Horvátország túl nagy falat volt a magyar válogatott számára

Remekül játszott, sokáig egyenrangú ellenfele volt a magyar válogatott a horvátnak. Hajdu János legénysége mégis vereséget szenvedett, bár az ötgólos különbség a játék képe alapján talán kissé igazságtalannak nevezhető.

Az őrjítő hangzavar, a 15 ezer horvát szurkoló által teremtett hangulatban akár meg is remeghetett volna a magyar játékosok lába. De nem remegett. Hajdu János csapata az első pillanatoktól kezdve tökéletesen koncentrált, s tartotta a lépést az egyértelmű esélyesnek számító Horvátországgal.

A találkozó első gólját Tonci Valcic szerezte, nem sokkal később azonban Császár Gábor egyenlített – hetesből. Az első félidőben ez az ütök-kapok jellemezte a rangadót. Két gólnál többel egyszer sem vezetett egyik csapat sem.

Mindez azért is dicsérendő, mert többször is a szerencse segítette gólhoz a horvátokat. Mi viszont tiszta helyzeteket teremtettünk magunknak, nem lőttük el feleslegesen, kiszorított helyzetből a labdákat. A kiegyenlített mérkőzésre bizonyíték, hogy Eklemovics Nikola a 10. percben 5–5-re alakította az állást, ami bő tíz perccel később is egál volt.

10–10-nél azonban óriási lehetőséghez jutott válogatottunk: emberelőnyben támadhattunk, a létszámfölényes szituáció pedig elég volt ahhoz, hogy megszerezzük a vezetést. Egy szépen végigjátszott akció végén Ilyés Ferenc maradt üresen középen, s étékesítette a ziccert.

A magyar koncentráció azonban az első játékrész végére alábbhagyott, aminek köszönhetően a hazaiak kétgólos előnnyel vonulhattak a szünetre.


A második félidőre Iváncsik Tamás érkezett az elsősorban védekezésben jeleskedő Harsányi Gergely helyére csapatunk jobb oldalára. A változtatás azonban nem hozta meg a várt eredményt, az egy-két gólos különbséget három-négyre duzzasztották a horvátok.

Félő volt hogy összeesik csapatunk a nagy nyomás miatt. Ráadásul ebben a szakaszban a játékvezetők is a kétes szituációkban rendre a házigazdák javára döntöttek (összességében persze nem lehet a sporikra kenni a vereséget, bár biztos volt már jobb mérkőzésük is).

A félidő derekán (mínusz háromnál) Hajdu változtatásra szánta el magát: a kapuban ezúttal halovány teljesítményt nyújtó Puljezevics Nenad helyére Fazekas Nándort küldte be a szövetségi kapitány.

21–19-nél fel is csillant a remény, hogy a mérkőzés hajrájához a végső győzelemmel kecsegtető eredménnyel érkezik meg válogatottunk, sajnos azonban nem így lett. A horvátok a kétes szituációkban mindig gólt szereztek, lefordulásból is többször voltak eredményesek, kihasználva a támadásainkba bekövetkezett pontatlanságokat.

Az utolsó öt percben pedig – bár végig lőtávolon belül voltunk – már nem volt esélyünk a győzelemre.