „odaengedték” fél évre az ETO-hoz), ugyanakkor azzal, hogy felvállalta, hatékonyan kifejezte elégedetlenségét a válogatott elmúlt évekbeli gyengülő eredményeivel kapcsolatban, és kijelölt egy teljesen új, ismeretlen szakmai irányvonalat is.

NORVÉG MINTA
A norvég válogatott tagjai 2004-ben annak ellenére ott voltak Athénban az olimpián, hogy a csapat nem kvalifikálta magát az ötkarikás játékokra. Északon ennek ellenére nem kezdődött boszorkányüldözés, nemhogy hagyták a posztján tovább dolgozni a kapitányt, Marit Breiviket, de a szövetség saját pénzén kiutaztatta a csapatot a görög fővárosba, hogy a lányok az ott tapasztalt élményekre alapozva vághassanak neki az újabb négyéves ciklusnak.

Az eredmény ismert: a norvég csapat még annak az évnek a végén megnyerte az Eb-t, majd közben igazi sikercsapattá érve a ciklus végén az olimpiát is. Norvégia 2004 óta nyert két olimpiát, egy vb-t és négy Eb-t is.

A norvég szakembernek nincs könnyű dolga, hiszen Pálinger visszavonulásával a nemzeti csapat elveszítette az egyik kiemelkedő klasszisát, ám alapvetően – alighanem, ahogy szakértőink is egyetértettek vele, okkal – mégiscsak ugyanattól a játékosállománytól várja a változást, a „többet”. Ehhez kétségtelenül nemcsak egységesebb játék, hatékonyabb védekezés szükséges, hanem erős formajavulás is. Ennek első jeleit már érzékelhettük az elmúlt másfél évben, hiszen az Eb-selejtezőket – ahogy kellett – simán vette a válogatott, a németeknek hazai pályán visszavágott, és idegenben is vállalható vereséget szenvedett, továbbá a felkészülési mérkőzéseken is meggyőző játékot mutatott, ebben az esztendőben 11–0–2 a mérlege, a németektől elszenvedett vereség mellett csupán a románok elleni kudarc rondít az összképen.

KIKRE SZÁMÍT BÖHN?

Ideje szót ejtenünk azokról a játékosokról, akikben amúgy nemcsak a kapitány, de az általunk megkérdezett szakemberek is bíznak. Mint a fentiekből látható, a játékosok nem váltak bűnbakká a másfél évvel ezelőtti „katasztrófa” után, ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a válogatott renoméját a folytatásban nagy tornán elért 8–10. helyekkel nem lehet visszaállítani.

A kapuban ezúttal elsősorban Herr Orsolyától várhatjuk a bravúrokat, őt segítheti a kínai vb tapasztalata, amikor már szintén ő számított az első számú hálóőrnek, Kiss Éva ugyanakkor első nagy tornájára készülhet, számára nagy fegyvertény, hogy ki tudta szorítani a rutinosabb Pastrovics Melindát, ám Herr tehermentesítőjeként Szerbiában is fontos szerep hárulhat rá. A másik kritikus poszt a beálló, amelyre évek óta jelentős fluktuáció jellemző. Szamoránsky Piroska pozíciója, akárcsak korábban, biztos, mellette klubtársa, Cifra Anita pályázott a másik helyre, elsősorban azért, mert védekezésben oszlopa lehetne a csapatnak, bár kétségkívül támadásban is sokat fejlődött Elek Gábor kezei alatt az FTC-ben. Sérülése azonban hátráltatja őt, így Szabó Valéria került a helyére, ő a szűk keretbe utólag bekerült Bulath Anita mellett a keret egyik légiósa.

A szélsők közül ugyanaz a négyes (Bognár-Bódi Bernadett, Kovacsicz Mónika, Vérten Orsolya, Vincze Melinda) utazik Újvidékre, mint akik a 2010-es és 2008-as Eb-re. Az nem volt kérdéses, hogy az irányítók közül Görbicz Anita, Kovacsics Anikó és Szucsánszki Zita helye is biztos a keretben, ráadásul még Triscsuk Krisztina is szóba jöhetett volna, ha nincs a sérülése.

