Kétgólos argentin siker Mexikó ellen

A legtöbb argentin drukker maradonás vagy messis ajándéktárgyakkal felfegyverkezve érkezett a mérkőzésre, többen Lionel Messit a világbajnoki trófeával „párosították”, és egészen biztosak voltak benne, hogy napjaink legjobb futballistája megtöri végre vb-gólcsendjét.

Némi meglepetésre három csatárral kezdtek a mexikóiak, közöttük Adolfo Bautistával, aki ezen a vébén eddig egyetlen percig sem lépett pályára. Az argentinoknál kidőlt „A fal", azaz az erre a becenévre hallgató középhátvéd, Walter Samuel nem épült fel combsérüléséből.

Az első érdekes pillanatra az 5. percig kellett várni, amikor az olasz játékvezető, Roberto Rosetti összeszedette a játékosokkal a pályára bedobált, dél-amerikai futballhangulatot megteremteni hivatott pénztárgépszalagokat. Aztán beindultak a mexikóiak: előbb Carlos Salcido lőtt zúgó lécet, majd Andrés Guardado tekert centikkel a jobb alsó mellé.

A választ Lionel Messi postázta Oscar Pérez feje fölé, de a Messihez hasonlóan nem túl délceg termetű kapus résen volt az emelésénél. A másik kaput Javi Hernández próbálta meg bevenni húsz méterről, de jobban járt volna, ha a mellette futó, védő nélkül maradó Bautistához passzol. Az ütésváltás után visszaesett a mérkőzés színvonala, és állóháború alakult ki a két fél és a két 16-os között.

A 26. percben vezetést szerzett az albiceleste: Messi ugratta ki tökéletes ütemben Carlos Tévezt, aki elsőre a kirepülő Pérezbe lőtte a labdát, majd a kipattanót Messi emelte ismét Tévez felé, aki hat méterről az üresen maradt kapuba fejelt. A visszafutó Giovani dos Santos és Francisco Rodríguez már nem tudott menteni. 1–0

Érdekes jelenet zajlott a pályán a találat után, ugyanis a mexikóiak próbálták meggyőzni a játékvezetőt és asszisztensét arról, hogy Tévez lesről fejelt kapuba (tényleg), ám Rosetti végül is nem vonta vissza ítéletét.

Salcido mérgében 35 méterről kis híján kipókhálózta Sergio Romero kapujának bal felső sarkát, majd Ángel Di María lövésénél a másik kapus is védett egy hatalmasat. Nem sokkal az első félidő vége előtt Higuaín – leheletnyi túlzással – eldönthette volna a mérkőzést, ám az ötösről melléfejelt, a túloldalt J. Hernández maradt le milliméterekkel egy keresztlabdáról, szintén az ötösön.

Hogy ne maradjunk izgalmak nélkül az első félidő lefújása után sem, az öltözőbe menet egymásnak ugott a két csapat néhány játékosa, de annak ellenére elmaradt a közelharc, hogy éppen a mexikóiaknál hatalmas fekete pontot szerző Rosetti ment oda rendet rakni.

Ez olyan találat volt, amelyet nem lehet sem a Jabulanira, sem a játékvezetőre fogni, Péreznek sem volt esélye arra, hogy megfogja a labdát.

Megzavarodtak a mexikóiak, hiszen megérezték, hogy innen aligha lesz visszaút, össze is hozott két ziccert védelmük. A 60. percben az agilis Barrera cselezett ki a bal oldalon mindenkit, aki ellenirányban közlekedett, de kisodródva az oldalhálóba lőtt.

Újabb támadót küldött a gyepre Aguirre a középpályás Guardado helyére, mégpedig az egyetlen mexikóit, akitől Maradona tartott: Guillermo Francót. A 71. percben góllá érett a zöld mezesek akarata: J. Hernández tört be a 16-oson belülre, majd kissé balról kegyetlen erővel a rövid felsőbe lőtt. 3–1

A 80. percben Gabriel Heinze mentett szorult helyzetben (Rafael Márquez szorongatta nem sokkal  a gólvonal előtt), majd az utolsó percekben társaival együtt rutinosan rombolta az ellenfél játékát, sőt Messi lövésénél Péreznek kellett újabb bravúrt bemutatnia.

A mérkőzés előtt igencsak fogadkoztak a mexikóiak, hogy megverik az argentinokat, de az első félidőben két gólt kaptak (köztük egy lesről esettet is), majd a második játékrész elején ismét kapitulált védelmük. Innen már nem volt felállás, bár becsülettel küzdöttek az utolsó percig. Az argentinok a legjobb négy közé jutásért a németekkel vívnak majd meg. Akkor Lionel Messi is betalálhat...