Eb-portrék: Portugália

A bűvös hatos

Példának okáért az első hat kontinenstornára nem is tudták kvalifikálni magukat: az első kiírásban a későbbi döntős jugoszlávok, a másodikban – egy megismételt mérkőzés után - a bolgárok jelentették a végállomást. Ezután a csoportrendszerű selejtezőkkel gyűlt meg bajuk: az 1968-as tornára újfent a bolgárok, az 1972-esre a belgák miatt nem jutottak ki, a következő két kiírásban pedig meg kellett elégedniük a csoport harmadik helyével.

Elsőre érem

Az 1984-es, franciaországi Eb-re a csoportkörben a szovjetektől elszenvedett 5-0-s zakó ellenére is kijutottak, s a Bento – Pinto, Pereira, Eurico Gomes, Magalhaes – Frasco (Veloso), Manuel, Pacheco, de Sousa – Chalana, Rui Jordao (Fernando Gomes) összeállításban kezdő luzitánok 0-0-lal nyitottak a címvédő NSZK ellen, majd 1-1-re végeztek a spanyolokkal, így a románok ellen Nené kései győztes gólja továbbjutást ért. Az elődöntőben már nem bírtak Fernando Cabrita mester legényei Michel Platini Kékjeivel, a bronzéremmel azonban elégedettek lehettek.

Aranygeneráció – bronzzal és ezüsttel

Nem úgy a két következő kiírás selejtezőinek eredményeivel, hiszen legközelebb csak 1996-ban csatlakozhattak az Euro-járathoz. A Rui Costa, Joao Pinto és Luis Figo nevével fémjelzett, ifiként roppant sikeres Aranygeneráció Angliában már a legjobb nyolc között búcsúzott, de négy év múlva egészen az elődöntőig jutottak. Sőt, ott a V. Baia – Xavier, F. Couto, J. Costa, Dimas - Costinha, Vidigal (P. Bento) - Conceicao, Rui Costa (J. Pinto), Figo – Nuno Gomes-féle gárda csak máig vitatott körülmények között kapott ki a franciáktól!

Görögfrász

A 2004-es, hazai rendezésű Eb-re egyértelmű esélyesként készültek, hiszen a nagy generáció oszlopai (F. Couto, Rui Costa, Figo) még erejük teljében voltak, akik a tehetséges fiatalokkal (Simao Sabrosa, C. Ronaldo, Carvalho) és a topligás klasszisokkal (Pauleta, Maniche, Deco, Andrade) kiegészülve egy igazán ütős csapatot alkottak. Élükre a 2002-ben világbajnoki aranyat nyert Brazília kapitányát, Luiz Felipe Scolarit nyerte meg a szövetség, ennek ellenére kezdésként kikaptak a görögöktől, de nyögvenyelősen elküzdötték magukat a fináléig. A várva várt mérkőzésen azonban – egész Portugáliát mély gyászba borítva – egy újabb vereséget szenvedtek a hellénektől.



Ez lesz az igazi aranygeneráció?

Bár Portugáliában a Luis Figo és Rui Costa nevével fémjelzett, kétszeres ifjúsági világbajnok korosztálytól várták az igaz nagy áttörést a világ- és Európa-bajokságokon, ám meglehet, csak utódaik viszik véghez a nagy öregek küldetését.

Achilles-sarkok

A védelemben több klasszis játékos is található, ám a kapusposzt némileg problémás, ugyanis Ricardo parádés reflexekkel rendelkezik, ráadásul mágikus tizenegyesölő, ám a megbízhatóság szobrához nem állhatna tiszta lelkiismerettel modellt. Kispadosai, a veterán Quim, Rui Patrício és Daniel Fernandes nem ütik meg a nemzetközileg elvárt színvonalat. Nem úgy a középhátvédek: Ricardo Carvalho és Jorge Andrade posztjuk jelenkori klasszisai, utóbbi sérülését kihasználva a realos Pepe az Eb nagy felfedezettje lehet. A jobb oldalon Paulo Ferreira, Miguel és a Juventus által is üldözött Bosingwa alkotja az egészen kimagasló kínálatot, míg a balon csupán a sokoldalú Marco Caneira. (Ezért is szerepel néha balhátvédként a jobblábas Ferreira és a középpályás Jorge Ribeiro.) Mellettük a két megbízható középhátvéd, Fernando Meira és Bruno Alves lehet kerettag, előbbi egy kis szerencsével akár kezdő is.

Méltó Figo-utódok

A portugál válogatott igazi ereje középpályája, hiszen rendelkeznek egy egészen kiváló irányítóval (Deco), harcos-hasznos szűrőkkel (Tiago, Veloso, Petit, Martins), szélvészgyors, jól cselező és gólerős szélsőkkel (Simao Sabrosa, Raul Meireles, Nani, Quaresma, Jorge Ribeiro) és két Jolly Jokerrel (Maniche, Moutiho). Jó esély van rá egyébként, hogy Neville-ék és Kovacék után újabb testvérpárral találkozzunk egy nagy futballeseményen, lévén Ribeiro és Maniche testvérek. A támadósorban egyedi módon nem a középcsatár áll a figyelem középpontjában, hanem az ördöngös Cristiano Ronaldo, aki egyértelműen napjaink egyik legkiválóbb futballistája, rendszerint hátán cipeli klubját és nemzeti csapatát is, s most az Eb-n egy darabka futballtörténelemmé válhat. Az első számú csatár az örökifjú Nuno Gomes lesz, aki 2006-os fellángolásától eltekintve utoljára nyolc éve volt igazán jó formában, de így is kiszorítja az őserő Ariza Makukulát, a kiegyensúlyozatlan Hugo Almeidát és a napjainkra elszürkülő Helder Postigát.




Számháború

Bár ez a keret valósággal ordít a 3-4-3-as taktikai felállásért, csak ritkán választja ezt a rutinos mester, Scolari, aki már a 2002-es világbajnokságon is feláldozta a szép játékot az aranyéremért. A rengeteg kiváló szélső miatt szinte mindig csak egy "igazi" csatárral támadnak a luztitánok, 4-3-3-as vagy még inkább 4-2-3-1-es formációban. A röghöz kötött taktikát egyébként is lehetetlenné teszi az irányítózseni, Deco pályára küldése illetve a támadó mindenes C. Ronaldo főszerepbe állítása.