Az átlövők közül az év legjobbjának megválasztott Tomori Zsuzsanna bizonyíthatja, hogy válogatott szinten is elbírja azt a terhet és felelősséget, amit a Ferencvárosban – különösen Zácsik Szandra hiányában –, Szekeres Klárára alighanem csak védekezésben vár szerep, ott viszont nem csekély. A már említett Bulath Anitának nagy előnye lehet, hogy jobb- és balátlövőben is képes lehet hatékonyan támadni, Rédei-Soós Viktória és Klivinyi Kinga ugyanakkor bizonyos szempontból új ember, ha úgy tetszik, Böhn „találmányai”, hiszen mindketten már a norvég szakembernél mutatkoztak be a válogatottban.

Klivinyi Kinga
Klivinyi Kinga

Az Eb-t megelőző felkészülési mérkőzéseken mindketten kitűntek jó játékukkal, és érdekesség, hogy mindkettejük pályafutásának kivirágzásában kulcsszerepe volt Németh Andrásnak, aki Klivinyit a Vácban, Rédei-Soóst az FTC-ben, a Vácban és a Hypóban pallérozta, csiszolgatta – mégis mindketten egészen eltérő módon jutottak el a válogatottságig.

„Egy játékos fejlődése sohasem egyenletes, van, hogy kicsit lassabb, aztán meredeken lép előre. Úgy látom, hogy Klivinyi Kinga újabb fejlődési szakaszba lépett, a brazilok elleni mérkőzésen is tetszett a játéka. Az már korábban tudható volt, hogy ő nagy tehetség, és hosszú távon nagy klasszisa lehet a magyar kézilabdának. Alkalmas arra, hogy válogatott szinten is lendítsen a csapaton, így az Eb meglepetésembere is lehet magyar részről” – osztotta meg érdeklődésünkre várakozásait Németh András a 20 éves játékossal kapcsolatban, aki ugyan a Vasasban mutatkozott be az élvonalban, ám a korábbi kapitánynál lett alapember az NB I-ben.

Rédei-Soós Viktória
Rédei-Soós Viktória

Rédei-Soós Viktória sokkal kacifántosabb utat járt be Újvidékig: 27 évesen jutott el a rendszeres válogatottságig, miközben korábban itthon volt olyan időszak, amikor szinte elfelejtették, és a spanyol másodosztályból hozta vissza őt Németh.

„Viki is sokat fejlődött az évek során, ma ő is jó teljesítményt nyújtott – mondta a brazilok ellen meccs után közvetlenül a szakember. – Szépen lépked előre a ranglétrán, és egyre inkább beépül a csapatba, így sokat várok tőle. Jó érzés egyébként látni, hogy több, a kezem alatt korábban megforduló játékos tagja a válogatottnak, hiszen Klivinyi és Soós mellett Herr Orsolya is szerepelt nálam a Vácban, nem is beszélve azokról, akikkel korábban dolgoztam együtt.”

MÓKUSKERÉK

Sok szó esett az elmúlt hetekben az Eb-t megelőző sérülésekről: nemcsak a magyar csapatnak, csoportellenfeleinknek, a horvátoknak és a németeknek is sok a hiányzója. De szabad-e ezzel számolni? Valóban jelentősen gyengíthet-e egy csapatot néhány kiesője?

„A horvát csapatra biztosan igaz ez – reagált Németh András. – Miranda Tatari és Andrea Penezic kiesése valóban nagy érvágás nekik, hiszen gyakorlatilag a két klasszis játékosukról van szó, akiknek a hiányát biztosan megérzik. Nem lesznek ugyanazok, mint akik az olimpián és a vb-n voltak. Számunkra az első két mérkőzésen sok múlik, és a spanyolok ellen már a dobogóra is joggal pályázó csapat ellen lehet pályára lépni ”

„Vigyázni kell ezekkel a sérüléses hírekkel, mert sok esetben ez nem mérvadó – vélekedett Imre Vilmos. – A németek például szerintem egyáltalán nem gyengék, bizonyítja ezt a románok elleni elképesztő eredményük is, akármilyen felállásban is léptek pályára a felek. [A németek egyik felkészülési meccsükön 30–9-re ütötték ki a tartalékos románokat – a szerk.] Továbbá minden tornának megvan az értéke, akár olimpia után vagyunk, akár nem, azoknak a játékosoknak, akik ott lesznek, ez fontos torna.”

