Ramsey nélkül az élet és a szikra is kiveszett a walesi akciókból

Gareth Bale tulajdonképpen megtette, amit megtehetett, de Wales Aaron Ramsey eltiltásával kapott egy olyan léket, amelyet képtelen volt befoltozni. Portugália úgy jutott be az Európa-bajnokság döntőjébe, hogy a „nagyon 0–0-s” első félidőt követően szinte izgulnia sem kellett – a második játékrész elején esett két gyors gólra nem jött válasz. Honnan is jött volna? – kérdezhetjük, hiszen a walesi támadójáték teljesen szárnyaszegett volt.

Chris Coleman kiválóan építette fel csapatát az elmúlt években: sikeresen hozta ki a legjobbat kiemelkedő sztárjátékosából, Gareth Bale-ből, aki teljesen szabad kezet kap a pályán, míg erős középhátvédjeire és a Gunter, Taylor szélső hátvéd kettősre „ráhúzott” egy szokatlan, 3–5–2 / 5–3–2-es formációt. Ezt nagyon kevéssé szeretik az ellenfelek: Európában ritkán találkozni három középhátvédes alakzattal, és ha a másik csapat nem készül fel jól, akkor könnyen megbénulhat.

Az egyértelmű példa Belgium: Marc Wilmots az egyéni kiválóságra épít, de nem szerzett hírnevet taktikusként , csapata az olasz után a walesi 3–5–2-vel szemben is teljesen tehetetlen volt, „összetákolt” védelmét pedig szétkapták a szigetországiak. Nem véletlenül kelt ki a rendkívül alapos edzőkhöz (Diego Simeone, José Mourinho…) szokott Thibaut Courtois Wilmots ellen, mondván ugyanaz a taktika, ugyanaz a probléma, ugyanúgy megbüntette a belgákat egy gyengébb játékerejű ellenfél.

A walesi támadójáték építésében Bale szabad kezet kap, de a mozgatásban ugyanilyen kulcsfontosságú a másik támadó középpályás, Ramsey szerepe. A walesi 10-es minden mérkőzésen csapata három legaktívabb játékosa között volt, szó szerint összekötőként dolgozva: ő volt az a kapocs, aki megteremtette a kapcsolatot a támadásban szélsőnek fellépő szélső hátvédekkel, Bale-lel és az épp pályán levő centerrel. Átlagban meccsenként 45 támadásba vonták be – összehasonlításul, Bale átlaga 37. Ami a walesi középpályán átmegy, az általában átmegy Ramsey-n is, aki ráadásul az Eb-n meccsenként átlagban két lehetőséget vagy gólhelyzetet teremtett társai előtt.

„A sikeres walesi szereplés egyik kulcsa a középpálya egyensúlyának megtalálása volt. Joe Ledley feltúrta a pályát és hajszolta az ellenfeleket, Joe Allen kulcsszerepet kapott a labdajáratásban, míg Aaron Ramsey képes volt a rágyorsításaival megteremteni a kapcsolatot a középpálya, valamint Gareth Bale és Hal Robson-Kanu között” – magyarázta még az elődöntő előtt az angol szakíró Jonathan Wilson.

Ez az egyensúly billent meg Portugália ellen. Chris Coleman ugyan (teljesen érthetően) mindenkinek azt nyilatkozta a meccs előtt, hogy Ramsey is pótolható, ám az elődöntőt követő sajtótájékoztatón elismerte, csapatának nagyon hiányzott a középpályás.

A Ramsey helyére bekerült Andy King (aki nem támadó középpályás, hanem inkább „ingázó”, box-to-box középpályás) rengeteget dolgozott, ám pont azt a szikrát nem tudta megadni a középpályának, mint az arsenalos klasszis. Míg Ramsey leggyakrabban foglalkoztatott partnerei a tornán Bale, Allen és Ledley voltak, King leggyakrabban a belső védőkkel és a jobbhátvéd Gunterrel lépett játékkapcsolatba, Allenhez és a center Robson-Kanuhoz az egész meccsen alig tudta eljuttatni a labdát.

A walesi támadójátékból teljesen eltűnt a lendület: Bale talán kicsit túlkompenzált Ramsey hiánya miatt (Eb-átlagát messze felülmúlóan több támadásban vett részt és többet is avatkozott játékba), a pályára küldött csatárok pedig mintha pályán sem lettek volna. Wales képtelen volt tiszta helyzetet kialakítani a portugál kapu előtt, pedig a szintén vesztes, Anglia elleni mérkőzéssel ellentétben ellenfele itt nem is kényszerítette szinte állandó védekezésbe.

„Ramsey hiánya végzetes csapás volt Walesre. Amikor a támadó zónába juttatták a labdát, nem volt elég minőség a játékukban. Bale megpróbált mindent, de elaprózta magát, Robson-Kanu hiába indult be, nem jutott labdákhoz, mert hiányzott mögüle Ramsey, aki játékba hozta volna” – magyarázta az ESPN szakértője, az Arsenal korábbi futballistája, Stewart Robson. Ugyanígy vélekedett egy másik korábbi Arsenal-játékos, Lee Dixon is.

„Pont az a kis szikra hiányzott a walesi játékból, ami Ramseyben megvan. Azok a kis beindulások és rágyorsítások középpályáról indulva, amelyek hátrálásra késztetik a védelmet, és megnyitják a lehetőséget a mögékerülésekre. Ezzel nagy probléma volt” – mondta.

Coleman a mérkőzés utáni értékelésében a vereség fő okaként azt jelölte meg, hogy a portugálok kiválóan megszervezték a védekezésüket, minimális szabad területet hagytak, és a walesiek maguktól nem tudtak területeket megnyitni – csapata képtelen volt ritmust találni.

Wales így is rendkívül büszke lehet szereplésére: szenzációs menetelést mutatott be az elődöntőig, és a szurkolók hősként ünnepelték a csapatot a meccs után. Hasonló esélye Walesnek a jövőben aligha lesz – a mostani sansz valószínűleg egyszeri volt és megismételhetetlen.

Hogy mi lett volna, ha Ramsey pályán van? Alighanem az összes walesi futball-történelemkönyv felteszi majd a kérdést. Erre választ sosem kaphatunk, azt viszont leszögezhetjük: a 10-es hiánya döntő mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Wales alulmaradt a négy között.

LABDARÚGÓ EURÓPA-BAJNOKSÁG
ELŐDÖNTŐ
PORTUGÁLIA–WALES 2–0 (0–0)
Lyon, Stade de Lyon, 55 679 néző. Vezette: Eriksson (svéd)
Portugália: Rui Patrício – Cédric, Bruno Alves, Fonte, R. Guerreiro – J. Mário, Danilo, R. Sanches (André Gomes, 74.), Adrien (Moutinho, 79.) – Nani (Quaresma, 86.), C. Ronaldo. Szövetségi kapitány: Fernando Santos
Wales: Hennessey – Gunter, Chester, Collins (J. Williams, 66.), A. Williams, Taylor – King, Ledley (Vokes, 58.), Allen – Bale, Robson-Kanu (Church, 63.). Szövetségi kapitány: Chris Coleman
Gólszerző: C. Ronaldo (50.), Nani (53.)