Diego Armando Maradona

A 20. század egyik legnagyobb kérdése az volt, hogy Diego Armando Maradona vagy Pelé-é a valaha volt legjobb futballista?

Maradona játékáról nincs sok mesélni való: aki nem látja, el sem hiszi fantasztikus cselsorozatait, pontos lövéseit, mesés szabadrúgásait, társait is meglepő módon ötletes passzait, nézővadító cseleit, antifizikálisan mozgó tekeréseit. Az 1960 októberében, Villa Fioritóban egy roppant szegény családba születő Diego futballisteni küldetését az Argentinos Juniorsban kezdte el, ahol 14 évesen a profimérkőzések közötti szünetekben zsonglőrködött a közönség legnagyobb örömére. Egy év múlva már a nagycsapatban is pályára lépett, 17 évesen a válogatottban is debütált, éppúgy Magyarország ellen, mint később Lionel Messi.

Hirdetés

Diego Armando Maradona
nemzetisége:

argentin

válogatottságainak száma játékosként: 91/34

születési hely:

Lanús
ideje:

1960.10.30.

pozíció:

szövetségi kapitány

korábbi klubjai játékosként:
Argentinos Juniors, Boca Juniors, Barcelona, Napoli, Sevilla, Newell's Old Boys, Boca Juniors
edzőként:
Mandiyú de Corrientes, Racing Club

sikerei:

argentin bajnok (1981), Spanyol Kupa-győztes (1983), spanyol Szuperkupa-győztes (1983), olasz bajnok (1987, 1990), Olasz Kupa-győztes (1987), UEFA-kupa-győztes (1989), olasz Szuperkupa-győztes (1990), U20-as világbajnok és a torna legjobb játékosa (1979), világbajnok, a torna legjobb játékosa és ezüstcipőse (1986), vb-ezüstérmes (1990), Artemio Franchi-kupa-győztes (1993), vb-résztvevő (1982, 1994), argentin gólkirály (1979, 1980, 1981), az Év játékosa Argentínában (1979, 1980, 1981, 1986), az Év játékosa Dél-Amerikában (1979, 1986, 1989, 1990, 1992), az Év játékosa a Serie A-ban a Guerin szerint (1985), az Év sportolója Argentínában (1986), az Év játékosa az Onze d'Or szerint (1986, 1987), az Év játékosa a World Soccer szerint (1986), olasz gólkirály (1988), az Évszázad góljának szerzője az angolok elleni második 1986-os találatával a FIFA szerint, az Évszázad játékosa a FIFA internetes szavazása szerint

Az 1978-as, hazai világbajnokságra még nem merte elvinni César Menotti, négy év múlva a Barcelona sztárjaként mindenki őt faragta, sikeresen. 1986-ban szintén, ám hiába: az angolok ellen először kézzel (Isten keze...), majd lábbal szerzett gólt, a döntőben a győztes találat előtt ő jegyezte az asszisztot. Később a Napolit (és önmagát...) az egekbe repítette: bajnokságot, Olasz Kupát és UEFA-kupát nyert vele a világoskék klub. Itt züllött el viszont véglegesen, szokott rá a nagyvilági életre és a kábítószerekre. Az ifjúsági és felnőtt világbajnok az 1990-es vb-n még ezüstig vezette övéit, bár már csak ritkán villogott, egy év múlva viszont lebukott kokainhasználat miatt, ennek tizenöt hónapos eltiltás lett a vége.

Megfordult később a Sevillában és a Newell'sben is. Az 1994-es vb-re visszatért az Albicelestébe, ám két zseniális teljesítmény után újfent megbukott a doppingvizsgálaton, ráadásul nem is akárhogyan: szervezetében ötfajta tiltott szert is kimutattak. A Bocában 1997-ig még játszogatott, néha zseniálisan, néha csapnivalóan. Visszavonulása után többször vonult be gyógykezelésre drogproblémái miatt. 2005-re hozták rendbe: először a médiában tevékenykedett, majd 2008-ban nimbuszát kockáztatva szövetségi kapitány lett. Jól kezdett, de kis híján nem jutott ki legényeivel a 2010-es világbajnokságra. Önmagát nem tagadhatja meg: a nagy nyomás alatt előjött régi (igazi?) énje, és különféle jókat ajánlott az őt kritizáló újságíróknak. El is tiltotta őt a FIFA két hónapra...

Könnyen lehet, hogy ő az argentin válogatott leggyengébb pontja, válogatási elveit (Zanetti, Cambiasso, Lisandro López kihagyása) sokan megkérdőjelezték a vb előtt. Akár rá is cáfolhat a kétkedőkre...

Hirdetés