„Az erőviszonyok valamelyest továbbra is fennállnak, ugyanakkor azzal a megjegyzéssel, hogy a mezőny nagyon kiegyenlített és az elmúlt tornákon mindig volt egy-egy meglepetéscsapat a legjobb négy között. Biztos vagyok benne, hogy az egyik most is ilyen lesz, amelyikre kevesen számítanak.

MI VÁRHATÓ AZ EB-N?

A kapitány a csoportból egyértelmű továbbjutást vár lányaitól – meg is lebegtette, hogy kiesés esetén kész átadni a helyét –, a szövetség célkitűzése az első nyolc (de inkább az első hat), ám a játékosok részéről – például Tomori Zsuzsanna – elhangzott az is, hogy a négy közé vágynak. Megkérdeztünk két külső szemlélőt, két olyan szakembert, akik ugyanakkor nagyon is jól ismerik a válogatottat körülvevő miliőt és a játékosokat: nem túlzóak-e a megfogalmazott várakozások? Németh András és Imre Vilmos egyaránt optimizmussal átitatva osztotta meg gondolatait a Nemzeti Sport Online-nal.

„Az ehhez hasonló Európa-bajnokságokon a csapatok általában nagyon vegyes képet mutatnak felkészültség tekintetében – mondta a jelenleg a Hypót irányító Németh András. – Az egyik csoport az, amely a korábban bevált, általában a jó eredményekben meghatározó játékosaival vesz részt az Eb-n, a másik pedig amelyik fiatalításra, kísérletezésre szánja a kontinensviadalt. Az idei Eb-t nagyban befolyásolja az olimpia, hiszen egyes játékosok gyakorlatilag június óta pályán vannak, pihenő és minőségi felkészülés nélkül, plusz állandó terhelés alatt.”

„Ennek a következménye egyébként az is, hogy rengeteg a sérülés, ezt a terhelést így nem is lehet bírni. Számításaim szerint legalább húsz azoknak a száma, akik sérülés miatt mondták le az Európa-bajnokságot. Nem tartozik szorosan ide, de véleményem szerint a nemzetközi és az európai szövetségnek el kell gondolkoznia azon, lehet-e, kell-e ebben a formában rendezni a tornákat, esetleg milyen lépéseket lehet tenni a változtatásra.”

RIÓI SZEMMEL
A válogatott átlagéletkora 26.6 év, így egyáltalán nem állítható, hogy rutintalan kerettel utazik a csapat az Eb-re. Ugyanakkor mindössze egy kézilabdázó múlt el 30 éves, a többség számára ideális célkitűzés lehet a riói olimpia. A keret tehát megfelel az olyannyira jellemző „négyéves ciklusban gondolkozunk” elvének, és a felkészülési mérkőzések során az is látható volt, hogy Karl Erik Böhn nem ódzkodik a fiatalok meghívásától, ám érthető okokból nem kísérletezésre használja a kontinensviadalt. A válogatott számára most sokkal nagyobb a tét annál, a megbecsültség visszaszerzése.

„A magyar csapat az elmúlt két nagy világversenyen nem vett részt, így azok közé tartozik, amelynek kiemelt esemény az Eb. Ennek megfelelően a legjobbakkal is utazunk, kipróbált és bizonyított kézilabdázókkal, és úgy vélem, a szövetségi kapitánynak sikerült is összeállítania azt a játékoskeretet, amely alkalmas lehet az eredményes szereplésre. Biztos vagyok benne, hogy a válogatott előrelép, és jobb eredményt ér el, mint az elmúlt években. Az Eb tükrözheti a magyar női kézilabda előkelő helyét a nemzetközi porondon, hiszen az európai kupákban mégiscsak Magyarországot képviseli egyedüliként két csapat a Bajnokok Ligája középdöntőjében, és mind a BL-ben, mind a KEK-ben volt döntősünk az elmúlt szezonban. Jogos elvárás és cél lehet az élmezőny” – szögezte le Németh.

„Én is jó eredményeket várok a mieinktől – válaszolt kérdésünkre a jelenleg férfivonalon, a Csurgónál dolgozó Imre Vilmos. – Véleményem szerint az első két találkozón a lányok megalapozhatják a sikeres Eb-jüket. Ismerve a lányokat, azt, hogy milyen nehéz lélektani helyzetből jöttek vissza, úgy gondolom, hogy a belső motiváció megvan a jó eredmény eléréséhez. Ha az őszi sorozatos terhelés, a BL-csatározások után sikerül relatíve friss állapotba jutni, akkor egyetértek azon várakozásokkal, hogy a dobogó sem elérhetetlen. Úgyhogy én az optimisták táborát erősítem.”

TOMORI: KELL NEKÜNK EGY KUPA AZ EB-N!

EURÓPA-BAJNOKI MAGYAR LEGEK
A magyar válogatott Európa-bajnoki góllövőlistája: 1. Farkas Ágnes 204 gól/26 mérkőzés, 2. Görbicz Anita 96/28, 3. Radulovics Bojana 71/8, 4. Kirsner Erika 68/20, 5. Mehlmann Ibolya 63/22
A legtöbb Eb-n szereplő játékos: 1. Pálinger Katalin (1998, 2000, 2002, 2004, 2006, 2008, 2010) 7, 2. Balogh Beatrix 6 alkalom (1994, 1996, 1998, 2002, 2004, 2006), 3. Kulcsár Anita 5 (1996, 1998, 2000, 2002, 2004), 4. Farkas Ágnes (1994, 1998, 2000, 2002), Görbicz Anita (2002, 2004, 2006, 2008), Pádár Ildikó (1994, 1998, 2000, 2002), Pigniczki Krisztina (1998, 2000, 2002, 2004), Siti Eszter (2000, 2002, 2004, 2006), Vérten Orsolya (2002, 2004, 2006, 2010) 4-4
Legtöbb lőtt gól egy mérkőzésen: 2002. 12. 15., Jugoszlávia: 43 gól (43–29)
Legtöbb kapott gól egy mérkőzésen: 2004. 12. 8., Norvégia: 44 gól (29–44)
Legkevesebb lőtt gól egy mérkőzésen: 2010. 12. 10., Norvégia: 13 gól (13–34)
Legkevesebb kapott gól egy mérkőzésen: 2000. 12. 10., Ausztria: 12 gól (35–12)
Legnagyobb különbségű győzelem: 2000. 12. 10., Norvégia: 23 gól (35–12)
Legnagyobb különbségű vereség: 2010. 12. 10., Norvégia: 21 gól (13–34)
Legtöbb gólt lövő játékos egy mérkőzésen: Farkas Ágnes, 14 gól (2000. 12. 17., Ukrajna 32–30 – döntő, hosszabbítás után); Farkas Ágnes, 14 gól (2002. 12. 15., Jugoszlávia 43–29)
AZ EURÓPA-BAJNOKSÁGOK HELYEZÉSI TÁBLÁZATA
1994 1996 1998 2000 2002 2004 2006 2008 2010
Ausztria 9. 3. 4. 12. 9. 10. 10. 15.
Csehország 8. 8. 15.
Dánia 1. 1. 2. 10. 1. 2. 11. 11. 4.
Fehéroroszország 11. 16. 16. 12.
Franciaország 5. 3. 11. 3. 14. 5.
Hollandia 10. 14. 15. 8.
Horvátország 5. 6. 13. 7. 6. 9.
Izland 15.
Jugoszlávia/ Szerbia-Montenegró 7. 6.
12. 14.
Lengyelország 11. 5. 8.
Litvánia 12.
Macedónia 8. 8. 12. 7.
MAGYARORSZÁG 4. 10. 3. 1. 5. 3. 5. 8. 10.
Montenegró 6.
Németország 2. 4. 6. 9. 11. 5. 4. 4. 13.
Norvégia 3. 2. 1. 6. 2. 1. 1. 1. 1.
Oroszország 6. 7. 9. 3. 4. 4. 2. 3. 7.
Portugália 16.
Románia 10. 5. 11. 4. 7. 7. 5. 3.
Spanyolország 12. 13. 8. 9. 2. 11.
Svédország 7. 8. 15. 14. 6. 9. 2.
Szerbia 13. 14.
Szlovákia 12.
Szlovénia 10. 9. 16. 16.
Ukrajna 11. 9. 7. 2. 12. 6. 13. 10. 12.

SZAVAZÁS

Ön milyen helyezéssel lenne elégedett az Eb-n?

KÖSZÖNJÜK, HOGY SZAVAZOTT!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik